Under Carpathian Sun (2015)


    A Lord Vigo név egyeseknek ismerősen
csenghet, főleg, akik a 80-as években már ifjúként, nagy reményekkel teli ültek be a Szellemirtók második részére, ami viszont nem aratott akkora sikert, mint elődje. Ez nem Vigo, a kárpátok ostorának szerepén múlott, mert a Drakula legendájával egybemosott, középkori démon figurája igencsak meggyőzőre sikeredett. A festményről gonoszan mosolygó szadista hadvezért Wilhelm Von Homburg (eredeti nevén - Norbert Papen Grupe) egy náci apától származó, egykori bokszoló játszotta, aki szexuális kilengései és drogfüggősége mellett ezzel a szereppel lett viszonylag ismert (azért feltűnt a Die Hard első részében is, de ott a kutya sem jegyezte meg). Az ő karakterével nyitja lemezét a szinte semmiből feltűnt, nem sok információt nyilvánosságra hozó Lord Vigo zenekar, akiknek Under Carpathian Sun c. lemezénél ahhoz is sokat kellett kutakodnom, hogy eldöntsem, ez most album-e, vagy sem. A három fős brigád 2015-ben kiadott egy demót ugyanezzel a címmel, amit Németországban egy jeles magazinban a hónap demójaként értékeltek, ezt a demót dobták meg még két dallal és a No Remorse nyomta ki albumként kis példányszámban CD-n és vinylen. Mindkettő új borítóval, pofás küllemmel látott napvilágot, de csak a véletlen műve lehet, ha összefutunk vele. Egyébként a borító szinte tökéletes: egy igazi alattomos démon lappang a lemezen. A zenekar azóta megjárt több doom metal fesztivált is és elmondhatjuk, hogy beindult a szekér...
 
    Hogy mit hoz a Lord Vigo? Egy nagyon jól sikerült, zsigerből, érzésből felrántott epikus doom metal lemezt, amiben ugyanúgy szerepet kap a klasszikus heavy metal, mint a Candlemass, Solitude Aeturnus féle, eredeti vonulat. De megemlíthetjük nyugodt szívvel a Witchfinder General, Pagan Altar zenekarokat is, mert itt vegytiszta, okkult hangulatú doomot kapunk, amihez mégis sikerült valami egyéniséget is kovácsolnia a zenekarnak, ráadásul még humornak sincsenek híján a képeiket elnézegetve. Ebben szerepe van a rejtélyességnek, no meg Vinz Clortho énekesnek, aki a szegecsekkel telepakolt bilivel a fején és az elmaradhatatlan (időjárási viszonyok és fényviszonyok nem számítanak) napszemüveggel azonnal felismerhetővé válik, amikor elkezd énekelni, akkor pedig mindenki meglepődik, milyen előítéletekkel indult neki egy dalnak.
    Tehát bemutatkozó lemeznek veszem az Under Carpathian Sunt, annak pedig nagyszerű. Itt van a kezdésben már emlegetett Vigo dala, a Vigo Von Homburg Deutschendorf, aminek kezdő dallamaitól napokig nem tudtam szabadulni, most is ez szól. Az év doom nyitása után a dal felgyorsul, heavy/doom lüktetésként középtempóval teremt doom orgiát, majd stílszerűen a dal ugyanúgy zárul, ahogy kezdődik. Vinz remek hangja mellett a háttérben folyamatos szövegtöredékek, suttogások, visszhangok, időnként hörgések is színesítik a dalt, ez a legtöbb számban előfordul. Több szót se róla, ezt meg kell hallgatni. A Babylon The Great mi mással kezdődhetne, mint egy ezer éves horrorfilm hangjaival, hogy aztán Candlemasst idéző súlyos riffel folytatódjon. A mágia tapintható, a dal pedig a King Diamond szellemét is megidézi időnként. Itt azért már érződik az a gyengeség, amiért maximális pontszámot nem kaphat a kiadvány: a hangzással vannak gondok és időnként nem minden van a helyén. Ezt mondjuk nem vettem különösebb problémának, a lelkes amatőrség ezen a kiadványon még hozzá is tesz a hangulathoz. A rövid, de súlyos dalt az Ishtar – Queen Of The Night folytatja hasonlóan horrorisztikus, paranormális hangulatban. A lassabb részek dallamai azonnal fognak, a gyorsabb refrént viszont szokni kellett, régen volt már, amikor 80-as években jártunk. Monumentális lüktetésével azonban nem lehet nem szeretni ezt a dalt sem. A legsötétebb doom tételt a The Arrival személyében kapjuk meg ez után, jó 8 percben. Föld alá hangolt riff, kötelező jellegű harangszó, amiért nem kell Ösküre utazni és remek dallamok. A Terror Witchcraft egy könnyedebb, okkult rockra hajazó tétel, amire szükségünk is van, hogy levegőt kapjunk, mert a The Sirens kikapar minket a föld alól és a ritkás levegőjű hegyek tetejére emel, ahol fulladozva csodálhatunk rá a tájra. Ismét harang, ismét lassúság és olyan refrén, amit Lief Edling szívesen elcsent volna a börtönbüntetést is kockáztatva. Az eddig jólesően fekete zenék után a kiadványt a szintén hosszadalmas In Pago Aquilensis zárja, ami elhozza a műfajtól nem túl távol álló depressziós hangulatot is, szintén magas minőségben.
    Nem tökéletes a Lord Vigo zenéje, hemzseg az apró furcsaságoktól, mint amit kazettáról kazettára másoltak, de a lemez szinte kívánja, hogy ezt tegyék vele és ezt nem tudom negatívumként értékelni. Az Under Carpathian Sun egy 30 évvel elkésett kiadvány, ami azonnal megragadja majd azt, aki ezt nem bánja. A zenekar szerint a kiadvány 2015-ben jelent meg, a kiadónál több dátum is szerepel, de én a CD formátumhoz való 2016-ot jelöltem. Ez azért érdekes, mert a zenekar oldalán már jelezték, hogy dolgoznak a folytatáson, így nem kell feltételezhetően nem kell éveket várni egy még érettebb lemezre...

Lord_Vigo_Under_Carpathian_Sun_2015
Kiadó:
Stílus:
epikus heavy/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Vigo Von Homburg Deutschendorf
2.Babylon The Great
3.Ishtar – Queen Of The Night
4.The Arrival
5.Terror Witchtcraft
6.The Sirens
7.In Pago Aquilensis (Odium)
Írta:
boymester
2016. június 25., szombat, 14:41
Facebook:
Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 12., péntek, 09:23
Space God Ritual - The Unknown Wants You Dead! (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Ethir Anduin - Loneliness of My Life (2018)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Mammoth Weed Wizard Bastard - Yn Ol I Annwn (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 23., csütörtök, 22:55
Saint Vitus - Saint Vitus (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 20., hétfő, 18:58
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.045 seconds to render