Dreams After Death / Nagaarum
Kuiper (2013)

Hajnali fél három. Olyan helyen lakom, ahol ebben az órában egy pisszenés sem hallatszik. Szinte űrbéli csend van. Kiváló alkalom, hogy a Kuiper-övről olvasgassak, és ideális időpont eme ismertető megírására is. Illés András (Dreams After Death) és Tóth Gábor (Nagaarum) közös splitjének megismeréséhez egyébként sem ajánlanék nappali időpontot.


2013-as anyagról van szó, szóval alighanem sokan megismerkedtek már vele, de hátha akadnak olyanok, akiknek ez eddig elkerülte a figyelmét. Két remete-projekt közös érdeklődése talál egymásra ebben a bő 70 percben, ami nem más, mint a hatalmasságában felfoghatatlan, és minden alkalommal ámulatba ejtő űr; pontosabban a Neptunuszon túl található, tőlünk 30 csillagászati egységnyire lévő kisbolygóöv (1 CsE = kb. 150 millió km). Ami a zenét illeti, a Dreams After Death a funeral doom oldaláról, Nagaarum pedig inkább a dark ambient felől közelíti meg a Kuiper-övben keringő égitesteket, de kisebb-nagyobb arányban mindkét alkotó él a két műfaj által felkínált lehetőségekkel. Atmoszférikus zenével van tehát dolgunk, amelynek befogadása nagymértékben függ a körülményektől és a hangulattól. Talán nem is érdemes a szokott módon közelíteni hozzá, még kritikaírás szempontjából sem, hiszen aki képes kiszállni a mindennapi rohanásból, hogy fülére tegye a Kuiper lemezt, annak úgyis kialakulnak majd saját érzései, gondolatai, és az itt hallható zene által kivetített képeket az egyéni képzelőerő határozza majd meg.

Közhely utazásként jellemezni egy zenei művet, a Kuipernél azonban kénytelen vagyok ezt akár ki is hangsúlyozni, hiszen nem akármilyen odüsszeiát foglal zenébe jelképesen a két zenész. Aki ismeri a 2001 Űrodüsszeia című filmet (abszolút kedvenc!), az pontosan tudja, miféle embert próbáló, jellemet és életfilozófiát újradefiniáló útról beszélek.

Dramaturgiai szempontból nagyszerűen felépített anyagnak érzem a Kuipert. Hangulat és érzések szempontjából szerencsés, hogy a Dreams After Death kezd és Nagaarum fejezi be a lemezt, de ezt igyekszem meg is magyarázni. Illés András zenéjében a kozmoszra való rácsodálkozás érzése mellett van még valami emberi, valami földi. Én ezt úgy tudom elképzelni, hogy ahol a Beyond the Planets-szel bekapcsolódunk a végtelen felé tartó útba, ott bár régen elhagytuk a Földet, mégis tapintható a hozzá való kötődés. Az ultralassú vaskos riffekben nyilvánul meg a Földtől mindörökre elszakadt, a saját világát az új megismerése érdekében feláldozó űrutas minden belső szenvedése. Az űrben töltött idő első néhány hónapja, amikor még minden az újdonság erejével hat, már a hátunk mögött van. Évek telnek el úgy, hogy az ingerszegény környezet, a monotónia és a vérfagyasztó csend az őrület peremére, a belső marcangolás kínjai közé sodorja az embert. Utasunk küzd a honvágy és a tehetetlenség érzésével, a lemez pedig ezzel a lelki agóniával indít. András hörgése az űrben bolyongó és a tudásszomj vezérelte asztronauta magányát fordítja le a hangok nyelvére. Időnként eltompulnak kínjai, elgondolkodik kivételes sorsán, rádöbben a kozmosz egyedülálló szépségére, de ugyanakkor ridegségétől megborzong.


