The Scythe Of Cosmic Chaos (2018)
 

    Régi vágyam teljesült nemrég, amikor egy pofás kis akció keretében újabb H.P. Lovecraft kiadványokat tehettem a polcomra a válogatásom mellé. A kemény kötésű, összes jelentős írást, érdekességeket tartalmazó, három kötetes papírhalmaz mellé kifejezetten öröm volt megízlelni, felfedezni a német Sulphur Aeon új nagylemezét, akik sosem tagadták, hogy a modern rémtörténetek megteremtőjének soraiból táplálkozva alkotják meg kiadványaikat. Két erős, de számomra nem túl maradandó lemezen vannak eddig túl, a The Scythe of Cosmic Chaos viszont minden eddiginél magasabbra tette a lécet és bőven odatehető a legjobb, az író által inspirált metal kiadványok sorába, amiből azért akad jópár. A friss kiadvány minden eddiginél változatosabbra sikerült, a hosszú szerzeményekbe éppúgy került megfelelő mennyiségű töltelék, mint a rövidebbekbe és ennek köszönhetően teljes mértékben kihasználják a valamivel 50 perc feletti játékidőt. Kifejezetten jól sikerült Ola Larsson munkája a borítón, aki immár harmadszor működik közre a csapattal és kelti életre az ember felett álló ismeretlent, melytől, ha nem fantazmagória lenne, valóban rettegnünk kellene. Külön megsüvegendelő a bandától az is, hogy az író világát érezhetően ismerik és szeretik, nem csak az érdekes módon kiemelt Cthulhu mítosz szintjén. Lovecraft világának a gyakran ábrázolt, csápos óriás ugyanis csak töredék eleme, tényleges mérete kozmikus léptékű, amelyet tökéletesen reprezentálnak nekünk a fenséges és szórakoztató death metal keretein belül. Az erőteljes dalszerzés és bitang hangzás elrepít minket egészen a naprendszer sötét, ismeretlen pereméig, ahol hangtalan kering az apró Yuggoth bolygó, titokzatos lakóival, különös holdjaival... Terítékre kerülnek a különböző kultuszok, jövendölések, életre kelnek a dimenziókon átutazó, időt és emberséget nem ismerő lények sokaságai.
    Dallamosság és hangulatteremtő elemek segítenek nekünk abban, hogy úgy zuhanjunk bele a Cult of Starry Wisdom világába, mint egy sötét verembe, melynek mélyéből vészjósló suttogás és morajlás árad felénk, a brutalitás és a kíméletlen death metal menetelés pedig epikus szintre emeli az elképzelhetetlen borzalmakat, amiről tudjuk, hogy ott van a gödör fenekén. A más közegben mozgó Rotting Christet juttathatják eszünkbe a felcsendülő kántálások, de pillanatokkal később a nyílt óceán felett lebegünk egy mentőcsónakban a lassú, doomos tempóknak köszönhetően. A nagyszerű kezdés ráadásul csak ugrólépcső a még monumentálisabb, hangulatosabb, már-már black metalos morbiditással rendlekező Yuggothian Spell előtt, amit, megmondom őszintén, rongyosra hallgattam a napokban.
 

 
    A harmadik tételben The Summoning of Nyarlathotep címmel a végzet hírnökét idézzük meg kevésbé változatos, hagyományosabb death metal keretében, egyre gyorsabb, sötétebb témák segítségével. Nem is hiányoznak nekünk a dallamok, elvégre a dal simán leszakítja a fejünket, főleg a második felében. Ebben a felfokozott lelki állapotban támad nekünk a Venetration Of The Lunar Orb, mely ismételten a halálosabb formuláját mutatja a zenekarnak. Daniel (Deviated Presence, Revel In Void) nagyszerű munkát végez ebben a dalban (is) a dobok mögött, iszonyat pörgést biztosítva a tempósabb részekben, de Torsten Horsmann is itt szülte meg a legváltozatosabb gitártémáit. A skálája egyébként a tipikusan melodikus death hangoktól a doomosabb vonaglásokon át a skizofrénebb, black metal közelibb harmóniákig terjed, melyeket minden dalban nagyon okosan, játékos könnyedséggel fűz egymásba.
    A lemezt középen szeli ketté a méretesebb Sinister Sea Sabbath, ami tovább taszít minket a csillagtalan sötétségbe, feneketlen mélységbe, mindemellett okosan építkezik. Martin Hellion lassabb éneke is esélyt ad arra, hogy foglalkozzak vele egy kicsit, mivel black/death közegben talán az egyik legmegbízhatóbb hangról van szó a személyében. Őszinte, karcos morgása teljes átélésről tanúskodik az összes számban, a Sinister Sea Sabbath misztikuma azonban még ezen is képes emelni. A hosszú dalban a csapat úgy tudja megmutatni progresszívebb énjét, hogy ez cseppet sem válik a death vonal kárára, de még a hangulat, a mítosz sem veszít az értékéből.
    Az okos megoldások, az arányok átgondoltsága repíti magasba a The Oreironaut című dalt is, ami az előző tétel után kicsit visszatér a lemez elején tapasztalható „slágeresebb” megközelítéshez a melodikus gitároknak köszönhetően, de erejéből így sem veszít semmit.


 
    Ezt követően a Lungs Into Gills pusztító lüktetését ölelhetjük keblünkre, majd végezetül a címadó következik, melynek során belepillanthatunk az egészen más érzékszervek által vezérelt, csápjaival az irányunkba tapogatózó lény egyetlen, dermedtnek és fagyosnak tűnő szemébe... Libabőr garantált.
    Sosem volt még ennyire profi, átgondolt a Sulphur Aeon társasága, akik letették az asztalra eddigi legjobb lemezüket. Ugyan nem volt bajom a korábbi, valamivel egyszerűbb anyagaikkal sem, de a megidézni kívánt világhoz méltó zenei formátumot most sikerült kikísérletezniük ódon kastélyuk pincéjében. Az összetevők eddig is ott hevertek a koszos kémcsövek mélyén, de a receptre addig kellett várniuk, míg egy megnevezhetetlen, fura lény eléjük nem toppant egy ősi átjárón keresztül és kezükbe nem adta a zenei betétek leírásával is tarkított, eredeti Necronomicont...
 
Sulphur_Aeon_The_Scythe_Of_Cosmic_Chaos_2018
Kiadó:
Stílus:
death metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Cult of Starry Wisdom
2.Yuggothian Spell
3.The Summoning of Nyarlathotep
4.Veneration of the Lunar Orb
5.Sinister Sea Sabbath
6.The Oneironaut – Haunting Visions Within the Starlit Chambers of Seven Gates
7.Lungs into Gills
8.Thou Shalt Not Speak His Name (The Scythe of Cosmic Chaos)
Írta:
boymester
2018. december 24., hétfő, 13:29
Facebook:
Algras 2018. december 24., hétfő, 17:44
Algras
Csatlakozott:
2016. október 1.
Hozzászólások: 42
Válasz McFrost1977 üzenetére:

Kiváló, albumhoz méltó írás, köszönöm!

Ez és a The Great Old Ones - EOD : A Tale Of Dark Legacy albuma a legjobb lovecraftiánus zenék közé tartozik.
McFrost1977 2018. december 24., hétfő, 14:29
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1846
Kiváló, albumhoz méltó írás, köszönöm!
--
"Ha eljő a Farkas vihara, ne egyél a sárga hóból!"
Koncertek
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
május 16.,
Arena
június 11.,
Pannonia Fields
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.096 seconds to render