An Echo From Beyond (1999)

 

    Cseppet sem számít ritkaságnak a fémzenék világában az, hogy egy zenekar felszívódik, eltűnik a süllyesztőben. Ennek nagyon sok oka lehet azonban, ráadásul a nyúlfaroknyi élettel rendelkező brigádok tagjai gyakran választanak maguknak új utakat, más projekteket. A teljes elpárolgáshoz azt gondolnánk, ritka pocséknak és esélytelennek kell lenni, pedig előfordul, hogy a dolgok egyszerűen csak így alakulnak. Ez történt a 90-es években működő Averon zenekarral is, aminek zenészei az évtized kezdetének nagy részét különböző, valóban nyomot sem hagyó projektekben kezdték, majd 95-ben egy demó keretein belül egymásra találtak. Az Averon összesen két nagylemezt adott ki ezek után, 1997-ben jött a tanulópénznek is betudható, közepes minőségű Serenity, majd 1999-ben az An Echo From Beyond, amire azért már többen felkapták a fejüket, főleg a doom metalt kedvelő szűkös baráti körön belül. Dalszerzői képességeik azért már a kezdetekben is megmutatkoztak, lásd a debütálás legjobb dalát:


    A zenekar egy nagyon finom keverékét hozta össze ezen az albumon az epikus doom metalnak és a gótikus doomnak, okos megoldásokkal, megjegyezhető dalokkal kombinálva. Ezek után viszont pár év alatt úgy eltűntek a köztudatból, hogy gyakorlatilag épkézláb információt csoda volt összeszedni róluk. Éppúgy abbahagyta a zenélést az egyedi hangszínnel megáldott Ola Persson, mint Per Ryberg és Mikael Wikström gitárosok, de a bőrkoptató Stefan Halvarsson is felszívódott a zenész társadalomból. Ugyanakkor minősége, karaktere miatt az An Echo From Beyond még nem tűnt el és remélhetőleg nem is fog. Utolsó interneten követhető megmozdulásuk egyébként egy 2001-ben rögzített feldolgozás dal volt, amit Stefan barátnőjének a bandáról készült utolsó képének kíséretében töltöttek fel. Ryberg közös vállalkozásban működtet egy kis stúdiót a zenekar szülővárosában, Bollasban, ahol a többiek is élnek és dolgoznak a mai napig. 


    Különlegességük talán legfőbb oka az, hogy az alapvetően epikus doom utakon járó zenekar a nyilvánvaló hatások mellett (Candlemass, Solitude Aeturnus, Solstice, Memory Garden és a Sorcerer) beemelt a zenéjébe rengeteg atmoszférikus billentyűzetet, modern lüktetéseket, gitárszólókat egyaránt. Ráadásul Ola Persson érdekes hangja is bőven hozzájárult ahhoz, hogy elkülönüljenek a kópia zenekaroktól, rekedtes, erőszakos, mégis megfelelő pátosszal és érzelemmel rendelkező hangja könnyen befogadható és sok hasonló társához képest modorosságtól is mentes. A műfajtól némileg eltérő módon a hosszúnak nevezhető, 53 perces lemezen nem kapunk dal óriásokat, a legtöbb szerzemény 4 és 5 perc között mozog. Így összesen 12 tétel sorakozik egymás után, némileg hullámzó érdeklődést kiváltva, de semmiképp nem kukába való módon. A lemez rögtön egy igazi doom slágerrel nyit, ez a címadó An Echo From Beyond. A dallal olyan könnyű sodródni, mint egy sárlavinával, azonnal bólogatásra ingerel súlyos menetelésével és riffjeivel. Ennek egyenes folytatása a még erőteljesebb, agresszívebb At The Bridge Of Life, melynek refrénjében a zongora pillanatok alatt képes hangulatot váltani, így érdekes kontrasztot képezni a dalon belül.


    A két középtempós szerzemény után a Leave Me Alone folytatja a slágerek sorozatát, mivel ez az első igazán szépnek is nevezhető dal. A vastag billentyűs háttér és halálos keringőbe csábító gitárok mellett Ola is tisztábban énekel. Mindezek ellenére a bűvös 4 perces játékidőt is alig lépik túl, aminek következtében pont annyit ad a dal, amennyire szükségünk van. A Searching For Euphoria minden eddiginél gyorsabban, power/doom energiákat mozgósítva ront nekünk, amire szüksége is van, mivel alapvetően ez viszi előre a dalt gyengébb énektémája mellett. A csúcsteljesítményhez ugrik vissza a Cocealed Suffering lassú, kórusokkal is megtámogatott epikus doom metalja, ahol a melodikus gitárdallamok a borítón látható, félelmetes erdőségbe kalauzolnak el minket, ahol bármi megtörténhet. A gótikus hangulatot erősíti a nagyrészt akusztikus, kellemes Fading Away című dal, ami ismét a gyengébb szerzeményeket erősíti, de rossznak nem minősíthető. Sajnos jóval inkább töltelékdal a Scream Out In Anger , mivel leginkább a korábbi szerzemények farvizén próbál meg evezni különösebben megjegyezhető momentumok nélkül, néhány erősebb gitártémával. Hátat fordítva a langyos merengésnek, két hosszabb dalt is kapunk egymás után közel azonos hangulattal, ez a The Journey és a Land Of The Unknown. Az Into Eternity szintén egy korábbról fennmaradhatott töltelék, ami nem sok vizet zavar, majd a lemez végére ismét kigyúl a fény a dalszerzői szobában és jön a Pain, valamint a szintén jól sikerült The Last Day.
 
    Két-három dal selejtezése esetén egy gyakorlatilag hibátlan lemezt tehetett volna a doom metal rajongók polcára az Averon, egyedi hangulattal, gyönyörű külsővel, átlagos, de azért jó hangzással. Nem tudom, milyen dolgok játszottak közre a  hangszer szögre akasztás ügyében, de az végül bekövetkezett és az An Echo From Beyond lett egy éppen csak körvonalazódó pálya csúcspontja, a doom másodvonal távolban pislákoló, sejtelmes csillaga. Az említett hiányosságok és a feleslegesen sok tétel miatt ugyan soha nem lesz kult, vagy alapmű, de megismerése és néhány hallgatása már csak underground mivolta miatt is ajánlatos.

Averon_An_Echo_From_Beyond_1999
Kiadó:
Stílus:
epikus,melodikus doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.An Echo from Beyond
2.At the Bridge of Life
3.Leave Me Alone
4.Searching for Euphoria
5.Concealed Suffering
6.Fading Away
7.Scream Out in Anger
8.The Journey
9.Land of the Unknown
10.Into Eternity
11.Pain
12.The Last Day
Írta:
boymester
2017. március 18., szombat, 14:08
Facebook:
Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 12., péntek, 09:23
Space God Ritual - The Unknown Wants You Dead! (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Ethir Anduin - Loneliness of My Life (2018)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Mammoth Weed Wizard Bastard - Yn Ol I Annwn (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 23., csütörtök, 22:55
Saint Vitus - Saint Vitus (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 20., hétfő, 18:58
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.053 seconds to render