Tavaly nyár óta elég nagy pangás van az elszállós, art-rock, Tool szerű zenékből, oké hogy rétegzene, de igény szerintem lenne rá. Ezért is szoktam annyira megörülni, mikor egy ilyen gyöngyszemre találok, mint a Stereopiate. Az album megírása, felvétele, mixelése mind Nick Roseth nevéhez kötődik, aki egyedül vitelezte ki ezt a csodát 3 év munkája során. Az elképzelése, hogy a zene úgy hat ránk, mint egy drog, a stereo egy opiát. Ennek keretében születtek elszállósabbnál elszállósabb számok, és a stoner stílust még nem is érinti...

Hatásai közt leginkább a Tool és a Nine Inch Nails fedezhető fel, a riffelések, a zene ritmusa és építkezése, a tiszta ének, ami helyenként Maynard féle kiáltásokba megy át, és a dobok is nagyon el vannak találva. A hangzás nagyon komplex, 1027 harci dobolásától, ami átmegy egy gyönyörű zongorázásba, a Deeper észrevétlenül lehúzó refrénjétől, Stigmatic méhzümmögésétől, az Insecure Fly végtelenbe nyúló lágy kiáltásaitól, a Residue bakelites recsegén át van itt minden. A Hollow Still és Asymmetrical kábító gitározását még szerintem a Tool is megirigyelné. A befejező szám Sum() címmel pedig úgy zárja az albumot, hogy azt kívánod bár csak lenne még vagy egy órányi anyag. Tényleg minden számban lehet találni legalább egy olyan részt, ami miatt újra és újra le fog pörögni a lejátszóban.

Ha valamelyik album megérdemli a 10 pontot, akkor ez biztosan az, már a belefektetett munka és az abból kihozott teljesítmény miatt is, de tényleg nincs egy unalmas pillanat sem a lemezen. A hatások ellenére van benne eredetiség, annyira jól vannak használva a stílus elemei, az ének, a dalszöveg és a játék is egységet alkot. Véleményem szerint ilyennek kellett volna lenni a 10000 Days-nek.

Ja, és csekkoljátok le Nick Roseth honlapját, mert pár számot is le tudtok tölteni, amik nem erről az albumról vannak ugyan, de azok is istenien szólnak.