Freakshow (2016)
    A Lies of the Machine egy angol nyelven megszólaló steampunk metal zenekar, Magyarországról. Hagyom, hogy emésszétek ezt a dolgot.

   

    Kezdjük az alapoknál! A steampunk, avagy gőzpunk egy olyan stílus, tematika és szubkultúra, amely a legkülönbözőbb művészeti formáktól kezdve (irodalom, festészet, zene, filmek, képregények stb.) a mindennapi tárgykultúrában és formatervezésben is megmutatkozik. Gyakori ismertető jegyei közé tartozik a viktoriánus kort idéző ruházat, valamint a gőzgépek, fogaskerekek, léghajók és hasonló, mára már ódivatúvá vált technikai vívmányok hangsúlyos és kiemelt megjelenítése. Irodalmi szempontból a sci-fi, illetve a fantasy műfajokon belül található, tekintettel arra, hogy igen gyakran alternatív univerzumokba kalauzol bennünket, ahol az elektromosság nem terjedt el, helyette a gőzgépek jelentik a fejlődés útját.
     Hogyan tud ez az irányzat megjelenni a zenében? A http://steampunk.wikia.com oldal szerint a következő 5 kitételből legalább háromnak kell megfelelnie annak a bandának, ami stempunknak akarja nevezni magát:
1. Steampunknak kell hívnia magát a csapatnak.
2. Régimódi megjelenési stílussal kell rendelkezniük - jellemző a viktoriánus stílusú ruha.
3. Klasszikus zenei szegmensekkel kell bírnia a zenéjüknek.
4. Fantasztikus (jellemzően alternatív történelmi) háttértörténettel kell bírniuk.
5. Steampunk (sci-fi/történelmi) szövegekkel kell rendelkezniük.
    Mint ezekből a feltételekből kitűnik, a gőzpunk a zenében inkább csak amolyan attitűd, tematika, nem igazán egy jól körülhatárolható, azonnal felismerhető zenei stílus - és egyáltalán nem tekinthető a metal alkategóriájának, sőt, a metalzenével nem is olyan egyszerűen összeegyeztethető fogalmat takar.
 

    A budapesti Lies of the Machine zenekar a Freakshow című debütáló albumával a steampunk-metal együttállás kicsit paradoxon jellegére fittyet hányva, a fenti öt kitétel szinte mindegyikének eleget téve gőzpunkot ÉS fémzenét igyekszik egyszerre játszani, és még egyfajta szörnyszülöttekből álló elmebeteg cirkuszi hangulatot sem rest a produkciójába csempészni. Mi sül ki ebből az őrült katyvaszból?
    Valami olyasmi, amit a vájtabb fülű metalhallgatók a szimfonikus és a folk metal keverékeként aposztrofálhatnak, nem elhanyagolható mennyiségű lazább, rockosabb áthallással. A banda egyaránt alkalmaz tiszta női éneket Dauda Judit profi prezentációjában, és igen változatos - hol dallamosabb, hol agresszívabb - vokált Buza "Don" Balázs fantáziadús előadásában. A hangszeres megoldások kapcsán a banda nem gondolkodik igazán technikás megfejtésekben, inkább maradnak az egyszerűbb témáknál, és jobbára a szintetizátor, valamint néhol a samplerek vezérelte speciális hangulat megteremtésére koncentrálnak a gitárvillogással szemben.
    A zene a gőzpunkos-cirkuszi irányon belül változatosnak tekinthető (orosz népzenei hatások, keringő zene, és sok más nyalánkság is felbukkan), bár hőseink extrém metalos vizekre csak ritkán eveznek, általában megmaradnak a könnyebben befogadható, kevésbé harapós, „konzummetalos” daraboknál. A dalszövegek egész jók, a steampunk kliséken túl néhol borzongatóak, másutt piálós hangulatúak, nem egyszer romantikusak, tehát jól leképezik a zene által megjelenített széles hangulati spektrumot. Végül, de nem utolsó sorban a rajzolt, karikaturisztikus borító is hatalmasat dob a sajátos atmoszférán.
    (E helyütt felhívom a figyelmeteket arra, hogy a kizárólag digitális formában megjelenő kiadvány booklete a teljes cover arttal és az összes dalszöveggel együtt szabadon áttanulmányozható a zenekar hivatalos oldalán.)



    A lelkesedésem azonban a csapat zenéje iránt közel sem nevezhető maradéktalannak, az album dalai ugyanis nem képviselnek olyan magas színvonalat, hogy feltétel nélkül tűzbe tegyem a kezem az anyagért. A banda nagyszerűen belőtte a stílusát, az elérni kívánt hangulatot, törekszik az egyediségre és a változatosságra, csak éppen a szerzeményeik nem olyan erősek (még!), hogy igazán nagy rajongótáborra tegyenek szert. Sajnálatos módon a dalok többsége csak egyes részleteiben (jellemzően egy-egy refrén erejéig), az egész album pedig inkább csak attitűdjében tud működni.
    A Freakshow album hibáinak így a hangszeres szekció kicsit egyszerűre fogott játékát; az igazi, harapós metalos megközelítés háttérbe szorulását; és az alaposan kigondolt „slágerek” hiányát tudnám felróni. Nem véletlenül írok slágert: szerény véleményem szerint ebben a stíluskavalkádban könnyen benne lehet egy valóban nagy, akár a rádiók által is játszható siker lehetősége is.
    Mindenesetre számomra hatalmas pozitív meglepetés volt a Lies of the Machine első albuma, és ezúton is sok sikert, rengeteg kitartást, valamint folyamatos fejlődést kívánok ennek a rendkívül ígéretes gőzbetyár csapatnak!
    Az album teljes egészében meghallgatható, és szabadon választott, akár 0 Ft-os áron le is tölthető a csapat bandcamp oldaláról.



Lies_of_the_Machine_Freakshow_2016
Kiadó:
Stílus:
cirkuszi gőzpunk metal
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Átlagos
Dalok:
1.First, it rings... (02:32)
2.Psychocircus (03:45)
3.Z-Waltz (04:34)
4.Railnomads (03:29)
5.The dishonorable death of the honorable Captain Vasilij (04:13)
6.Lick my Cog! (03:01)
7.Rise! (04:15)
8.The last flight (04:24)
9....then curtains fall! (02:36)
Írta:
Werewolfrulez
2016. szeptember 9., péntek, 01:44
Facebook:
Moonsorrow - Kivenkantaja (2003)
Kritika, boymester @ 2019. április 6., szombat, 08:46
Nothing Exact - Fekete fellegek (2018)
Kritika, Werewolfrulez @ 2018. április 19., csütörtök, 23:11
Nekrogoblikon - Welcome to Bonkers (2018)
Kritika, Werewolfrulez @ 2018. április 14., szombat, 02:49
Vintersorg - Till fjälls, del II (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 18., péntek, 11:33
Goatpsalm - Downstream (2016)
Kritika, boymester @ 2016. december 30., péntek, 14:00
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.029 seconds to render