Soen
Lykaia (2017)
 
Martin Lopez és Kim Platbarzdis még 2004-ben megalapította a Soen-t, de egészen 2010-ig jegelték a zenekart. Aztán abban az évben teljessé vált a felállás Joel Ekelöf, illetve Steve DiGiorgio csatlakozásával. Onnantól viszont beindult a gépezet, az első lemez 2012-ben látott napvilágot, míg a folytatása két esztendővel később. Időközben a legendás bőgőst Stefan Stenberg váltotta. 2015-ben az alapító gitáros helyét az Avatarium-ból ismert Marcus Jidell vette át. Sőt egy új arc is belépett a bandába. Lars Åhlund billentyűs hangszereken és gitáron nyomul. Ez az ötösfogat készítette el a csapat harmadik korongját. Nem titok, hogy kifejezetten komálom az első két lemezüket, írtam is róluk megjelenésük környékén. Szóval fokozott érdeklődéssel vártam a Lykaia címre keresztelt opuszt.

Túl jó néhány hallgatáson azt a közhelyet tudom elpuffogtatni a friss kiadvány kapcsán, hogy aki eddig szerette őket, ezután is fogja, aki nem, az pedig nem most válik Soen rajongóvá. Ha ebből azt a következtetést vonnátok le, hogy a banda zenéje változatlan maradt, akkor közel álltok az igazsághoz. Ugyanis ezúttal is megkapjuk a rájuk jellemző hangzást, zenei-vokális megoldásokat, soenes hangulatot. Viszont akadnak újdonságok is, amik már első fülelésnél fel kell hogy tűnjenek mindenkinek. Legalábbis azoknak, akiknek nem ez az első Soen lemezük… :)
Jól sejtitek, az új színek, friss megoldások Marcusnak és Larsnak köszönhetők. Előbbi amellett, hogy továbbviszi a Platbarzdis által is alkalmazott játékstílust, nem elégszik meg a riffeléssel. Ha a nóta úgy kívánja beiktat 1-1 szólót is, továbbá elődjénél több gitárdíszítést eszközöl. Lars pedig diszkréten adagolja a régies, Hammond-szerű hangszíneket, játéka még atmoszferikusabbá teszi az eddig is roppant hangulatos muzsikát.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a Soen stílusa teljesen unikális. Hatásaik nyilvánvalóak, mégis az általuk prezentált ötvözet párját ritkítja.
Ráadásul én a friss dalokat fogósabbnak érzem a korábbiaknál.



Rögtön a nyitó, elsőként nyilvánosságra hozott Sectarian valami hatalmas szerzemény! Opeth-ízű riffel indít, majd érkezik a törzsi lüktetés és Joel ihletett éneke. A verze is hatásos, de viszonylag hamar bedob egy slágeres részt, amiről azt hihetnénk, hogy a refrén. De nem, az még csak azután következik. És rátesz még egy lapáttal a fogósságra. Ahogy az utolsó sornál magasabb hangon énekel, felteszi a pontot az i-re! És a többi tételben is jellemző ez a kiszámíthatatlanság, a felépítettség, fokozás. Ez így paradoxonnak tűnhet, de a kiszámíthatatlanságot úgy értem, hogy még sokadik fülelés alkalmával is meg tud lepni 1-1 énektéma/rész. Másrészt viszont valóban tudatosan építkeznek, fokozatosan nyílnak meg a dalok. A hangzás valami orbitális, természetes, erőteljes (néha talán kicsit túlságosan is), mindennek megvan a tere, él, lélegzik a produkció! Hihetetlen audio élmény!
Az Orison kiváló példája az ismétlés erejének. Kb. 4:10-től ugyanazt a sort énekli Joel, egymás után vagy 8-szor. Mégsem válik monotonná, hisz alatta finom zenei váltások, díszítések, háttérvokálok hallhatók. Kérem szépen, így kell hipnotikus, delejező hatást elérni!
A Lucidity maga a gyönyör! Ilyen intim hangvételű, lelket simogató szerzeményt rég hallottam már. Ekelöf elnyújtott dallamai, Lopez mesteri, leheletfinom dobolása, Jidell jazzes, space-es gitározása, és az egész nótát átjáró floydiánus hangulat minden progger szívét meg kell hogy melengessék! És igen, az a síró-rívó gilmour-i szóló is aranyat ér!
CSODA ez a nóta!!!



