The Serenity of Suffering (2016)

 

Akárhogy is nézzük, a KoRn egy nagy túlélő! Végrehajtottak egy keményzenei forradalmat a ’90-es évek közepe, vége táján. Persze lehet vitatkozni a zenekar jelentőségén, de az bizton állítható, hogy egy új, friss, modern hangzást honosítottak meg, stílust teremtettek. Az már más kérdés, hogy rájuk lett aggatva a nu metal címke, mely hallatán a true arcok rögtön elkezdik skandálni, hogy a KoRn és társai nem metalt játszanak. Lehet, hogy valóban nem nevezhető annak muzsikájuk, de súlyosság, komorság tekintetében a korai, sőt egyes kései albumaik is felveszik a versenyt a legtöbb fémzenével.

A nu metal, mint olyan, kb. 10 évig futott, aztán szinte írmagja sem maradt. Bezzeg az Úttörők még mindig itt vannak, és nemrég hozták ki 12. nagylemezüket. Közel 25 éve tartó pályafutásuk során került ki műhelyükből néhány kísérletezősebb korong (Untitled, The Path of Totality), de alapvetően a saját maguk által teremtett stílus keretein belül mozgolódtak. Hol keményebb, hol dallamosabb vizekre evezve. A The Serenity of Suffering kapcsán olyanokat nyilatkoztak, hogy rég készítettek már ennyire kemény, súlyos albumot. Ha a debütöt vesszük 10-esnek a "keménységi skálán”, akkor az új 9-es mindenképp megvan. Hallhattuk az előző lemezen visszatért Head bácsitól.

És valóban, a friss CD standard verziója 11 masszív nótát tartalmaz, 40 percben.
Nem csupán zeneileg, de vokális téren is érezhető a szigorodás, ugyanis Jonathan amellett, hogy hatalmas dallamokat, fogós verzéket, refréneket tol szinte az összes dalban, bizony nem átallott mindegyikbe egy kis hörgést, morgást, acsarkodást is vinni.
Emiatt nem tudok maximálisan lelkesedni a anyagért, mert úgy érzem, hogy egyes számokba tök fölösleges volt extrém vokált tenni, maradhattak volna végig "tiszta énekesek”. Ráadásul a dalokat is a bevált recept, forgatókönyv szerint építették föl, ami által könnyen kiszámítható, hogy mi fog következni.
Tehát nem tökéletes a The Serenity of Suffering, de a nóták húzása, "kereksége”, egységesen magas színvonala képes feledtetni a negatívumokat.



Az Insane rögtön őrült mód megdörren, Davies egy brutál ordítással köszön be, aztán a pszichós verze után hoz egy akkora refrént, ami az általam leginkább favorizált lemezeikre (Issues, Untouchables) is felfért volna. Egyébként zeneileg, hangulatilag e két korong világa többször visszaköszön. Ezúttal diszkrétebben bántak az elektronikával, mint az utóbbi két korongjukon, de plusz fűszerként kiválóan működnek a samplerek, effektek. Az elsőként nyilvánosságra hozott Rotting in Vain is régisulis darab, Jonathan halandzsás acsarkodása is a hőskort idézi. A Black Is the Soul egy lassan őrlő, hipnotikus darab, darkos, gótikus mellékzöngével. Ez sem újdonság tőlük, mégis baromi jól esik hallgatni! A 2:40 körül érkező téma-és tempóváltás pedig visszarepít úgy ’96 tájára. A The Hating szinte lírai nyitánya után mázsás súllyal zúdulnak ránk a héthúrosok és Fieldy szintén pincemély bőgőcsattogása. De a versszakok alatt a gitárok ritmizálása is tetszetős. Sokan azt hiszik, hogy a KoRn tagjai képzetlen, béna muzsikusok, mert nem bonyolult zenét játszanak, nincsenek náluk gitárszólók, stb. Nos, megnyugtatok mindenkit, hogy ha akarnának, tudnának sokkal technikásabban is zenélni. A friss lemez több dalában is érezni, hogy simán képesek lennének tovább bontani egy-egy témát, sőt néha úgy tűnik, hogy úgy kellett magukat visszafogni, hogy ne iktassanak be 1-1 szólót. Mert hogy tudnak szólózni, anno dolgoztak föl Pink Floydot, meg a Metallica One-ját is, amiben egész korrektül elpengették, amit el kellett pengetni!
Példának okáért az így is méregerős, Corey Taylor vendékéneklésével, és egy hibbant klippel megtámogatott A Different World szinte kiált egy Slipknot-os technikázásért, gitárszólóért.



Milyen énektémával kezdi már Jonathan az Everything Falls Apart-ot. Atyaég!
Heveny libabőr!
A Die Yet Another Night ügyesen ritmizált kezdése is bizonyítja, hogy nem fakezű fickók alkotják a csapatot. Ebben a számban akadnak Serj Tankian-os megoldások. Bár jobban csipázom a System of a Down-t, el kell ismerni, hogy rájuk is hatással volt a KoRn.
A hátra lévő dalok is erősek, sőt a deluxe kiadáson helyet kapó Baby, illetve Calling Me Too Soon sem rosszak. Sőt! Előbbiben akkorát dobol Luzier, hogy öröm hallgatni! Nem üti szét a dalt, de fifikás, grúvos játéka pazar.
A banda rajongói tehát nyugodt szívvel beruházhatnak a bővített kiadású CD-be.


