Jomsviking (2016)
Lehet szeretni vagy nem szeretni a munkásságát, a vikingek dicsőségét és az északi mitológiát dalokba foglaló Amon Amarth pályafutásának húsz éve alatt a metal színtér megkerülhetetlen szereplőjévé vált. Mondhatni fősodratú zenekar lett. Egyrészről a dallamos megközelítésnek és a népszerű északi mitológiával foglalkozó dalszövegeknek köszönhetően olyan könnyen befogadható zenét kínálnak fogyasztásra, amellyel sok zenekedvelő azonosulni tud, másrészről tagadhatatlan, hogy a minőségre mindig nagy hangsúlyt fektetett a tagság.


Minőség ide vagy oda, érzésem szerint a Surtur Rising idején egy helyben lebegett a vízen az a bizonyos hajó. Lehet, hogy ők is így érezték, lehet hogy csak egyszerűen így alakult, de a Deceiver of the Gods heavy metal elemeivel friss szelet tudtak a vitorlákba fogni, az idei Jomsviking albumon pedig ezt megfejelték azzal, hogy első konceptalbumukon egy teljes történetet tárnak a hallgatók elé.
Itt álljunk is meg néhány pillanatra, és dióhéjban ismerkedjünk meg a történettel. Egy fiatal viking a főszereplő, akinek szerelmét másik férfihez adják feleségül. Dühében megöl egy embert, apja ezért megtagadja, így menekülésre kényszerül. Sorsa úgy alakul, hogy csatlakozik a Jomsvikingekhez, akik koruknak amolyan elit zsoldosai voltak, majd visszatér, hogy bosszút álljon és visszaszerezze a szerelmét, aki azonban ennyi idő után már visszautasítja a közeledést. A tragikus vég ezt követően elkerülhetetlen, a végső csatában a főszereplő életét veszti, és felkerül a harcban elesett hősök közé.


Az Amon Amarth tehát mesél nekünk. Szerelemről, bosszúvágyról, hősiességről, bajtársiasságról, csalódásról. Bár Johan Hegg nem a legnagyobb költő, szövegei megfelelnek az ilyen típusú direkt zenéhez. Egy konceptlemez esetében azonban perdöntő, hogy az éppen aktuális történésekhez a hangszeresek mennyire képesek megfelelő zenei aláfestést szolgáltatni.
Érzésem szerint sikerült megoldani a feladatot. Természetesen a düh, harag, harci kedv és általánosságban az „energikus” érzelmek kifejezése sokkal jobban fekszik a zenekarnak, ennek megfelelően erre is fektetik a hangsúlyt. Kiváló példa erre a nyitó First Kill vagy a látomásszerű On A Sea Of Blood vicsorgása, vagy akár a záró Back On Northern Shores „csatajelenete”. A melankolikusabb lelkiállapotok szemléltetésére, mint amilyenekkel a Wanderer vagy a One Thousand Burning Arrows dalokban találkozhatunk, sem kell különösebb finomkodásra számítani, a megoldást egyszerűen a középtempó jelenti. De hát ki várná el a viking harcosoktól a nyafogást? Emelt fővel kell állni a megpróbáltatásokat, ezt sugallja a dalok minden egyes másodperce. Valamilyen szinten kilóg a sorból az indulószerű (bár nem az) Raise Your Horns, aminek hallatán bárki, akinek egy cseppnyi harcosvér csörgedezik az ereiben, azonnal rohan a fészerbe a kisbaltáért, és mindenféle más felszerelésért, ami a tengerre szálláshoz és a csatába induláshoz bármilyen módon megfelel. Együtténeklős, „Raise your horns…” kezdetű refrénjével meglepődnék, ha nem lenne a koncertek állandó szereplője. Ez a dal a Jomsviking Death In Fire-je, The Pursuit of Vikings-je vagy Deceiver Of The Gods-a, ha úgy tetszik az album zászlóshajója. A lemez vége körül pedig igazi csemege várja a hallgatót, ami nem más mint Doro Pesch vendégszereplése az A Dream That Cannot Be című dalban. Több zenekarnál megfigyeltem, hogy vendégénekes meghívása esetén a hangszeres témákat is valamilyen módon az adott énekes eredeti stílusához próbálják igazítani. Meg kell vallanom, hogy Doro munkásságát vajmi kevéssé ismerem, a zene azonban hamisítatlan Amon Amarth, a női énekhang azonban nem tolakszik, nem zökkent ki, hanem könnyedén, természetes módon simul bele a dalba, plusz töltetet kölcsönöz annak. Bár a dalok között erősség szempontjából valahol a középmezőnyben foglal helyet, mindenképp a lemez legérdekesebb darabja.



Amint már említettem, a heavy metal elemek továbbra is folyamatosan jelen vannak az Amon Amarth zenéjében, azonban messze nem annyira hangsúlyos módon, mint az előző lemezen. Ez az irány a legszembetűnőbben talán az At Dawns First Light megoldásaiban érhető tetten, és bár minduntalan feltűnnek ilyen részek, inkább csak színesítő jelleggel szerepelnek, mintsem hogy a dal törzsét képezzék.
Zárásként elmondható, hogy újra minőségi svéd acél kovácsolódott a különítmény műhelyében, amely a szarvas sisakosok és a zenekarral most ismerkedők tetszését maximálisan el fogja nyerni, sőt a cseppfolyós északi gitárdallamok még libabőrös pillanatokat is okozhatnak az erre fogékonyak számára. Tagadhatatlan, hogy az előző kilenc anyag ismeretében, már nem képes akkorát robbanni a lemez, mint elődei, a harci relikviák között azonban mindenképp ott a helye a Jomsvikingeknek is.
A harci kedv fellángolása esetén az Amon Amarth még mindig az egyik legjobb kiképzőtiszt.

Amon_Amarth_Jomsviking_2016
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
Dallamos viking death metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.First Kill
2.Wanderer
3.On a Sea of Blood
4.One Against All
5.Raise Your Horns
6.The Way of Vikings
7.At Dawn’s First Light
8.One Thousand Burning Arrows
9.Vengeance Is My Name
10.A Dream That Cannot Be
11.Back on Northern Shores
Írta:
Lew
2016. július 8., péntek, 10:23
Facebook:
Rockmaraton, nyolcadik nap - Július 15., Dunaújváros
Koncertbeszámoló, Lew @ 2016. július 18., hétfő, 15:36
Metalfest 2010 - 2010. május 23., Csillebérc
Koncertbeszámoló, ensomhet @ 2010. június 1., kedd, 22:32
Amon Amarth - With Oden On Our Side (2006)
Kritika, ensomhet @ 2007. március 14., szerda
Koncertek
Moonspell, Rotting Christ
november 22., 19:00,
A38 Hajó
The Masters of Destiny Tour 2019
november 24.,
Barba Negra
The Raven Still Flies Over Europe
november 25.,
Barba Negra
Desszert Feszt Budapest IV.
november 26.,
Dürer Kert - Room 041
Tour Like A Grave 2019
november 26.,
Barba Negra
Void Dancers MMXIX
november 27., 19:00,
Dürer Kert - Room 041
Bokassa
november 27.,
Dürer Kert - Kisterem
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.041 seconds to render