Soen
Lykaia (2017)
 
Martin Lopez és Kim Platbarzdis még 2004-ben megalapította a Soen-t, de egészen 2010-ig jegelték a zenekart. Aztán abban az évben teljessé vált a felállás Joel Ekelöf, illetve Steve DiGiorgio csatlakozásával. Onnantól viszont beindult a gépezet, az első lemez 2012-ben látott napvilágot, míg a folytatása két esztendővel később. Időközben a legendás bőgőst Stefan Stenberg váltotta. 2015-ben az alapító gitáros helyét az Avatarium-ból ismert Marcus Jidell vette át. Sőt egy új arc is belépett a bandába. Lars Åhlund billentyűs hangszereken és gitáron nyomul. Ez az ötösfogat készítette el a csapat harmadik korongját. Nem titok, hogy kifejezetten komálom az első két lemezüket, írtam is róluk megjelenésük környékén. Szóval fokozott érdeklődéssel vártam a Lykaia címre keresztelt opuszt.

Túl jó néhány hallgatáson azt a közhelyet tudom elpuffogtatni a friss kiadvány kapcsán, hogy aki eddig szerette őket, ezután is fogja, aki nem, az pedig nem most válik Soen rajongóvá. Ha ebből azt a következtetést vonnátok le, hogy a banda zenéje változatlan maradt, akkor közel álltok az igazsághoz. Ugyanis ezúttal is megkapjuk a rájuk jellemző hangzást, zenei-vokális megoldásokat, soenes hangulatot. Viszont akadnak újdonságok is, amik már első fülelésnél fel kell hogy tűnjenek mindenkinek. Legalábbis azoknak, akiknek nem ez az első Soen lemezük… :)
Jól sejtitek, az új színek, friss megoldások Marcusnak és Larsnak köszönhetők. Előbbi amellett, hogy továbbviszi a Platbarzdis által is alkalmazott játékstílust, nem elégszik meg a riffeléssel. Ha a nóta úgy kívánja beiktat 1-1 szólót is, továbbá elődjénél több gitárdíszítést eszközöl. Lars pedig diszkréten adagolja a régies, Hammond-szerű hangszíneket, játéka még atmoszferikusabbá teszi az eddig is roppant hangulatos muzsikát.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a Soen stílusa teljesen unikális. Hatásaik nyilvánvalóak, mégis az általuk prezentált ötvözet párját ritkítja.
Ráadásul én a friss dalokat fogósabbnak érzem a korábbiaknál.



Rögtön a nyitó, elsőként nyilvánosságra hozott Sectarian valami hatalmas szerzemény! Opeth-ízű riffel indít, majd érkezik a törzsi lüktetés és Joel ihletett éneke. A verze is hatásos, de viszonylag hamar bedob egy slágeres részt, amiről azt hihetnénk, hogy a refrén. De nem, az még csak azután következik. És rátesz még egy lapáttal a fogósságra. Ahogy az utolsó sornál magasabb hangon énekel, felteszi a pontot az i-re! És a többi tételben is jellemző ez a kiszámíthatatlanság, a felépítettség, fokozás. Ez így paradoxonnak tűnhet, de a kiszámíthatatlanságot úgy értem, hogy még sokadik fülelés alkalmával is meg tud lepni 1-1 énektéma/rész. Másrészt viszont valóban tudatosan építkeznek, fokozatosan nyílnak meg a dalok. A hangzás valami orbitális, természetes, erőteljes (néha talán kicsit túlságosan is), mindennek megvan a tere, él, lélegzik a produkció! Hihetetlen audio élmény!
Az Orison kiváló példája az ismétlés erejének. Kb. 4:10-től ugyanazt a sort énekli Joel, egymás után vagy 8-szor. Mégsem válik monotonná, hisz alatta finom zenei váltások, díszítések, háttérvokálok hallhatók. Kérem szépen, így kell hipnotikus, delejező hatást elérni!
A Lucidity maga a gyönyör! Ilyen intim hangvételű, lelket simogató szerzeményt rég hallottam már. Ekelöf elnyújtott dallamai, Lopez mesteri, leheletfinom dobolása, Jidell jazzes, space-es gitározása, és az egész nótát átjáró floydiánus hangulat minden progger szívét meg kell hogy melengessék! És igen, az a síró-rívó gilmour-i szóló is aranyat ér!
CSODA ez a nóta!!!



Úgy tűnik a lucidity szó jó ómen, lásd/halld még Queensryche: Silent Lucidity!
Az Opal újra vadabb vizekre evez. A kezdő torzított bőgőtémát teljesen más irányba viszi a belépő gitár. Miket zenélnek össze a fiúk ebben a dalban? Ezt hallanod kell! Nincs agyonvirgázva, de minden egyes másodpercből süt a magas szintű technikai tudás. A 4. perctől úgy 4:50-ig hihetetlen sodrásúvá fokozzák a nótát, már-már Primordial-szerűvé válik, majd érkezik a leállós rész, jazzes gitárral, perkával, Joel lágy énekével. És mivel zárnak? A kezdő bőgőtémával! Zseniális!
A Jinn rám gyakorolt hatása szinte fokozhatatlan. A lemez legfogósabb refrénje és legbitangabb, legkeményebb hangzású része is ebben van. Az a keleties riff, ami aztán zárásként egy világzenés, Orphaned Land/Myrth ízű témázásban tér vissza eszméletlen hangulatos.
A metalosan kezdődő, majd visszafogott verzével, kirobbanó refrénnel operáló Sister újabb csúcspont. Hogy tudnak már horzsolni a gitárjaik, ha úgy akarják!
Stefan pedig az összes dalban eszméletlen basszusmunkát végez! Visszatérve a Sister-re: úgy 4:10-től olyan mértékűre fokozzák, hogy egyszerűen kitör az Univerzumból, magával repítve a hallgatót az ismeretlenbe!
A Stray a legtempósabb nóta, szinte várná az ember, hogy Akerfeldt belehörögjön párszor azon a rég nem használt öblös hangján! Magyarán zeneileg eléggé Opeth-es, de annyi baj legyen!
A Paragon a Lucidity testvére, hasonló szellemben fogant. Alapvetően elszállós, lebegős, de itt a végére beiktattak egy fémes etapot is.
Zárásként a Gods Acre szinte spirituális hatást kelt. 6:20-tól Joel dallamai egy fohásszal érnek fel! Főleg a „Please forgive me”-től. Igazi katarzissal ér véget ez a közel egy órás Mestermű!


Mely objektíven nézve nem tökéletes. Egyrészt ott vannak a nyilvánvaló áthallások, másrészt néha úgy érzem túl lett kompresszálva a sound, továbbá az ismerkedés korai szakaszában összefolynak a dalok a hasonló szerkezeti felépítés miatt, stb. Szubjektíven nézve viszont én úgy működöm, hogy bizonyos művészeti alkotások olyan hatást gyakorolnak rám, hogy szinte beépülnek a szervezetembe, a részemmé válnak. És per pillanat úgy érzem, a Lykaia is egy ezek közül. Ergo nem adhatok kevesebbet rá a maximális 10 pontnál!

Továbbá az is a Soen mellett szól, hogy míg a Tool 2006 óta képtelen megírni egy új albumot, ők 5 éven belül három minőségi lemezt tettek le az asztalra.
Az én szememben már a Tellurian-on is túlmutattak egy korrekt "Tool-pótlékon” , a Lykaia ismeretében pedig nem restellem egy szintre helyezni a két csapatot!

Soen_Lykaia_2017
Kiadó:
Stílus:
Prog. rock/metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Sectarian (05:55)
2.Orison (07:07)
3.Lucidity (06:36)
4.Opal (06:46)
5.Jinn (05:41)
6.Sister (05:30)
7.Stray (05:38)
8.Paragon (06:25)
9.Gods Acre (08:10)
Írta:
oldboy
2017. február 12., vasárnap, 12:40
Facebook:
Soen - Lotus (2019)
Kritika, oldboy @ 2019. február 9., szombat, 14:14
Soen - Tellurian (2014)
Kritika, oldboy @ 2014. november 16., vasárnap, 13:39
Soen - Cognitive (2012)
Kritika, oldboy @ 2012. március 3., szombat, 11:11
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.022 seconds to render