Hyrgal
Serpentine (2018)

A francia Hyrgal már 2017-ben kiadta a szóban forgó első nagylemezét a Naturmacht Productions kiadón keresztül, de 2018 nyarán a Les Acteurs de l'Ombre is megjelentette a Serpentine-t, ami már csak azért is szerencsés, mert így jómagam is kézhez vehettem az anyag digipak CD-jét. Nemrégiben a szintén francia Moonreich zenekarral köthettem barátságot a kiadó jóvoltából, ezúttal a Hyrgal nevű black metal trió albumával ismerkedhettem meg.

Clément Flandrois neve ismerősen csenghet azok számára, akik Svart Crown nevű alakulat 2010-es és 2013-as lemezét közelebbről is szemügyre vették, ugyanis azokban az egyik gitárosi posztot ő foglalta el. Az igen fenyegető Profane című lemez blackened death metalja után Flandrois inkább arra összpontosított, hogy a 2007 óta létező Hyrgal is megjelentethesse első stúdióalbumát. Ez egyben azt is jelentette, hogy a death metalt maga mögött hagyva igyekezett hozzátenni a maga részét a 21. századi post-black metal színtér kínálatához (na meg a doom szcénáéhoz a Pillars nevű bandájával).


A hármasfogat úgy játssza a posztmodern színekkel megfestett black metalt, hogy az találkozzon a hagyományosabb, sebességre kiélezett elképzeléseikkel. Van, hogy az ilyen típusú lemezek, ötletek híján, elrobognak mellettem minden nyom nélkül, és a sebesség is gyakorta fárasztó kelléké minősül le, amely jelenség nem több számomra, mint fehér zaj. Szerencsére, a Serpentine e tekintetben eltérő képet mutat. Például a Till melankolikus harmóniái roppant megnyerőek, amelyek alatt értelmet nyernek a szélvész témák, egyéni arcot kap a szerzemény, nem is beszélve a dal utolsó negyedében felbukkanó középtempós levezetésről, amely ereje teljében zárja le a morózus tételt. Hasonló nívóban érkezik a negyedik kompozíció, amelyben 2 perc tájékán olyan dallamok kerülnek elő a háttérből, amelyet minden kíméletlenség ellenére, csakis szépnek tudnék nevezni.

A franciákra jellemző kísérletezés helyett a pusztító viharok ereje köszön vissza ebben a bő 35 percben, ám az intenzitás olykor alábbhagy, mintegy előcsalva az embert a menedékből, hogy megtekintse a megtépázott, lakatlan vidéket. A fekete égbolt ihlette és homály szülte kiállások, dallamok közepette megfoghatatlan tartalommal telnek meg a lemez viharvert témái. Az albumot záró tétel ennek a zord képi világnak a tölcsére, amelybe mint végzetébe torkollik egyként a lemez – a pusztítás utáni képet vetítve elénk. A befelé forduló, kimért középtempójú dalban egy meglepően kifelé törő, szép szóló is található.



Azt nem mondom, hogy minden momentum letaglózó, de nyoma sincs időhúzásnak a lemezen, mindegyik dalban találni olyan pillanatokat, amelyek megérdemlik az odafigyelést. Még a szokásos black metalos károgás is jól illik a koronghoz, bár múló pillanatokra háborodottabb hangok is előtörnek Flandroisból. Az összkép pedig sziklatömbhöz hasonlóan egységes, a világvége-hangulatot nagyon is képesek megragadni a franciák.

Még annak is figyelmébe ajánlanám a lemezt, akit fárasztanak a mai black metal trendek, mert a Serpentine felüdülést jelenthet a sok disszonáns hangokkal emészthetetlenségig megtömött albumok után. A Hyrgal hagyományos eszközökkel és elemekkel teremti meg a modern kor szellemének hangulatát.
Hyrgal_Serpentine_2018
Kiadó:
Stílus:
black metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.L'Appel (03:12)
2.Mouroir (06:08)
3.Till (05:40)
4.Représailles (05:49)
5.Aux diktats de l'instinct (06:20)
6.Rite (01:09)
7.Etrusca disciplina (08:10)
Írta:
farrrkas
2019. február 10., vasárnap, 20:16
Facebook:
Koncertek
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
május 16.,
Arena
június 11.,
Pannonia Fields
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.037 seconds to render