Nemigen van a világnak olyan szeglete, ahol ne működne több-kevesebb sikerrel melodic death zenét művelő együttes. Florida állam ugyan death metal zenéiről is ismert, de talán legkevésbé jellemző rájuk a dallamos kifejezés. Sőt….!

Ezek után mondanom sem kell, honnan származik és milyen zenében utazik eme lemezismertető tárgya, a The Absence.
Diszkográfiájuk szerint, a 2004-es bemutatkozó EP-t a rákövetkező évben követte a From Your Grave album, amely szinte mindenfelé elismerő kritikákat kapott. Hazánkban is létezik egy fanatikus mag, egy markáns réteg, akik egyből keblükre ölelték őket. Méltán! Az a lemez, bár különösebb újdonságokkal nem lepte meg a hallgatót, mégis kiemelkedett a nagy göteborgi/melodic death masszából. Egyszerűen azért, mert telis-tele volt jó nótákkal.

Aztán elérkezett 2007, és itt az újabb floridai/svéd album, a gyönyörű borítóval, masszív hangzással megjelenő Riders of the Plague.
Durva thrash-sel érkezik a címadó szerzemény, aztán a legszebb svéd hagyományok szerint melodikus gitártémák és virtuóz gitárszólók vezetnek bennünket tovább. Peter Joseph - Patrick Pintavalle gitárpáros ötletes és elegáns játéka azonnal szembetűnik A második nóta felvezetése, majd a berobbanó duplázós téma önkéntelen mosolyt csal arcomra, és már tudom, nem lesz semmi gond. Ezt a lemezt is imádni fogom.
Rövid akusztikus hangulatból induló, kíméletlen, gyors középtempóban tetőző dal, a The Murder. Egy igazi energiabomba.
Fülbemászó gitárharmónia vezet végig a Echos-on, középrésze a szólókkal remek Mindenképpen meg kell említenem Jamie Steward énekest, aki nagyon sokat fejlődött az előző lemez óta. Lényegesen változatosabban használja a hangját. (Azért van még hova fejlődnie!) Instrumentális dal a Prosperity, kissé unalmas. Olyan benyomást kelt, mintha nem maradt volna idő befejezni, vagy nem sikerült volna korrekt vokális témát írni hozzá. Szinte kiabál egy jó verze-refrénért. Az Awakening középtempós zakatolással kárpótol, egymásba csavarodó témája elégedett bólogatásra késztet. A lemez egyik legjobbja! A kilences track sablon melodic death/thrash, bár a közepén megbújó belassulás és az abból kivezető szólók nagyszerűek.
Az Into The Pit nem más, mint a Testament zseniális második lemeze- a The New Order - egyik klasszikusának átdolgozása. Semmi különös. Elmegy, de akár le is maradhatott volna. Időhúzás szaga van. Vagy a kiadó erőltette? Az utolsó két szám is rendben van, méltó befejezése az albumnak.

A The Absence továbbra sem váltja meg a dallamos death világot, viszont második lemeze is tökéletes példa arra, hogy melodic death/thrash téren van élet Göteborgon túl is. Ha svéd/finn kedvenceid éppen pihennek, alkotói válságban vannak, vagy egyszerűen csak elhagyták a pályát, tehetsz egy próbát akár velük is. Nem fogod megbánni!