Devil Worship Reckoning (2010)

    Az underground világ legfájóbb pontja, amikor egy jóval többre hivatott lemezzel találkozok. Rengeteg kiadvány tud a folyamatos megjelenések közepette úgy elsuhanni, elsikkadni az éterben, hogy nem találkozik a közönségével még a kritikusok pozitív fogadtatása ellenére sem. Erre egy igazán jó példa a Hollandiában székelő, ugyanakkor nemzetközi kapcsolatokkal is bőven rendelkező Hooded Priest zenekar, akik mind megjelenésükkel, mind zenéjükkel tökéletes lakomának számítanak a doom metalt kedvelők számára. A 2006-ban alakult brigád egy dobos cserét leszámítva (akivel egyébként egy másik projektben még mindig együtt zenélnek) stabil felállással próbál a világtól úgy látszik hermetikusan elzárva, miközben olyan zenekarokhoz fűzik gyökerek, mint a jóval ismertebb Urfaust, King Heavy, Witchsmeller Pursuivant. Nem is kerülgetem a forró kását velük kapcsolatban, mert igazán kevés információval rendelkezem a formáció mindennapjait illet?en, viszont annál többet kaptam tőlük az ócska mobillal rögzített koncertfelvételeken és az egyetlen eddigi nagylemezük, a Devil Worship Reckoningon keresztül. A zenekar az epikus, tradicionális doom metal igen sajátos formájában utazik, ami a műfajnak megfelelően egy olyan frontemberre épül, akiről első pillantásra megállapíthatjuk, hogy milyen közegben mozog. Egyértelműen a banda motorja Luther Veldmark énekes, akit ugyanúgy kapcsolna le az első bizalmatlan rendőr az út szélén, ahogy azt anno John Rambóval tették, pusztán a kinézete miatt.
 A barlanglakó remeteasszony és kolostorban tengődő szerzetes szerelemgyerekeként tetszelgő frontember ezen kívül tiszta hangjával is rászolgál posztjára, aminek különleges hangzást sikerült kovácsolni a lemezre. A felvételek olyan nyersek, ropogósak, ugyanakkor tiszták, mintha Luther előttünk állna bandájával egy kis helyi színpadon és csak nekünk zenélnének. Időnként mormolja szövegét, máskor áriázik különösebb ripacskodás, modorosság nélkül, hol gonoszan nevet, hol pedig kétségbeesetten rimánkodik vagy kárhoztat. Az 52 percben minden arcát megismerjük, miközben utazást tehetünk a műfaj összes tempójában, szépségében a klasszikus heavy metaltól a 80-as évek Candlemass által fémjelzett epikusságáig. Ugyanakkor a változatos közegből érkezett zenészek jócskán teret kapnak arra, hogy elengedjék fantáziájukat, így lebeghet az egész produkció felett a Bathory szelleme és időnként vele együtt a black metal gyökerei is.
    Így szabadul ránk már az első, Mrs. Satan c. dalban magának az ördögnek az asszonya. A 7 perc fölötti dal refrénje doom sláger, a többi pedig jól eső menetelés izgalmas riffekkel és megoldásokkal kombinálva. Az erős kezdés után pedig a 8 O’Clock Witch ragad magával épp csak annyira, hogy az egyik kedvenc doom metal dalommá válhasson nemcsak a lemezről, hanem úgy általában. Ismét a Candlemass neve ugorhat be róla, ugyanakkor sötétségével képes megidézni a Reverend Bizarre jóval morbidabb hangulatát. Niklas Szátan és Joe Mazurewicz gitárosok rendkívül változatos, ízes megoldásait érdekes módon tették még erőteljesebbé, ugyanis a klasszikus értelemben vett basszusgitár szerepét a zenekarban egy nagybőgő veszi át Otto Von Zelst ujjainak segítségével, így segítve a mély, időnként igencsak pattogó témákat.
Ez különösen jól jön a címadó, viszonylag rövidnek mondható Devil Worship Reckoning c. dalban, főleg, amikor a tempót valóban a blast beatek szintjéig gyorsítják fel nekünk igen hatásosan.


    Beteges, horrorisztikus hangulattal érkezik utána a Well Worth The Dig, ismételten maratoni hosszúságban, ahol Quornelius Backus dobos is kieresztheti karmait súlyos menetelést, málházást produkáló játékával. A nyers hangzás talán egyedül az ő játékának nem tett igazán jót, mivel nem érzek benne annyi agressziót, frissességet, hogy tökéletesen passzoljon a körülötte folyó dalokhoz, ugyanakkor finomabb megoldásai is képesek teljes mértékben eltűnni. Az időnként kórusszerűnek tűnő énekhez egyébként a lemez producereként feltüntetett Nerclath adja a hangját, aki abszolút a holland black undergroundban tengette eddigi életét olyan zenekarokban tevékenykedve, mint a Demonizer, Urzamoth, Waelcyrge és még sok más keresztényeket is bicskanyitogatásra késztető logóval ellátott banda. A lemez következő, Alibi című dalában kevesebb szerep jut neki, annál több a gitároknak, amik hatalmas tétellé avatják ezt a szerzeményt is. Igazi heavy/doom sláger ez a javából, ahol Luther sem rejti véka alá hangszálait és érzelmeit, legyenek azok bármilyen kegyetlenek. A jóval bánatosabb Bleak Old Tyrant az epikus lassúsághoz tér vissza, majd folyamatosan gyorsulva építkezik tovább egy kemény befejezésig. A Devil Worship Reckoning végül a zenekar nevét viselő, Hooded Priest monstrumával ér véget, amiben aztán mintegy összefoglalásként megkaphatunk mindent, amit eddig megszerethettünk.
    Egy jobb felvételért, egy erősebb folytatásért ordít ez a kis példányszámban megjelent album, amit éppolyan bűn lenne kihagyni a doom metal kedvelőinek, mint bármelyik klasszikust. Sajnos még az is előfordulhat, hogy egyszeri megjelenésről beszélhetünk, mivel azóta a zenekar gyakorlatilag csak egyetlen demóval jelentkezett (ritka beteg cucc lett a rajta található 3 dal, főleg a csecsmősírással operáló Herod Again, de azért még messze a folytatás). Ha eddig kimaradt a rendszerint csukjában megjelenő, kaszát lengető énekessel fémjelzett doom brigád az életedből, mindenképp tégy vele egy próbát a zenekar bandcamp oldalán. 


Hooded_Priest_Devil_Worship_Reckoning_2010
Kiadó:
Stílus:
epikus heavy/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Mrs. Satan (07:12)
2.8 o'Clock Witch (07:49)
3.Devil Worship Reckoning (04:54)
4.Well Worth The Dig (06:04)
5.Alibi (07:20)
6.Bleak Ol 'Tyrant (07:54)
7.Hooded Priest Pt. I & Pt. II (11:15)
Írta:
boymester
2017. március 15., szerda, 19:11
Facebook:
Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 12., péntek, 09:23
Space God Ritual - The Unknown Wants You Dead! (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Ethir Anduin - Loneliness of My Life (2018)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Mammoth Weed Wizard Bastard - Yn Ol I Annwn (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 23., csütörtök, 22:55
Saint Vitus - Saint Vitus (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 20., hétfő, 18:58
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.047 seconds to render