A már említett okok miatt nem tudok maximálisan lelkesedni az aktuális KoRn albumért (aminek ráadásul a borítója is ronda), de összességében mégis erősnek tartom. Ha ezt a minőséget tudják hozni a későbbiekben is, akkor még megajándékozhatnak minket pár izmos koronggal.

KoRn_The_Serenity_of_Suffering_2016
Kiadó:
Stílus:
Nu metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.8 / 10
 
Külalak
: Szörnyű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Insane (3:50)
2.Rotting in Vain (3:33)
3.Black Is the Soul (4:01)
4.The Hating (4:22)
5.A Different World (featuring Corey Taylor) (3:20)
6.Take Me (3:00)
7.Everything Falls Apart (4:17)
8.Die Yet Another Night (4:28)
9.When You're Not There (3:24)
10.Next in Line (3:28)
11.Please Come for Me (2:53)
Írta:
oldboy
2016. november 5., szombat, 14:24
Facebook:
ZolixiusRex 2016. november 9., szerda, 12:58
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
A Korn és a Life Is Peachy mindent visz - Azokon 100-as dalok vannak, nem pedig 10-esek... Talán ezt is megszeretem majd egyszer. :-)
--
In Grind We Trust!
Nagaarum 2016. november 8., kedd, 19:22
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Én nagy Korn rajongó voltam az első öt lemezig. Még a hatodik is belefért. Valahogy úgy lehet, ahogy ZeroVoid mondja. Itt most egy kicsit vegyes az összkép, ugyanis Jonathan képes arra, amire csak kevesen, nevezetesen, hogy 25 év óta ugyanúgy énekel. A koszt én is hiányolom, viszont, ami a legidegesítőbb:
A "kevesebb több" elvet mindig is üdvözöltem, azt viszont nem értem, hogy ezekhez a nagyon alap dobtémákhoz minek kell a vilkág egyik legtechnikásabb dobosát csatasorba állíttani? David Silveria is idegesítő volt, mikor leállt a "dobolással". Az első két Korn lemez igazi doboscsemege, utána meg megindult a lazulás.
7,5 -8 pontnak érzem ezt a lemezt, ha az Issues a 11. Ahhoz mérek tőlük mindent.
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
boymester 2016. november 8., kedd, 15:10
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Minden tiszteletem a lelkesedésért a zenekar iránt:) Hozzám még koleszos koromban került közelebb egy-két dal, amire jó volt ugrálni meg hülyülni agyalás nélkül, aztán az ezredfordulóval el is temettem őket. Davies amúgy is kezd múmiára emlékeztetni. Akkor már neki is jár a tisztelet, mert nem adják fel az idő múlásával sem és bármennyire érdektelenné váltak számomra, az új dalokban sem érzek hiteltelenséget, ahogy régen sem.
--
Youtube csatorna
emp 2016. november 6., vasárnap, 10:00
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Nekem abszolút kedvencem a The Path of Totality. :-) Ahogy mondjuk a The Hauntedtől meg az Unseen, A PLosttól a One Second,a Moonspelltől a the butterfly effect... :-D Valahogy számomra ezek a sztenderd zsánercsapatok akkor tudtak érdekeset alkotni, amikor kimozdultak a komfortzónájukból. Természetesen ezt a fogyasztó közönség ritkán tolerálja, mert fontos a táboron belüli kiszámíthatóság. Ez a lemez totál metal lett, ergo jó. Jah... jó mint a rántott hús rizsával. Minden falat ízével már előre tisztában vagyunk. Természetesen ha rántott húst akarunk enni rizsával, akkor pont a rántott hús rizsával a legjobb választás... :-D
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
ZeroVoid 2016. november 6., vasárnap, 09:30
ZeroVoid
Csatlakozott:
2014. december 30.
Hozzászólások: 180
A Korn az Issues és az Untouchables idején volt a csúcson, az előző néhány lemezük közel értékelhetetlen számomra. Az új album talán a legjobb a TALITM óta, már ha ez akkora dicséret... Én már a SYOTOS-nál kiszerettem belőlük :/
oldboy 2016. november 5., szombat, 19:53
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Válasz Wulf üzenetére:

A pontszámnál mi döntött a 8.8 mellett? Hogy-hogy nem 8.7 vagy 8.9 lett? |-D


A 8.8 jobban néz ki!
Szeretem a szimmetrikus dolgokat! :-D
Wulf 2016. november 5., szombat, 17:11
Wulf
Csatlakozott:
2016. április 16.
Hozzászólások: 5
Nekem érdekes módon a nem sokat emlegetett Life is Peachy album a kedvencem, utána mindig is hiányoltam azt a koszos hangzást, ami ott jelen volt. Én is úgy érzem, hogy az új album egy remek visszatérés a gyökerekhez. A pontszámnál mi döntött a 8.8 mellett? Hogy-hogy nem 8.7 vagy 8.9 lett? |-D
Koncertek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.039 seconds to render