Infinity... A Timeless Journey Through An Emotional Dream (1996)
 

    Portugália EB győztes, viszont nem egy metal nagyhatalom. Talán ennek is köszönhető, hogy Európa legrégebbi nemzetállamának olyan zenekarai is rejtve tudnak maradni a nagyközönség előtt, mint a Desire. A lisszaboni zenekar már 1992-ben összeállt, ugyan akkor még Incarnated névvel, 94-ben váltottak mai nevükre. Ismertségük hiányához szintén hozzájárulhatott, hogy fikarcnyit sem törődve a tömegtermelés oltárával igencsak ritkán adtak ki anyagot a kezük közül, a tavaly feloszlott zenekar összesen 2 nagylemezt, 2 EP-t és egy demót hagyott maga után, amit hanyagul hánytak a metal zene óceánjába, hogy véletlenül se tűnhessen fel senkinek. Az írásom a zenekar első, 1996-ban megjelent, Infinity... A Timeless Journey Through An Emotional Dream című lemezét veszi górcső alá, ami véleményem szerint a 90-es évek death/doom mezőnyének egyik legjobb lemeze, letaszítva bármely északi búbánatos bandát képzeletbeli trónjáról.
    Az Infinity az oldalunkon sokat méltatott, hangpróbás szerepléseivel is tiszteletet parancsoló dán Saturnus világához kereshető legközelebb, ott is a Paradise Belongs To You klasszisáig kell visszaemlékeznünk. Ellenben a dánokkal, a Desire a portugál vérmérsékletet erőteljesen vita tárgyává téve visszavett a tempóból, időnként a funeral doom felé kacsingatva tárja elénk véget nem érő utazását egy sötét, ritualisztikus fantazmagóriában. Mindezt 50 percben teszi, amit tökéletes érzékkel töltenek ki 7 dallal, amiből egy a negyed órát is meghaladja. Az egész kiadvány egyetlen hatalmas sóhajként, egy elkerülhetetlen, keserű rituálé meleg leheletként vesz körbe és az első hangjától az utolsóig egységes színvonalon tart rabként.
    Kezdődik mindez a Prologue 2 percével, ami nemcsak intró, hangulatteremtő, hanem szerves része az utazásnak, aminek ez a szintis nyitás már döbbenetes súlyt, eposzba illő méretet ad hol harmonikus dallamaival, hol pedig nyugtalanító, rideg hangjaival. Közvetlenül kapcsolódik hozzá a Leaving This Land of Eternal Desires, ami az elsőre rémítő játékidejével (17 perc) voltaképp pillanatok alatt lepereg, akár az életünk filmje és kívánjuk az újrázást. Köszönhető mindez a gyomrot rázóan mély gitároknak és riffeknek, valamint a Tear művésznévre hallgató úriember túlvilági hörgésének, amihez talán Mikael Åkerfeldt legbetegebb pillanatait tudnám hasonlítani. Mindez magában persze így is unalmas lenne, de a narrációk, suttogások és egyéb sejtelmes hangok, a tempóváltások, dallamok és a billentyűk által megteremtett folyamatos hangulat egyedi ízt ad az egész dalnak, lemeznek. Mist és a vendég gitáros Malah gyomrosai nem csak bólogatásra késztetnek, hanem a szívünket is képesek görcsbe rándítani, olyan szédülést okozva, amire nem sok zenekar képes. A háttérben már itt feltűnik Joana Pereira énekesnő csodálatos hangja, aki hangulatfokozóként szolgál, de csak finoman adagolva, hogy a dalok hullámzása, csúcspontjai még érzékelhetőbbek, egyértelműebbek legyenek.


 
    A végtelenbe nyúló álmodozás az A Ride In A Dream Crow c. dallal folyik tovább, ami finom, zongorás indítással, baljóslatú hangokkal nyit, hogy aztán kőkemény riffekkel, csúcsra járatott mélabúval mossa fel a padlót a hallgatóval. A recept változatlan, tökéletesen megfér egymás mellett a súly, a hörgés és a dallam, amik egymásba kapaszkodva várják az álombéli hollót, amely megszabadít a földi szenvedéstől és időtlen repülésre invitál minket az elporladt világ romjai felett. Amikor a dal háromnegyedénél jön a zongorával kísért suttogás, Dance White Me….Infinity…akkor pedig garantált a libabőr és a hangerőgomb keresgetése. Hihetetlen érzelmi megterhelést nyújt minden egyes hang, pedig a lemeznek még csak felét hagytuk el. The Purest Dreamer következik, amiben még nagyobb hangsúlyt kapnak a dallamok és a billentyűk, de Joana hangja is elénk tárja a fagyos, végtelen óceán hullámait, amiben alámerülhetünk, várva a soha be nem következő megváltást. Talán ehhez a dalhoz illik legjobban a borító képvilága, ami szintén nagyon hangulatosra sikerült.
A hosszadalmasabb tételek sorát a Forever Dreaming zárja, ami ismét a funeral doom lassúságával tárja elénk az emberi érzelmek skálájának felfedezetlen zugait. Az elődeivel ellentétben egyfajta levezetés, lezárás folyik benne, amely képes megnyugtatni, vagy sokkal inkább eljuttatni a beletörődés fázisába. Érdekes szerkezetében, hangszerelésében mindenki fontos szerepet kap, az ének pedig már csak suttogásból, károgásból, halk hörgésekből áll. Ha már prológussal kezdtünk, nem maradhat el a megfelelően epikus zárás sem, ez pedig a rövid Epilogue, amiben Joana tesz ismételten tanúbizonyságot hangjának minőségéről.
    A Desire zseniális bemutatkozását követően újabb lemez csak 2002-ben érkezett Locus Horrendus - The Night Cries of a Sullen Soul... címmel, amiben azonban tökéletesen folytatták a megkezdett zenei világot, sőt, valamelyest még túl is mutattak azon. A funeral doom operának tekinthető mű azonban azért szorult nálam csak a második helyre az életművet tekintve, mert minden erénye és zeneisége ellenére már nem tudta azt a varázst nyújtani, mint az Infinity. Ez a lemez sem könnyű falat, a folytatásban azonban már nem csillan meg a remény, a dallamok és a szárnyalás helyett csak a komorság dominál és ember legyen a talpán, aki annyi gyászt be tud fogadni, mint amennyi abba a lemezbe belesűrűsödött. Mindazonáltal erősen ajánlott produkció a maga műfajában. Érdekes ezen kívül még a zenekar 98-ban megjelent albumnyi EP-je, amin azonban nem sok új szerzemény van, viszont egy Desire nyelvre lefordított Candlemass feldolgozást is tartalmaz. Mint az elején írtam, a Desire ezek után már nem volt túl aktív, így újabb kiadvány nélkül tavaly becsukta kapuit és a lemez által közvetített pesszimizmusból kiindulva már nem számíthatunk még egy ilyen utazásra.


Desire_Infinity_A_Timeless_Journey_Through_An_Emotional_Dream_1996
Kiadó:
Stílus:
funeral death/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Prologue
2.Leaving This Land Of Eternal Desires
3.A Ride In A Dream Crow
4.The Purest Dreamer
5.In Delight With The Mermaid
6.Forever Dreaming (Shadow Dance)
7.Epilogue
Írta:
boymester
2016. július 16., szombat, 18:05
Facebook:
Needless - Heresy (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 14., vasárnap, 13:12
Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 12., péntek, 09:23
Space God Ritual - The Unknown Wants You Dead! (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Ethir Anduin - Loneliness of My Life (2018)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Koncertek
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
május 16.,
Arena
június 11.,
Pannonia Fields
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.119 seconds to render