Icarus (2013)


    2010-ben mutatkozott be a mára már igen erősnek számító német doom másodvonal új üdvöskéje, a Wheel, akikről biztos vagyok, hogy nem sokan hallottatok még. Pedig érdemes megismerkedni a banda világával, mert a zenekar nevére keresztelt bemutatkozás már igencsak egyedi ízű lemezt foglalt magába. Persze, a játék neve tradícionális, epikus doom metal, amin belül nehéz lenne bármi újszerűt összehozni, ha meg már újdonság lenne, akkor egészen másnak hívhatnánk. A Wheel egyszerre merít a Candlemass, Black Sabbath farvizén evező összes zenekar jegyeiből, mindezt pedig egyedi hangulattal, németesen búskomor álmodozással és pszichedeliával fejelik meg. Az első lemezhez képest is komorabb árnyalatokban pompázik a 2013-as Icarus, mely a címében is már egy mindenki által ismert, elkerülhetetlen tragédiát idézhet meg, persze mi magyarok azért a buszokra is hajlamosak lehetünk asszociálni a cím hallatán. A borító azonban világossá teszi, hogy itt nem a tömegközlekedési eszközök válogatott fricskázására kell számítanunk, hanem egy nagyreményű, sokra hivatott ifjú elkerülhetetlen bukására, a megkerülhetetlen végre, amit a dalszövegekben rendre körül is írnak nekünk. Az Icarus tehát nem vidám, sörpermetben átvészelt délutánok kísérő eleme, sokkal inkább alkalmas egy késő esti pihentető átszellemülésre, ahol megelégszünk a lassú tempókkal és Arkadius Kurek messze nem kiemelkedő, de egyedi és valamilyen úton-módon fülbe simuló orgánumával. A lemez a már megszokott németes egyszerűségre épít (Mirror Of Deception, Voodooshock, Dawn Of Winter, Angel Of Damnation, Doomshine…), tehát a zenei maszturbációt kényelmesen átugorva adagolják a súlyos, ámbár nem túl bonyolult riffeket, kellemes szólókat, időnként billentyűs hangszereket, de néhol még a fuvola hangja is feltűnik a lemezen.




 
    Hogy miről is van szó, egy az egyben elénk tárja a nyitó Oblivion, ami közel 8 percnyi merengésre ad tökéletes lehetőséget, felfogásában a Warning mélabújára is emlékeztetve. Hipnotikus ringatás, virgázások helyett a háttérben síró, szenvedő gitár és valóban nyugtató hangulatú utazásra invitál, amihez képest a folytatásban a They Do for Us már vidámnak tűnik, pedig ez a dal képes a blues alapokig is visszanyúlni, ami közismerten nem a boldogságban úszó gyapotszedők dicshimnuszain alapszik. A dal karakteresebb, súlyosabb a nyitásnál, ugyanakkor az énekhang simulékonyságának csökkentésével szárazabbá, unalmasabbá is válik, amihez a kellemes, de nem elég fogós refrén sem tud sokat hozzátenni. Ugyanakkor a szintén hosszadalmas tétel utolsó percei a 70-es évek pszichedeliáját megidézve mégsem lesz teljesen reménytelen. Ezen a vonalon mozog tovább a címadó Icarus, ami viszont nagyszerűen összekalapált tétel lett, amit narratív szöveggel, kemény riffel és egy egyszerű, de zseniális gitártémával tudtak halgatóbaráttá tenni. A dal kapcsán nem leszek rest megemlíteni a régimódi progressziót sem, ami itt érzékelhető talán a legjobban a lemezen, mindazonáltal gyakran felüti a fejét. A címadó után a szenvedélyes, magával ragadó Eclipse következik, ami megint magasra helyezi a mércét és leginkább az előző lemez kiemelkedő pillanataira emlékeztet, itt valóban sikerült a medve cammogására emlékeztető téma mellett megfelelő dallamokat is előcsalni és változatos, kísérletező dalt szerezni. A Daughter's Songban némi hörgésig bővítik a vokalizálás repertoárját, mindezt némi keleties beütéssel, aminek következtében ismételten emelt kalappal kell a zenekar irányába biccentenem. Ugyan a szerzemény a maga 6 percével viszonylag rövidnek számít, mégis emlékezetes tud maradni. A középtempóig merészkedő Misinterpretation Of Kadar nem csak tempójával tud kilépni a dalok sorából, a komor hangulatot megőrizve igazi doom meneteléssé válik, kissé előkészítve a lemezt záró leghosszabb dalt, a Frozen Sunt, ahol a gyorsaság Reverend Bizarre magasságokba emelkedve ekézi végig és tapossa a föld alá a jókedv minden maradék csíráját. Ismét feltűnik a hörgés, ami mellett Kurek is több hangnemet megüt, miközben a hangszerek megteremtik a lemez legbetegebb atmoszféráját.
    Fejlődésben van a Wheel, amit jól mutat a bemutatkozás utáni minőségugrás. Mivel a két lemez között 3 év telt el, lassan ideje lenne az újabb lépcsőfoknak, egy újabb utazásnak a zenekar fura módón könnyed, mégis mélységekbe taszító világában, addig viszont őszintén ajánlom mindkét kiadványt megismerésre, amit meg is tehettek a zenekar bandcamp oldalának meglátogatása során.


Wheel_Icarus_2013
Kiadó:
Stílus:
epikus heavy/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Oblivion (There Is No Alternative)
2.They Do For Us
3.Icarus
4.Eclipse
5.A Daughter’s Song
6.The Misinterpretation Of Kadar
7.Frozen Sun
Írta:
boymester
2016. július 3., vasárnap, 20:35
Facebook:
Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 12., péntek, 09:23
Space God Ritual - The Unknown Wants You Dead! (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Ethir Anduin - Loneliness of My Life (2018)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Mammoth Weed Wizard Bastard - Yn Ol I Annwn (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 23., csütörtök, 22:55
Saint Vitus - Saint Vitus (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 20., hétfő, 18:58
Koncertek
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
május 16.,
Arena
június 11.,
Pannonia Fields
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.096 seconds to render