Úgy tűnik a lucidity szó jó ómen, lásd/halld még Queensryche: Silent Lucidity!
Az Opal újra vadabb vizekre evez. A kezdő torzított bőgőtémát teljesen más irányba viszi a belépő gitár. Miket zenélnek össze a fiúk ebben a dalban? Ezt hallanod kell! Nincs agyonvirgázva, de minden egyes másodpercből süt a magas szintű technikai tudás. A 4. perctől úgy 4:50-ig hihetetlen sodrásúvá fokozzák a nótát, már-már Primordial-szerűvé válik, majd érkezik a leállós rész, jazzes gitárral, perkával, Joel lágy énekével. És mivel zárnak? A kezdő bőgőtémával! Zseniális!
A Jinn rám gyakorolt hatása szinte fokozhatatlan. A lemez legfogósabb refrénje és legbitangabb, legkeményebb hangzású része is ebben van. Az a keleties riff, ami aztán zárásként egy világzenés, Orphaned Land/Myrth ízű témázásban tér vissza eszméletlen hangulatos.
A metalosan kezdődő, majd visszafogott verzével, kirobbanó refrénnel operáló Sister újabb csúcspont. Hogy tudnak már horzsolni a gitárjaik, ha úgy akarják!
Stefan pedig az összes dalban eszméletlen basszusmunkát végez! Visszatérve a Sister-re: úgy 4:10-től olyan mértékűre fokozzák, hogy egyszerűen kitör az Univerzumból, magával repítve a hallgatót az ismeretlenbe!
A Stray a legtempósabb nóta, szinte várná az ember, hogy Akerfeldt belehörögjön párszor azon a rég nem használt öblös hangján! Magyarán zeneileg eléggé Opeth-es, de annyi baj legyen!
A Paragon a Lucidity testvére, hasonló szellemben fogant. Alapvetően elszállós, lebegős, de itt a végére beiktattak egy fémes etapot is.
Zárásként a Gods Acre szinte spirituális hatást kelt. 6:20-tól Joel dallamai egy fohásszal érnek fel! Főleg a „Please forgive me”-től. Igazi katarzissal ér véget ez a közel egy órás Mestermű!


Mely objektíven nézve nem tökéletes. Egyrészt ott vannak a nyilvánvaló áthallások, másrészt néha úgy érzem túl lett kompresszálva a sound, továbbá az ismerkedés korai szakaszában összefolynak a dalok a hasonló szerkezeti felépítés miatt, stb. Szubjektíven nézve viszont én úgy működöm, hogy bizonyos művészeti alkotások olyan hatást gyakorolnak rám, hogy szinte beépülnek a szervezetembe, a részemmé válnak. És per pillanat úgy érzem, a Lykaia is egy ezek közül. Ergo nem adhatok kevesebbet rá a maximális 10 pontnál!

Továbbá az is a Soen mellett szól, hogy míg a Tool 2006 óta képtelen megírni egy új albumot, ők 5 éven belül három minőségi lemezt tettek le az asztalra.
Az én szememben már a Tellurian-on is túlmutattak egy korrekt "Tool-pótlékon” , a Lykaia ismeretében pedig nem restellem egy szintre helyezni a két csapatot!

Soen_Lykaia_2017
Kiadó:
Stílus:
Prog. rock/metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Sectarian (05:55)
2.Orison (07:07)
3.Lucidity (06:36)
4.Opal (06:46)
5.Jinn (05:41)
6.Sister (05:30)
7.Stray (05:38)
8.Paragon (06:25)
9.Gods Acre (08:10)
Írta:
oldboy
2017. február 12., vasárnap, 12:40
Facebook:
Soen - Lotus (2019)
Kritika, oldboy @ 2019. február 9., szombat, 14:14
Soen - Tellurian (2014)
Kritika, oldboy @ 2014. november 16., vasárnap, 13:39
Soen - Cognitive (2012)
Kritika, oldboy @ 2012. március 3., szombat, 11:11
Koncertek
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
május 16.,
Arena
június 11.,
Pannonia Fields
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.039 seconds to render