A súlyosan pózer és klisés külsőségek ellenére a svéd Vanmakt zenéje durva, technikás és magával ragadó black metal, a minőségibb modern verzióból. 2006-ban alakultak Karlskronaban, s még abban az évben ki is jött egy demójuk Diaboli Iubeo, Para Vindicta címmel, illetve tavaly az első nagylemez – melyről éppen most olvasol…
A megközelítőleg háromnegyed óra leszámítva a már ezerszer lenyalt; gothic – romantika – Poe + Black metal adalékokat – sok helyen nem csak külsőségben hajaz a Cradle Of Filth vagy a Dimmu Borgir által tálalt dekadens műanyag-szirup színházra, ám meg kell, hogy hagyjuk; pop-black és anti-underground ide vagy oda; mindkét banda kegyetlen minőségi, s persze ezzel együtt izomból el is adott. Hogy a Vanmakt mennyire pénzéhes vagy egocentrikus, s esetlegesen sikeres, azt nem tudom, de a zenészek tudása nagyon is a helyén van, s gondolom a lehetőségek tárházának esetleges kulcsa is a kezükben… Hiszen a Pulverised Records se nem rossz, se nem pici kiadó, ez meglátszik példának okán a Förkastelse Av Jesu Tro klipjén is, ami egész igényes kis művész animációval sodorja egyre mélyebbre a vérre szomjas hallgatót a borzalmak sötét erdejébe…
Black metal zenekartól mindenképpen egy pici fura videó dolog, melyben érezhetővé válik a death metalhoz való kötödés is, igaz csak minimálisan. A gyors és durva részek ugyanúgy uralják az anyagot, mint az epikus beszédek és dallamos leállások, s természetesen van egy fagyos hangulata is, de inkább a kreált gyűlölet lobog benne túlnyomórészt. Olyan nevek említhetőek meg még hatás gyanánt, mint az újabb Behemoth anyagok, vagy az egykori Dissection, tehát akadnak kegyetlen jó részek, és persze a kliséket is leporolgatják olykor-olykor. Ahogy a My Darkest Hate klipjét elnéztem (ezt tartalmazza a CD bonusz gyanánt két fájl formátumban is) élőben inkább viccesek a tagok a maszkírozott arcokkal, mint hithűek, de te magad is csekolhatod a témát… nézd csak!
Ettől függetlenül a videó nem rossz, tipikus horror anyag, sok vérrel, kosszal, mocsokkal, fájdalommal és őrülettel, avagy a tipikus Cradle Of Filth dolgok a pucér pinákat és fedetlen kebleket leszámítva…
A végső konklúzió természetesen az, hogy egy remek anyag, izmos hangzással és nagyon elcsépelt; már-már fájdalmasan szánalmas és nevetséges külsőségekkel. Ha a zenekar hitelességét keresném, nem sok mindent találnék ott, főleg nem egy kopár éjszakát egy feszület alatt megkínzott apácával… sem kietlen égbe meredő hegyeket, gleccsereket és mind e fölött a mindenségen uralkodó Holdat.