A német Debauchery 2000-ben alakult meg, talán a misztikus 1999-es év spirituális hatásának keserű gyümölcseként. A germán alakulat eredeti neve a századforduló előtt egyébként Maggotcunt volt, szóval jó ideje együtt őrölnek a Debauchery tagjai. A zenekar negyedik nagylemeze a Back in Blood címet kapta, amely cím biztos sokaknak bogarat helyez a fülébe így első hallásra. S véletlenek ugye nincsenek. A lemez az AC/DC legendás lemezének, a Back in Black-nek hatására készült. Szürreális koncepció, hogy pont az AC/DC ihlet meg egy véres-beles death metal bandát. Nade talán pont ez keltheti fel sokak figyelmét...


A Debauchery háború, vér, gyilkolás iránti elkötelezett alázatát már a booklet hátlapján látható, véres zenekari fotóból is leszűrtem. Az első szám címe ennek olvasatában nem is okozhat meglepetést: Lords of Battle. Kommersz, dallamos szám a nyitódarab, az ének a death metal megszokott berkein belül is nagyon mély. AC/DC iránti zenekari érzelmek a kettes számban reflektálódnak, a Back in Blood egy különös hangulati szférát üt meg, ami valamiért csak az AC/DC feelingjét juttatja eszembe... Középtempós, de arcbavágó, vérbeli death metal riffek, hamisítatlan halálmetal hangulat indít offenzívát a gyanútlan hallgató ellen az olyan metsző számok esetében, mint a Baptise This World In Blood, Death Metal Maniac vagy a Manhunting. Az Alcohol Fueled Brutality igazi motoros nóta, ám egyedül Thomas vokálja miatt kerülhetett fel egy Death Metal lemezre. A True to The Skull Throne lendületet és technikát vonultat fel a képzeletbeli palettára, a zene eléggé hasonlít a Cryptopsy által megírt trackekhez. A Storm of Iron pedig már csak unalmat tartogat a végére.
Hóbortos zenekar ez a Debauchery, hiszen a promoképeikkel eléggé ördögi hatást gyakorolnak, de közben tisztelegnek a kommerszebb (Rammstein, Beatles feldolgozás...) zenei műfajok nagyjai előtt. Szóval érdekes ellentmondás ez, kiváncsi lennék, hogy egy aktuális interjúban mivel indokolják ezeket a kávöröket. A Debauchery zenéje nem kapcsólódik egyik cover-höz sem. Megjegyzem halkan, hogy léteznek tribute bandák is annak elkerülése végett, hogy az egyes dicső, de már letűnt korszakok ne keveredjenek az újabb korok modern zenéivel. A feldolgozásra került számok: I Can't Dance (Genesis), Weisses Fleish (Rammstein), 8 Days a Week (The Beatles), Heavy Duty (Judas Priest), You Got Me Rocking (Rolling Stones), War Is Coming (Six Feet Under) és a Manowar sajátja hallható még, a Kings of Metal.


A Back in Blood egyébként szokatlanul hosszú Death Metal lemez, egyórás a játékideje. A borítóval kapcsolatban előítéleteim voltak, mert talán túlzottan is egyszerű, de ez ugye nem vág közvetlenül a zenéhez, tehát emiatt nem minősítem le. Ha leszámítjuk a bónuszként rápakolt számokat, akkor egy elég korrekt lemez a BiB.