Mizmor
Yodh (2016)

    A rémálmok megfestőjének, az egyébként festészetet sosem tanult, gyakran alulértékelt Zdzisław Beksińskinek festményeivel éppúgy gyakran találkozhat a metal kedvelő, mint Gustave Doré illusztrációival, még ha nem is tud róla. Mivel nem áll távol tőlem a vizualitás, ezért meg kell valljam őszintén, gyakran csábítanak magukhoz az ismeretlen bandák ilyen jellegű külsőségekkel, mint a Vénusz légycsapója néven ismert húsevő növény a nektár édes illatával áldozatait. Amióta megpillantottam az amerikai מזמור (továbbiakban Mizmor) zenekar második kiadványának festményét, azóta kerülgetem az anyagot, míg végül nem tudtam ellenállni és magába szippantott. A lemez A.L.N. névre hallgató művészurunk munkája, aki éppúgy rajongója a szürrealitásnak, mint a híres festő és pontosan ugyanúgy mosódtak el a profilképei a magas páratartalomnak köszönhetően, ahogy azt régen Nagaarumnál tapasztalhattuk. A projekt indulásáról és egyéb dolgairól vajmi kevés tudnivalót sikerült összegyűjtenem, feltételezhetően a kezdetet a 2012-es, a projekttel azonos nevű lemez jelenthette. Maga a Mizmor szó és eredeti írása héber eredetű, jelentése pedig egyszerűen: zsoltár.
    A Mizmor hosszabb kihagyás után tért most vissza, teljes erőbedobással és intenzitással, hogy kellemesen kellemetlen zenei keverékével utat találjon sérülékeny lelkünkhöz és jól meg is szorongassa azt. A lemezen jó arányban, egységessé válva keveredik a black metal, a drone/doom, a sludge és minden más, amit megkíván ez az abszurd világ. A bő órás játékidő meditatív, baljóslatú hangokkal indul, szépen lassan felfúvódva, mint Beksiński festményén az idővel mindent kitakaró, hatalmas fekete fej. A 13 perccel nyitó Woe Regains My Substance azonban nem várat sokat a robbanásra sem, amint a tempó beindul, az elszenesedett, üszkös romok közül előbújnak a gyors témák, hogy utána nem sokkal át is adják a helyüket a föld mélyéből felböffenő riffeknek és a károgást váltó túlvilági hörgéseknek. Ezek szép lassan egyre morbidabb, sejtelmesebb zörejekbe úsznak át, hogy a dalt ismételten a black témák zárják. Nem rossz szerzemény ez, de egyszerűen túl nehéznek, elérhetetlennek érzem az album elején, ami meglehetősen nehézkessé tette az ismerkedést. Ha kicsit hátrébb szerepelt volna a lemezen, addigra megfelelő hangulatba kerülhetnénk hozzá, de ez így elég erős kezdés. Ezek után viszont jön az A Semblance Waning, ami megfontolt, akusztikus kezdésével és barlangi trolloknak hétköznapinak számító hangzásával már egyértelműen utat talált a kellően kérgessé vált szürkeállományomhoz és könnyedén elringatott. Persze ez az a fajta ringatás, amit egy csecsemő élhet át egy talpig feketében állócsúfságos boszorkány kezében, akinek a tekintetében már látni a jövőt: amint elalszol, párnát szorít a fejedre. Lassú morajlások, visszhangzó sikolyok, a végtelenségig kifacsart és elnyújtott gitárhangok gondoskodnak róla, hogy ebbe az élménybe az utolsó bélbolyhocskádig beleremegj. Nem ússzuk meg a gyors részt sem, ami ezúttal is a megfelelő helyen ültet minket rémálmaink hullámvasútjába, a dal pedig pofátlanul egyszerű és pofátlanul erős doom meneteléssel ér véget, méltó szintre emelve az egész tételt. A.L.N. vokalizálása számomra egyébként példa értékű, egyszemélyes projektben öröm azt hallani, hogy a magas sikolyoktól a legmélyebb hörgésig mindenre képes egy torok és ezt mindig ki is használja. Erről a leginkább a The Serpent Eats Its Tail győzhet meg minket, aminek van is rá ideje a közel negyed órás játékideje alatt, amin én egy cseppet sem unatkoztam. Lágyan, majd hatalmas riffel nyit a dal, bármely funeral doom zenekar megirigyelhetné súlyosságát és monumentalitását. Torz ebben a dalban minden, de mégis olyan egységet alkot, hogy észre sem vesszük az idő múlását közben, de mindez igaz az egész lemezre. Az Inertia, An Ill Compeller elődjeivel ellentétben azonnal a képünkbe tolja bűzös, izzadt testét és az emberi agresszió ősöktől eredő mivoltával szembesít minket. A lemez végén a Bask In The Lingering vár minket, aminek lassú felvezetése után ismét elsodor minket az önmaga szörnyűségétől elegáns black metal, aminek monoton haláltusája után már csak a kétségbeesés hangjai várnak ránk és legvégül a sötét némaság.
    Méltó helyre került ez a gyönyörű műalkotás ennek a lemeznek a fedelén, megadva a megfelelő hangulatot, mélységet és szürrealitást, amit a Mizmor is képvisel. A kiadvány minőségileg végig olyan stabil, mint a galaxisokkal búgócsigázó fekete lyuk, de ugyanakkor olyan nehéz is, épp ezért nem egyszerű feladatot ró a hallgatókra, érdemes kivárni hozzá a megfelelő időt, időszakot, amikor Beksiński féle arctalan, romok között bujdosó, jellem nélküli szolgaként tudjuk alárendelni magunkat, hogy leteríthessen és trófeaként emelje magasba a fejünk. A Yodh egészben fogyasztandó, egységes produkció, ami fullasztóan indul és később meg is fojt, de minden pillanatában őszinte és lélekből fakadó. 

