Sokszor hajlamos vagyok elfelejteni, hogy az avant-garde zenei jelző elég tág fogalom manapság már, nem azt jelenti feltétlenül, hogy van egy-két mókásan megszólaltatott hangszer a dalszerkezetben. Arról még többször feletkezek meg, hogy ne ítélj egy könyvet a borítója alapján, tehát az And Harmony Dies 2016-os Totenamt albuma minden téren kiűzött a hitemből. Persze ezt pozitívan érteném inkább.

Elsőre, ahogy szembesültem a borítóval, azt hittem, egy közpopulár DSBM albumról van szó. Aztán az első számnál már olyan hirtelen váltások voltak stílusban/technikailag/tempóban, amin egyszerűen nevetnem kellett: zseniális összhangot mutatott a keveretlen, kissé gyermekded vokálsávot leszámítva is. Ötletes, jó nyitány volt.

Később, pár szám erejéig lassabb volumen következett, amolyan melankólikus átvezető volt, leginkább Professor Fate munkáira emlékeztetett, még a korai érából. A szintijáték nekem jót dobott az egész hangulaton, kiemelte a lényegi érzelmeket. Egy-két helyen azért az ének nagyon furcsán kapcsolódik be: bénácska üvöltés, ami átmegy hörgésbe, aztán dallamos éneklés és károgás. Szóval van repertoár.

A számokban kifejezetten sűrűn váltakoznak az érzelmi töltetek. Értem ezalatt a következőt: indul a nóta vidáman, aztán átcsap melankóliába, amiből durva death metalos durvulás, aztán beúszik egy Happy Birthday-kiáltás. Végül egy lightos postrock alappal búcsúzik a szám. De ugyanilyen változatossággal hallhatóak különböző billentyűsök, fúvósok, számtalan jazz zenei alap- és fogás, tehát akik ezt a zenét csinálják, nem amatőrök, pontosan összerakott vonalat követ az egész album.



Ahogy haladunk tovább, félidőben már egyre több melankólikusabb tétel hallatszik ki, de aztán egy szolid írógépcsattogás után kapunk némi ős CoF-hatást, nyakon öntve egy kis vontatott death metal vérengzéssel.
Egy szó, mint száz: jól és igényesen, sokszor mókásan összerakott zene.

A néhol előtűnő amatőrebb megszólalás teljesen feledésbe merül, ha az ember az egészet nézi, mint egységet. Egyébként is hozzá lehet szokni, mert inkább ilyen jellegű dolgok bukkannak fel, mint keveretlen vokál, néha rémesen mű dobhangok, már-már túlságosan Fantasy-jellegű szintijáték, de nagyjából itt ki is fújt a negatív lista.
Tessék sokat hallgatni, jó zene!