A folk-doomban utazó, nem éppen megszokott felállású Kauan trió 2005 februárban alakult, mostanra az egyetlen alapítótag, Anton Belov maradt. A csapat Myspace (http://www.myspace.com/kauanmusic) oldalán olvasható "biográfia" szerint a kezdeti időkben az irányvonal még folk-black volt, mostanra ez megváltozott, de hatása nyomokban (néhány ének- és gitártémánál) fellelhető.

Szóval egy orosz csapat bemutatkozó anyagáról fogok írni a következőkben. Kellemes, bár kicsit lehangoló ez a nyolc tételt tartalmazó korong. Főként billentyűs és vonós hangszerek viszik a főszerepet, bár gitárokat is használnak a nótákban. A zenekar hölgytagja Lubov Mushnikova hegedűn játszva színesíti a szerzeményeket. Több vendégzenészt is segítségül hívtak a felvételhez, akik szaxofonon illetve csellón közreműködtek. A zenekar, mint azt már említettem azért használ gitárokat is, igaz ezek a jól megszokott zúzós riffeket hozzák. A lemezen az alapokat dobgéppel hozzák, ez igazából nem is zavaró. A hömpölygő dallamok alatt nem is tűnik igazán fel, sikerült valóságos hangzást programozniuk.

Az ének viszonylag változatos. A hörgősebb vokalizálástól a templomi énekszerűig terjed. Anton mellett Alekszandr Borovin is kiveszi a részét a vokálokból, ő mellesleg gitározik a lemezen és a programozásért is felel. Kiemelni nem nagyon tudnék nótákat. Mondjuk a 3. dal, ami a címadó és a leghosszabb tétel is egyben a maga hét és fél percével talán a legváltozatosabb. Ebben jut a legtöbb szerep a gitároknak és a hangulat sem igazán lehangoló, bár nem is okoz széles vigyort...

Nekem itt-ott a Bathory szimfonikusabb, lágyabb zenéje jutott eszembe, a Twilight of the Gods lemez hatását véltem néhány helyen felfedezni. És ezt itt, mint pozitívumat kell érteni.

A szövegekről nem tudok nyilatkozni, sajna még a címeket sem értem, mint kiderült finnül énekelnek. Ez nem is véletlen, mint ahogy a névválasztásuk sem. A finn Tenhi első lemezének címe után nevezték el a zenekart és zenéjükben is sok hasonlóság mutatkozik, mint azt gf kollégám figyelmembe ajánlotta. De vissza a szövegekhez, nyilván valami természetközeli, népi hagyományokat felelevenítő lehet a tartalmuk. Bár tévedhetek is, (hiába a nyelvrokonság...)

A borító szemet gyönyörködtető. Igaz a hangulatos festmények ugyan emelik a lemez értékét, viszont maga a borító eléggé információ szegény. A számcímeken kívül a banda tagjainak illetve a vendégzenészek nevei szerepelnek, meg pár info a kiadóról valamint a stúdióról. Na persze, hogy kicsit bonyolultabb legyen a dolog ezek vagy cirill betűkkel (még szerencse, hogy anno tanultam oroszul) vagy fonetikusan, de olyan betűtipussal, ami egyáltalán nem könnyíti meg az olvasást. Erre azért figyelnék, ha nem csak hazájukon belül kívánnak ismertek lenni.

Ha már említettem a stúdiót, akkor néhány szót a hangzásról is. Sikerült a lemez hangulatának megfelelő soundot kialakítani a jekatyeringburgi Uralszkij Elektronnij Zavod-ban (hogy maradjunk a már említett fonetikus írásnál...). Nem szakít, de az ilyen tipusú dalok nem is kívánják meg.

Mindenesetre - bár ritkán hallgatok ilyen stílusú zenét - kellemes perceket okozott az album. Adjatok esélyt neki!