Pelican
City Of Echoes (2006)
Úgy tűnik Pelican-ék háza táján gondok lehetnek vagy csak egyszerűen elment az eszük, hogy képesek voltak otthagyni egy brutálisan jellegzetes hangzást, amivel csak ők bírtak a doom/atmoszférikus sludge terén? A lemez meghallgatása után - melyen csak elvétve találhatóak meg az előző albumokon megszokott durvulások, egészen konkrétan egy számban - elég értetlenül állok. Volt már példa hasonló stílusváltásra, mint pl a Corrosion of Conformity elstoneresedése, ami szintén sokkolt és most ugyanez a helyzet. No, a srácok gondoltak egyet vagy valami isteni sugallat hatására úgy döntöttek, hogy csinálnak egy instrumentális rock albumot, ami riffek és hangzás terén is elég vékonykára sikeredett.
Már a Bliss In Concrete-et végighallgatva olyna érzésem támadt, mintha sietnének a fiúk valahova, a riffek egymás után pakolászása kicsit zavaró főleg, hogy alig vannak kiragadva és ismételve, mint mondjuk az első album számaihoz hasonlóan pár jó téma 2-3 váltással számonként elég is lenne. City of Echoes a leghosszabb szám a lemezen, hét perc zene, kicsit jellegtelen kicsit semmitmondó, de ottvan. Spaceship Broken-Parts Needed tetszik, kicsit nevetségesen fog hangzani, de aranyos a szám (eddig ilyet jelzőt nemigen lehetett aggatni egy Pelican számra sem), a "Tom és Jerry"s riff a szám fele körül visz mindent. A Winds With Hands az előző albumok akusztikus gitár trackjeihez hasonlóan szól, középkori tábortűz hangulattal. És a hőn emlegetett Dead Between The Walls az, ami leginkább hajaz a régi doomos keménységre. Lost In The Headlights-sal nincs különösebb baj, kifejezetten kellemes darab. A maradék Far From Fields és A Delicate Sense Of Balance pedig ott vár utolsó két számként, hogy végighallgassuk és magunk mögött tudjuk az albumot.
Kicsit olyan ez az egész, mintha egy új zenekar debütje lenne, a sok váltás miatt a számok szétesnek, a dobos néha csak úgy próbálja utolérni a gitárok tempóját több-kevesebb sikerrel, ahelyett hogy alapot biztosítana, mintha mind a 4 bandatag külön zenélne egymás mellett. Ha félreteszem, hogy milyen király volt az Australasia, amivel valószínűleg rajongótáboruk többségét szerezték és szerzik is ezután a lemez után, akkor instrumentális rock albumként is maximum középkategóriás próbálkozás. Ha a doomos, pofaszaggató Pelicanra vágyunk, akkor maradnak a régi albumok, ha meg post/instru-rock kell, ott van az idei Grails vagy God Is An Astronaut...
Pelican_City_Of_Echoes_2006
Stílus:
Instrumentális rock / doom
Értékelés:
 
Pont
: 6 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Vékony
Dalok:
1.Bliss In Concrete
2.City Of Echoes
3.Spaceship Broken-Parts Needed
4.Winds With Hands
5.Dead Between The Walls
6.Lost In The Headlights
7.Far From Fields
8.A Delicate Sense Of Balance
Írta:
Amarant
2007. május 31., csütörtök
Facebook:
Pelican - új dal
Kultúra, Altairboy @ 2013. augusztus 7., szerda, 21:58
Pelican - Australasia (2003)
Kritika, Amarant @ 2005. október 3., hétfő
Koncertek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.015 seconds to render