Ez a bosznia-hercegovinai black metal kvartet még 2013-ban alakult, és első lemezüket volt szerencsém megkapni a hazai terjesztőtől a Neverheard Distrotól. Korábban egy demójuk és egy single-jük volt, mindkettő digitálisban. Az alapító tagok közül Vožd Jovan Pogani gitáros (korábban dobos) és Knjaz Aleks énekes van még jelen. A felállás sokszor változott az idők során, a kazettán például csak három tag szerepelt a Metal Archives oldaluk szerint.

Sokat kritizáltzam már zenekarokat, amiért egy hangzatos intro után jön a sablondara. Itt annyiban más a dolog, hogy a sablondara előtt nincsen különösen hatalmas lélekbeható atmoszfératenger, ami a furább produkciókra éhes hallgatót megvezetné.

Változatos tempókkal játszanak a bosnyákok, ami szimpatikus, bár ez egy jó darabig nem derül ki... A vokáltémák sem egydimanziósak, a sorok bontása már inkább igényelne némi átgondolást. Kicsit diktátor jellegű a szavalás. Sor elején kezdem, a végére befejezem, nincsenek átcsúsztatások, így egy kicsit gépies. Meg egy kicsit túl van tolva az "üöeee", "uoaaaa"... Egy-kettő egy kicsit furán is hat... Fura és üdítő, ez lehet egymás szinonímája, bár a black metalban a fura elemek még furábbak, mint máshol. 
A zeneiségre visszatérve a Rural Wastelandsnál kezdtem meghallani azokat a körkörös megoldásokat, amiből már egy kicsit kezdett számomra sok is lenni. Lassú dalnyitás után blast, és ennek a tetejébe a gitártémák is ugyanazokra a megszokásokra alapoznak. A sodrás azonban egyelőre fenntartotta az érdeklődésemet, elemi erővel szánt ez a nóta is.


A Divljina disszonáns gitárbontásai kicsit megleptek, ahogy az ezután következő ...from Black Womb of Earth tempója is. Ez a sebesség már a "nagyok" tudását igényli. Emellett viszont énekben is változást hoz ez a tétel. Kimondottan izgalmasnak érzem. Majd ezek után a Proždiranje života közepén a hangnemváltás meg már - már kísérletinek mondható.
A 37-ik perc környékén tehát összességében kellemes elégedettség uralkodott el rajtam. Nem osztják itt könnyen a mannát. De a végére megjön, és ez a lényeg.

Amit mindenképpen dicsérnem kell, az a hangzás. Szépen kisimult minden, ugyanakkor karcos is, nincs túlkeverve, mégis tisztán és érthetően szól az anyag. A másik, amire nagyon odafigyelt a kiadó, az a külső megjelenés. A kazetta a hagyományos paneles - hajtogatós papírbooklet mellé kapott még egy külső kartonborítást is.
Összefogjajva annyit tudnék még hozzátenni a kritikához, hogy ha a cél az volt, hogy egy tradícionális zeneiséggel felépített, közérthető black metal zene szülessen, akkor az anyag telitalálat. Sodró tremolós gitárok, gyors dobolás, és ocsmánykodás a mikrofonba. Viszont ilyent már hallottunk sokszor, és bár a kazetta B oldala sokkal izgalmasabb, mint a másik, akkor is egy kicsit lentebbre állítanám a hőmérőt fagyos ujjaimmal.