A zenéjében a klasszikus heavy/doom metal ősi lángjait a melodikusan virtuóz hegedűtémák misztériumával ötvöző chicagói Earthen Grave zenekar 2008 és 2014 között működött. Soraiban olyan, az amerikai doom metal szintérről jól ismert zenészek tevékenykedtek, akik mondhatni maguk helyezték le eme műfaj alapjait. A basszusgitárt a Trouble egykori, későbbiekben pedig a Place of Skulls, és Novembers Doom soraiból ismert Ron Holzner kezeli, akinek személye már maga egy élő doom legenda. Mellette a Lair of the Minotaur gitárosa Chris Wozniak, valamint Tony Spillman a Spillage alapítója és gitárosa (akiknek a napokban érkezik az új lemezük) nyúzza a húrokat. Az énekesi posztot a Trifog torka Mark Weiner tölti be, a dobokat pedig a Living Fields-ből ismert Jason Muxlow püföli. Hozzájuk csatlakozott Rachel Barton Pine művésznő, aki virtuóz hegedűjátékával amolyan glóriákat von az Earthen Grave marcona felhői fölé.

 

Az Earthen Grave zenéjében a tradicionális (St. Vitus, Trouble, Pentagram, Candlemass) doomos elemei mellet jól megférnek a keményebb, metalosabban (Judas Priest, Manowar, korai Metallica) döngésű szívdobbanások is. Earthen Grave címen megjelent 2012-es albumuk címadó dala sejtelmes természeti és egyéb morajoktól átszőtt akusztikus játékkal indít, amelyre felkúsznak a lassú, rituális erőtől duzzadó horgonyszerű ősi riffek melyeket Mark Weiner balladás ének hangja és Rachel Barton kisasszony pogány, ír, kelta jellegű hegedűjátéka teszi élvezetessé és izgalmassá. Ezt egy igazi heavy metalos lendülettel folytatja a Life Carries On nyers power/szimfonikus metalos menetelős zakatolása, ami aztán a Witchfinder General klasszikusának feldolgozása, a Burning A Sinner síró hegedűi és harapós gitárszólóinak marcangolásai követnek.


A balladás hangvételű Blood Drunk romantikus líraisága nekem elsőre a Metallica (One, Fade to Black) melodikus dallamosságának hangulatát idézik meg. Az énekes Mark témái itt nagyon jól feksziknek, csak úgy mint Barton kisasszony elszórt hegedű gyöngyszemei, amik remek kis érzelmes kiséretett adnak a dalhoz. A Dismal Time bevezető dallamiból is a fentebb említett melodikus dallamosság süt, de ezek gyorsan átcsapnak egy tiszta erőtől duzzadó klasszikus doom témáiban, csak úgy mint, ahogy az robbanékonyan Tilted World és a szikla repesztő riffekkel dörgő Beneath A Sholvel Load ropogásaiban is hallhatóak. Mark hangjában keverednek a kidolgozott dallamok és a fejhangon ordító veszettség démonai. Nagyon érzi ezeket a dalokat.


Ezekkel ellenben a Fall In torzított üvöltésbe nyomott éneke és enyhén thrashes ízű nyújtásai egy modernebb felfogású daluknak mondható, amik után egy metalosabb hangvétellel a Pentagram feldolgozás, a Relentless hozza meg a jó öreg doomos érzést. Egy csodás hegedűszólóval kezdődik a Death On The High Seas 10 perc hosszúságú, oroszlánként bömbölő lomha gitár málháinak és hegedűjátékának közös ámokfutása, ami a dal végére domborodik ki igazán. A Death Is Another Word egy veszélyes lassú vontatmány, a végzet hangjainak orgiáját. Egy igazi albumzáró tradicionális doom himnusz, amiben benne van az Earthen Grave összes esszenciája. Az albumra bonuszként felkerült még a koncert felvétel is, egy újabb feldolgozás, ami nem mást, mint a Rainbow "Stargazer" dala melyben szintén nagy riffekben és csodás hegedűkíséretben hallhatjuk ezt a klasszikust.


Akik kedvelik a lomha riffek léptékeit és szeretnek kicsit a zene harmóniájában is lemerülni bátran tegyék próbára az Earthen Grave albumát. A dalok a klasszikus doom jegyeiben foglaltan, amiket varázslatos hegedűjáték tesz színessé, tüzessé.
 

Kiadó:

Ripple Music

Stílus:

heavy/doom

Értékelés:

Dalok:

Írta:

2018. december 15., szombat, 12:57

Facebook: