Witchery
In His Infernal Majesty's Service (2016)
    Az emberi intelligencia az egyik legtúlbecsültebb tulajdonságunk véleményem szerint, mivel nagyrészt még mindig a mélyben meghúzódó ösztönök irányítanak minket. Megfordulunk egy formásan ringó domborulat láttán és vadul gyűjtögetjük földi javainkat, amiből aztán bőséggel adhatunk kötelezően elhintett magunknak. Divat lebecsülni azonban az állatot, a vadságot, pedig sokszor egy-egy élőlény intelligensebb formában idomul földi létéhez, mint az egész emberi faj. Mi például képesek vagyunk veszettül fejleszteni a fegyvergyártásunkat, miközben legyet még nem láttam Chemotox gyárban robotolni. Azt se gondoljátok, hogy az értelem lebecsülendő, mert a legjobb metal anyagok akkor tudnak felszínre törni a fejekben cikázó téma hegyek tengeréből, ha ahhoz megfelelő agyi kapacitás is rendelkezésre áll. Az vadállatias ösztön és elmélet arányának változtatásával tudunk műfajokat kreálni, hogy azt a széles skálát kapjuk, ami a Pink Floyd zsenialitásától a diktafonnal felvett békabrekegésig terjed. Persze itt is felmerül a modern művészet legnagyobb kérdése, ami a zenétől elkezdve minden ágazatra érvényes: mikor számít művészetnek valami és mikor nem?
    Erre a kérdésre mindenkinek magának kell megkeresnie a választ, amiért felhoztam azonban, az a svéd Witchery új lemezével áll kapcsolatban. Az elmúlt 20 év jelentős albumaiban is közreműködő zenészek olvasztótégelyeként működő zenekar ugyanis immár hatodik alkalommal fordítja le nagyon igényes formátumra saját elmebaját olyan élvezetes módon, hogy arra nem lehet nem csettinteni. A magát nyersnek, agresszívnek, ösztönösnek álcázó kiadványban úgy érvényesül a rutin és a tudás, hogy cseppet sem tűnik művészkedőnek, túljátszottnak. A Witchery azt hozza, amit immár évtizedek óta levárhat tőle bármelyik rajongó: gyilkos tempót, agyatlan(nak tűnő) darálást és nemes svéd acélt. Az egyetlen problémám továbbra is a zenekar által is érzékelt énekesi poszt bizonytalansága. A stabil felállás mellett folyamatosan cserélődő dalnoki feladatokat az új lemezen Angus Norder végzi el, aki tökéletesen képes ugyanazokba a hibákba esni, mint az összes elődje. Voltaképp teljesen egy hangszínben képes végigköpködni a lemezt, pedig ezek a fantasztikus gitártémák, szólók és megoldások szinte kiáltottak némi változatosságért, hogy igazán erejük teljében tündökölhessenek. Pedig nem reménytelen a srác, de egészen a negyedik, Nosferatu c. tételig kellett várni arra, hogy szélesebb spektrumát is megragadja a hangszálkínzás módszereinek, egy albumot pedig úgy elkezdeni, hogy az ének teljesen hidegen hagyjon, nem túl szerencsés.


A dal hatására a többiek is felébredhettek a stúdióban, mert nincs az a modern magyar szakképzési rendszer, ahol olyan gyalulást tanítanak, mint ami a The Burning Of Salemben történik. A Gilded Fang legfőbb mozgatórugója az izomerő és a black metalba hajlás, az Empty Tombs pedig a már tudatosan terelgetett ösztönökből nyert gitártémákkal képesek lekötni a figyelmet. Középtájon tehát nagyon erős az amúgy bónuszok nélkül mindössze 38 perces anyag, a végére azonban megint Angus képességeire próbálnak meg támaszkodni. Az In Warm Blood például akkor működik igazán, amikor csak a zene érvényesül, a menetelős károgás már unalmasnak tűnik hozzá képest. Az In Flamest megidéző Escape From Dunwich Valley szintén olyan énektémáért sikítozik, amit képesek lehetünk megjegyezni. A Feed The Gun már csak gitárszóló szinten tud érdekelni, viszont az Oath Breaker változatosabb megoldásai, a múltat is megidéző vadsága még tud egy kicsit szépíteni az összképen.
    Összességében tehát rutinos zenészek által eljátszott kötelező lemezt kapunk, aminek azért átsüt minden hangján, hogy élvezettel, meggyőződésből készítették el saját maguk szórakoztatására, bármiféle kényszer és kötöttség nélkül. Az In His Infernal Majesty's Service kellemes zúzda lehet mindenkinek, aki kedveli a melodikus death/black vonalat északról, azonban fogyasztani csak nagyobb ínség idején ajánlott, ha a változatosabb kiadványokból már jócskán kifogytunk…

Witchery_In_His_Infernal_Majestys_Service_2016
Kiadó:
Stílus:
black/death metal
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Levay-athan (03:20)
2.Zoroast (02:34)
3.Netherworld Emperor (03:03)
4.Nosferatu (03:41)
5.The Burning of Salem (04:23)
6.Gilded Fang (02:31)
7.Empty Tombs (04:13)
8.In Warm Blood (03:48)
9.Escape from Dunwich Valley (04:09)
10.Feed the Gun (03:02)
11.Oath Breaker (03:02)
Írta:
boymester
2016. december 29., csütörtök, 14:53
Facebook:
Needless - Heresy (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 14., vasárnap, 13:12
Ossuaire - Premiers chants (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 14., vasárnap, 12:41
This Gift Is a Curse - A Throne of Ash (2019)
Kritika, Eroen @ 2019. július 3., szerda, 18:39
Ethir Anduin - Loneliness of My Life (2018)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Feretrum - In the Eternal World (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 2., kedd, 10:51
Koncertek
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
május 16.,
Arena
június 11.,
Pannonia Fields
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.094 seconds to render