Három ország sötét papjaiból állt össze az Ancient Moon névre hallgató titkos társaság abból a célból, hogy zenébe ültessék a fekete szertartások hangulatát. A francia-belga-svájci kooperáció első és eddig egyetlen kiadvány a 2015-ben megjelent Vvltvre, ennél több információ pedig nem is igazán lelhető fel a zenekarról, illetve a kilétüket csuha alá rejtő tagokról.
 

 

A Vvltvre borítóján látható gyertyák és áldozati oltár már elég sokat sejtet arról, hogy mire is számíthatunk. A lemezen szereplő egyetlen dal keretes szerkezetet kapott, a szűk fél órában valójában egy földalatti rituálé lefolyását követhetjük nyomon. A hívek az album felvezetéseként szolgáló, szintetizátorral megtámogatott gitárdallamra gyülekeznek a föld mélyébe vájt terembe. Maga a mise jól átgondolt szerkezet szerint zajlik. A bevezető folytatásaként a lemez kimértebb tempóban kezdődik, ennek ideje alatt a kezdő dallam többször is előkúszik a háttérből, illetve amolyan liturgikus mormogás dominál, amelyet néhol black metalos vokál színesít. Az album előrehaladtával a sebesség egyre fokozódik, a károgás egyre nagyobb teret nyer, mígnem el nem érkezik a ceremónia csúcspontja, melyet követően a nyitó dallamra távoznak a résztvevők. Itt zárul a keret, ami véleményem szerint tökéletes lezárása lenne a lemeznek, a zenekar azonban úgy gondolta, hogy még megtoldja az albumot néhány percnyi templomi orgonával, ami érzésem szerint teljesen felesleges, nem képezi szerves részét az anyagnak.

A lemezre a legmegfelelőbb jelző a „hangulatfestő”. Többszöri meghallgatás után is csak kevés momentum maradt meg bennem, az atmoszféra azonban szinte mindig meggyőzött. Ilyen szempontból sokat segít, hogy mindhárom tag vokálozik a lemezen. A mormogás nem válik monotonná, illetve a károgás sem terheli folyamatosan a fület, sőt még egy harmadik énekhang is színesíti a képet, ami valahol az előbbi kettő között helyezkedik el. A dobhangzás hatásosan teremti meg a földalatti hangulatot, a szintetizátor dallamai pedig nagyrészt a sötétség fátyolába burkolják az anyagot, egyes részeken azonban az orgona hangjain szólalnak meg, egyfajta torz ünnepélyességet tolmácsolva. Bár a témák alapján könnyedén három-négy dalra lehetne bontani a lemezt, a folytonosság biztosítása érdekében megfelelő választásnak tűnik az egy tételes megoldás.



Összességében tehát becsületes anyaggal ismerkedhet meg, aki úgy dönt, hogy meghallgatja az anonimitásba burkolózó trió bemutatkozó lemezét, az életre szóló barátság azonban nálam elmarad, mivel emlékezetes témákat csak elvétve találtam, a hangulat pedig, hitelessége ellenére, engem nem fogott meg annyira, hogy feltétlenül újra és újra át akarjam élni. Az effajta szertartásosság iránt fogékonyabbak azonban könnyedén megtalálhatják a számításaikat, ezért számukra mindenképp ajánlott, hogy egy esélyt adjanak a lemeznek.

Kiadó:

Satanath Records

Stílus:

Black metal

Értékelés:

Dalok:

Írta:

2017. május 1., hétfő, 12:36

Facebook: