Ahogy az első dal címe is mutatja: End of Laughter (én azt hámoztam ki belőle, hogy a nevetés vége) ez az album messze nem szól vidám dolgokról, nevetésről (persze ahogy egy igazi doom-tól várható)...
Az album hangulata nagyon katatón, és depresszív, bárki jókedvét elveszi. A borító is ezt a képet adja vissza nekünk (sötét felhők az égen, egy magányos tó). A dalokat nem kezdem el egyenként elemezni, mivel nincs értelme... A mindösszesen 4 számból álló lemez pontosan 48percnyi érfelvágós kemény doomot áraszt a hallgatóra. Egyáltalán nem könnyen emésztehő az anyag, sok hallgatást igényel a megértése. Viszont ha valakire rátalál az album hangulata nehezen szabadul tőle.
Sokat nem tudtam meg a zenekarról, sem a promo cd-ből, sem a hivatalos oldalról, viszont a zene magáért beszél. Erős az album atmoszférája... Mire a hallgató a végére ér a lemeznek teljes magányba fordul.
Aki keresi a hasonló hangulatú zenéket, lemezeket, annak ajánlom... Aki nem a "sírva vígad a magyar" típus, annak nem
Stílus:
Doom Metal
Értékelés:
Dalok:
1. | The End of Laughter |
2. | Discidium |
3. | Ephemeral Cure |
4. | Once Supreme |
Írta:
2007. március 8., csütörtök
Facebook: