Spectrale
▲ (2017)

 

A Spectrale neve talán nem sokat mond a ’forgács olvasói számára. Ellenben ha elárulom, hogy ez Jeff Grimal szóló projektje, akkor talán már többen felkapják a fejüket. Ha még így sem tudjátok, hogy kiről van szó, segítek még csöppet!
The Great Old Ones.
Az oldalunkon is nagyra tartott francia post-black zenekar ex-gitáros/énekeséről van ugyanis szó. Aki nemrég (ez évben) hagyta ott a Lovecraft-mániás alakulatot.

A Spectrale pedig teljesen más irányt képvisel, lévén akusztikus/hipnotikus muzsikát alkot e formáció égisze alatt Grimal Mester.
Vagy mégsem teljesen más ez az irány?
Azt kell mondjam, hogy nem!
Csupán más eszköztár segítségével éri el azt a kozmikus, a végtelen Űr hidegségét, ridegségét, misztikusságát megidéző hatást, amit a TGOO az extrém metallal.
Nem elég, hogy akusztikus gitárokra és csellóra van hangszerelve ez a lemez, éneket sem tartalmaz. Mármint nincsenek dalszövegek, csupán az Attraction című tételben "áááááázik” csöppet, de nagyon hatásosan Krys Denhez.
A címadóban pedig Leo Isnard, Jeff volt harcostársa működik közre dobon.
Ezeken kívül minden szerzeményben Jeff Grimal (gitár), Jean-Baptiste Poujol (gitár) és Raphael Vergiun (cselló) játéka hallható.
A Landing című számon kívül az összeset Grimal írta.
A Landing Jean-Baptiste szerzeménye, aki a lemez felvételéért, keveréséért is felelt.

Nem szokványos tehát a felállás, de a külalak sem.
Bár nem fémzenéről van szó, mégis a LADLO égisze alatt jelent meg a CD, egy igazán impozáns digipack formátumban!
Érdemes megnézni a formáció bandcamp oldalán a kiadványról készült fotókat!
A vastag fehér kartonpapírra arany nyomással vannak metszet-szerűen felhelyezve Jeff Grimal rajzai.
Magát a lemezt pedig 2014-ben elhunyt nagymamájának ajánlja.
Az anyag címe egy tömött, fekete háromszög, vagyis ez: ▲.

Amivel valószínűleg gondok lesznek, ha valaki hozzá szeretne szólni a cikkhez, ugyanis a rendszerünk nem szereti a számára idegen karaktereket. Ilyenkor előfordul, hogy külön életet kezd élni maga a cikk és a hozzá tartozó hozzászólás…
Sebaj, ettől még ha valaki meg szeretné osztani gondolatait az írással, vagy a zenével kapcsolatban, tegye nyugodtan! :)

Ezúttal sem tartom indokoltnak a dalok szerinti kivesézést, lévén ez egy háromnegyed órás kozmikus utazás az Űr és lelkünk legbelsőbb bugyraiba!
A csilingelő gitárok, a gordonka hangjának hol meleg/simogató, hol harsány/felkavaró tónusai egy roppant hangulatos kamarazenélésben manifesztálódnak!
Olyan csodálatosan szól ez a lemez, hogy nincsenek is rá szavak!
Imádom, amikor ennyire jól hallani, amint a gitárosok ujjai csusszannak a bundok között!
Így kell szólnia egy akusztikusgitár-alapú muzsikának!
Mesés!


Nem mondom, hogy bármikor meg lehet hallgatni ezt a zenét.
Meghallgatni persze meg lehet, csak nem biztos, hogy mindig egyformán erős hatást fog kiváltani.
Én az efféle muzsikákat hívom éjszakai zenének.
A teljes sötétségben, vagy minimál fényekben (pl. gyertyaláng), nyugodt fizikai és lelkiállapotban hallgatva fejti ki legerősebben hatását.
Hasonlítgathatnám ehhez, vagy ahhoz, de nincs sok értelme.
Azért a miheztartás végett Eddie Vedder akusztikus dolgai, vagy épp a hazai Kaldera, netán az After Crying neve adja magát, de a Spectrale jóval utaztatóbb, kozmikusabb ezeknél.

A tételek címei is arra engednek következtetni, hogy egy Űrutazás állomásait próbálják Jeff-ék kifejezni a zene nyelvén.
Az album tele van lélekemelő pillanatokkal, miközben a világűrben járunk.
Aztán a záró szerzemény a Retour Sur Terre (Vissza a Földre) már-már kakofóniába hajló, Frank Zappa és a King Crimson elborult dolgait idéző (anti?)zene.
Mintha a beatnikek szállóigéje köszönne vissza a muzsikában, azaz „…úton lenni boldogság, megérkezni: halál…”.

Csodás lemezt készített Jeff Grimal, ami egy Csillagok között (Interstellar) típusú filmnek is lehetne az aláfestője!

Jó utat, Kedves Olvasó!


Spectrale_9650_2017
Kiadó:
Stílus:
Akusztikus, hipnotikus
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Andromede (05:46)
2.Contact (03:37)
3.Attraction (05:35)
4.Landing (05:43)
5.Magellan (05:15)
6.Monocerotis Part1 (03:17)
7.Monocerotis Part2 (03:17)
8.▲ (03:01)
9.Retour sur Terre (08:42)
Írta:
oldboy
2018. július 7., szombat, 14:31
Facebook:
Deluge - Aether (2015)
Kritika, Nagaarum @ 2015. november 3., kedd, 19:12
Paramnesia - Paramnesia (2014)
Kritika, Nagaarum @ 2014. június 16., hétfő, 07:09
The Great Old Ones interjú
Interjú, Perszepeta @ 2014. május 12., hétfő, 20:13
The Great Old Ones - Tekeli-Li (2014)
Kritika, Nagaarum @ 2014. április 4., péntek, 15:43
Euclidean - Euclidean EP (2012)
Kritika, Nagaarum @ 2013. január 16., szerda, 07:06
Koncertek
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
május 16.,
Arena
június 11.,
Pannonia Fields
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.038 seconds to render