A banda a neten keresett oldalakat, magazinokat, akik lemezkritikákat írnak, és így talált rá a Fémforgácsra, bár hogy hogyan, arról fogalmam sincs, viszont 1 hétre rá meg is kaptam a 2004 decemberében megjelent cdjüket, ami a ”7 – Dawn of the Night” címet viseli. A névből azt hiszem mindenki kitalálhatja, hogy a srácok nem árulnak zsákbamacskát, heavy metalt játszanak, mégpedig szerencsére a jobbik fajtából. A zenéjüket talán a régebbi Edguy, vagy Brainstorm lemezekhez lehetne hasonlítani, néhol doomos beütéssel, saját meghatározásuk szerint melodikus heavy metalt játszanak.

A bandából mindenképp ki kell emelni az énekes/frontember/gitáros Patrick Fuchs-ot, aki az éneklés és gitározás mellett a dal- és szövegírás nagy részét is bevállalta. A hangja teljesen rendben van, nekem nagyon tetszik, bár semmi különös hangszíne nincsen. Az Ivory Night lassan már 7 éve létezik, a mai felállás: Patrick Fuchs – ének/gitár (ex-Men of War) Tilmann Ruby – gitár (ex-Warchild) Carsten Kettering – basszer Volker Schick – dob Elmondásuk szerint legfőképpen az Iron Maiden és a Helloween volt rájuk nagy hatással, ám mostanra megtalálták és kifejlesztették a saját, egyedi stílusukat (hát… én nem fedeztem fel túl sok egyedi dolgot a zenében, de ez persze nem feltétlen baj). Legnagyobb fellépésük 2004 októberében a ’Night of Power’ fesztiválon volt, olyan bandákkal léptek föl, mint a Brainstorm, a Stormwarrior, a Psychopunch, vagy az Ektomorf. Az új cd-vel pedig mindenhol osztatlan sikert arattak, legfőképpen szülőföldjükön, Németországban. Nézzük, hogy mit is hoztak össze a srácok…

Ami első hallgatásra rögtön szembetűnik, hogy amint már említettem, nem kísérletezik a banda, a régi nagyok által kitaposott ösvényen haladnak. Összességében az énekesre semmi panasz nem lehet, a dalok is jól meg vannak írva, jó helyen vannak a szólók, amik végül is egész jók. Ami viszont nem tetszett, az a kórusrészek, mint pl. Mighty Wings, The Way Beyond The Pain, pedig a legjobb számok lehetnének, ill. a kötelező lassúszám, a My Dearest Love, ami unalmasra sikeredett. Találhatunk itt jó kis középtempós nótákat (Killer 7, Salvation is an honest man), már-már speedes döngöléseket (And I Fly – kár, hogy ilyen rövid :) ), hatalmas refrénre épülő heavy himnuszokat (Mighty Wings, Twilight Into Darkness). Külön megemlíteném a lemezt lezáró 8 perces, monumentális Mother Earth-t, ami nagy kórusokkal operál és méltó lezárása a lemeznek.

Azt kell mondjam, hogy a srácok tényleg egy jó kis lemezt hoztak össze, újító szándék nélkül, de a stílus kedvelőinek mindenképpen érdemes egy próbát tenni a lemezzel. A cd megrendelhető 10 euróért a hivatalos honlapról.