A hazai HC szcénát ismerőknek nem kell bemutatni az egri csapatot. De talán a honi rock/metal színteret figyelemmel kísérők is találkoztak már a zenekarral valamilyen formában, hiszen 2003 óta itt vannak velünk, tavaly mi is írtunk a 10 c. gyűjteményes lemezükről.
A banda saját bevallása szerint is az old-school HC (Agnostic Front, Warzone, Sick Of It All, AMD, Boston Klinika), illetve a gyönyörű '80-as évek magyar punk hagyományait ápolja. Nem csak zenéjükben van jelen a hardcore életforma és a krishna tudat.
Az új lemez tipikus HC, rövid, velős, dühös. A szövegükben tipikusan megmondós, ráadásul eléggé nyíltan politikus is.
Az Isten óvja a királyt egy tökéletes nyitónóta, amiben a múlt és a jelen párhuzamait teszik nyilvánvalóvá Gulabék. Jól érződik a napjainkban szinte kézzelfogható elégedetlenség.
A másik téma, a család, az összetartozás, a felelősségtudat, ami szintén fontos a szcénában. Több helyütt kerül szóba a zenészek múltja és az, hogy most már felelősek a gyerekeikért is. Gyakorló apaként teljesen azonosulni tudok ezzel.

A Jetiben kifejezetten tetszik, ahogy a dal második felében lelassulnak.
Az Örökség a legkülönlegesebb szerzemény a lemezen. Lassan indul, a címhez kiválóan passzoló módon gyermeki énekkel, majd szélvész HC-vá gyorsul - szinte látom a fortyogó küzdőteret - és a mondanivaló sem utolsó. De erre majd később kitérek. A dalban Csapi mellett a Hajdú család hölgytagjai(Klári és Rozi) is szerepelnek, üde színfoltjai az anyagnak.
A Hét “gyermeki szemszögből” mutatja meg a világot.
A leggyorsabb tétel címet nyilvánvalóan a nosztalgiázós, emlékezős szövegű Egészségház kapja. A nóta az egyik kedvencem. Itt a korábbi tag, Gép és Bertha Keve énekel még. Gyanítom sokan tudnak azonosulni az alábbi sorokkal (nem csak a HC körökből):
“Róluk szól ez a pár sor, mert büszkék vagyunk rá,
Hogy az összes a barátunk sok őrült nyáron át…”