A szemem elé kivetített képekben újabb évek telnek el, égitesteket hagy maga mögött, amikorra eltompul a szülőbolygó iránt érzett ragaszkodása, és lassan képes elfogadni misszióját. A Frozen Lightnál fogja fel először, amit lát. Olyan érzések rohanják meg, amelyekről ő maga sem tudott korábban. Ekkor eszmél rá igazán az űr valódi szépségére, a hatalmasságára, önnön helyzetére és szenvedésének hiábavalóságára. Szinte magába szippantja a végtelen, és ez euforikusan hat rá. Megtapasztalja az elengedés mámorító érzését és nem kapaszkodik többé a múltba. A fordulópontként is felfogható Kollidum dalnál járunk, amelyet a két zenész közösen írt. Ez képezi számára azt az átmenetet, ami visszafordíthatatlan folyamatokat visz véghez benne. Az új szemlélet teljesen alkalmatlanná tenné őt a földi életre, ha fel is merülne a visszatérés lehetősége, ezért abbéli vágyai és hiányérzete megszűnik. Bár az Impakt, amely már Nagaarum szerzeménye, még magán hordozza az elszenvedett sebeket és mellékhatásait, mégis, annak a világnak már semmi köze nincs a Földhöz. Talán betegséggel küzd, talán a közelről megtapasztalt Jupiter és Szaturnusz látványa okozta révület tör ki rajta, mindenesetre az űr újra igazi rögeszméjévé válik, erősebben, mint valaha, hiszen azzal ajándékozta meg őt, ami csak nagyon kevés földinek adatik meg, a valódi tisztánlátással.

Amikor azt hittük, a semmibe tartunk,
tévedtünk, hiszen itt csak feléledtünk.
(…)
Most világlott csak fel végre,
a vaksötét semmibe érve,
hogy hol voltunk, s mi végre.
Ki kellett ezért jönni a végre.


(narráció a Peremnél című dalból)



Több mint egy évtizedes utazás után eléri a kezdeti célt, a Kuiper-öv törpebolygóit, a porladó fagyott égitestek ködét, az igazi cél azonban ekkorra már a Napnál is világosabb. A Null-dimenziónál című tétel már egy megbékélt, megvilágosodást elért, spirituális ember képét fedi fel, akinek az élete beteljesedett, aki már színről színre lát. Az ismétlődő „otthon vagyok” sor ezt a fajta boldogságot sugallja. A dal mély hangon előadott, nagyon szép énekkel is szolgál a hallgatójának, amelyből én sokkal többet is el tudtam volna viselni, de értem, hogy ezen a lemezen nem a vokálé a főszerep. Hangzás szempontjából pedig nem ártott volna még mélyebbre, még vastagabbra venni a torzított gitár lassan vánszorgó témáit, hogy fokozza a kívánt hatást, de majd legközelebb.


Pontszámnak itt semmi értelmét nem látom. Bár egyik projekt sem tett le korszakalkotót az asztalra a Kuiper című split anyaggal, már ami a funeral doom és az ambient zenéket illeti, a teljesítmény mégis átlagon felüli, és talán a témaválasztás okán is, de nagyszerűen érzik, mit kell sugallnia egy ilyen műnek. A megfelelő pillanat kiválasztásán és a kedélyállapoton sok múlik, a zajos hétköznapoktól kimondottan távol tartandó.

A magányos űrutas 2013-ban lépte túl a Kuiper-öv peremét. Vajon hol járhat most?
Dreams_After_Death_Nagaarum_Kuiper_2013
Kiadó:
Stílus:
funeral doom / dark ambient
Értékelés:
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Átlagos
Dalok:
1.Dreams After Death - Beyond the Planets
2.Dreams After Death - Gate to the Unknown
3.Dreams After Death - Frozen Light
4.Dreams After Death | Nagaarum - Kollidum
5.Nagaarum - Impakt
6.Nagaarum - A peremnél
7.Nagaarum - Dave
8.Nagaarum - A null-dimenzióhoz
Írta:
farrrkas
2016. július 1., péntek, 09:11
Facebook:
Nagaarum - Templom (2019)
Kritika, farrrkas @ 2019. március 3., vasárnap, 14:31
Martyr Lucifer - Gazing at the Flocks (2018)
Kritika, 9000Sanyi @ 2018. augusztus 28., kedd, 14:17
Nagaarum - Apples (2018)
Kritika, farrrkas @ 2018. július 18., szerda, 10:12
Nagaarum - Homo Maleficus (2017)
Kritika, farrrkas @ 2017. május 7., vasárnap, 12:27
Nagaarum - Pulzár (2016)
Kritika, Armand @ 2016. október 8., szombat, 11:26
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.023 seconds to render