Mizmor_Yodh_2016
Kiadó:
Stílus:
black/drone/doom
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.I. Woe Regains My Substance (13:38)
2.II. A Semblance Waning (11:35)
3.III. The Serpent Eats Its Tail (14:39)
4.IV. Inertia, An Ill Compeller (10:54)
5.V. Bask In The Lingering (10:37)
Írta:
boymester
2016. augusztus 29., hétfő, 12:23
Facebook:
Kriss 2016. szeptember 2., péntek, 04:52
Kriss
Csatlakozott:
2015. május 17.
Hozzászólások: 361
Súlyos zene, szép lassan felémeszti az embert valóban.\m/ A borító is csillagos ötös. Köszi a kritikát és az ajánlást is. (cool)
emp 2016. augusztus 29., hétfő, 18:04
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Mi még 2005 környékén gondolkodtunk az Endless Riverrel egy Beksinski kép felhasználásán borító jelleggel, de aztán (mai gondolkodásom szerint) szerencsére letettünk erről az ötletről. Nem félreérteni az előzőt, az egyik kedvenc festőm, most már bőven több mint egy évtizede.

Én egyszer Lulu-n rendeltem egy könyvet amit közel-távol nem forgalmaz senki felénk, de az megérkezett rendben (Gadus Morhua vol. 1 - Niklas Sundin).
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
farrrkas 2016. augusztus 29., hétfő, 17:22
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 448
Beksinski ismételt felbukkanása a látóteremben ma már addig sodort, hogy az e-bay-en már kosárba raktam egy festményeit ábrázoló artbookot. Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy beszerzem. Csak az állított meg, hogy fizetésnél kiderült, a forgalmazó az én kedves országomba nem szállít. (hrhr)
Aztán lenyugodtam, és eldöntöttem, várok fizetésig.
boymester 2016. augusztus 29., hétfő, 15:37
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Válasz emp üzenetére:

Nagyon durva, hogy Beksinski mester képei milyen szinten pörögnek a metal bandáknál, lassan presztizskérdés lesz, hogy adsz-e ki súlyos lemezt Beksinski képpel, vagy sem. :-D

És ez nem is baj:)
Nascence: Köszönöm.
--
Youtube csatorna
emp 2016. augusztus 29., hétfő, 13:40
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Nagyon durva, hogy Beksinski mester képei milyen szinten pörögnek a metal bandáknál, lassan presztizskérdés lesz, hogy adsz-e ki súlyos lemezt Beksinski képpel, vagy sem. :-D
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
nascence 2016. augusztus 29., hétfő, 13:34
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 1008
Boymester, nagyon fasza lett az írás! (gun) Én is tökre hasonlókat gondolok erről a lemezről.

Már napok óta visszatérő vendége a lejátszási listámnak. Be kell valljam, engem is a borítón fogott meg elsőre. Szinte biztos voltam benne, hogy valami eszményi, "borzalmas", valódi súlyt hordozó zenét kell rejtenie ennek a borítónak.

A legnagyobb csodálatot az ébreszti bennem, hogy nem a csak szokványos funeral doom elemekkel operálnak, hanem sok középtempós, letaglozó témával teszik még súlyosabbá, az amúgyis fojtogató légkört.

Itt nem a megszokott komorságról van szó, nincs a temetés utáni érzett selytelmes atmoszféra, a mozdulatlan tetem felett érzett pátosszal telített bánat. Ez a zene egy feketelyuk túloldalát, egy sötét alternatív dimenziót vízionál körém. Ez megfojt és felemészt, egyfajta lassú, észrevehetlen agressziót hordoz. Legutóbb a Lord Mantis Death Mask albumánál éreztem hasonlót, bár az érezhetően duzzadt a nyílt agressziótól. Képi világában és talán hangulatában is a nemrég megjelent Stranger Things sorozat "upside down" világa áll hozzá nagyon közel.
Koncertek
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
május 16.,
Arena
június 11.,
Pannonia Fields
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.163 seconds to render