Trillion
Dreaming Black (2016)


 
 

A Trillion két Grand Mexican Warlock muzsikus és az Apey and the Pea frontemberének szerelemgyereke. Nem annyira új keletű ez a formáció, viszont csak nemrég érkezett el az idő bemutatkozó nagylemezük kiadására. Stílusilag leginkább a grunge dominál Trillionéknál, de akadnak metalosabb témák és southern-ös, akusztikus nóták is a Dreaming Black (Neon nélkül!) albumon.
A csapatban Áron "Apey” Andris gitározik és énekel, Mohácsi Matyi bőgőzik, Szabó Lac pedig visszatért eredeti hangszeréhez, azaz dobol. Mivel nem nyeretlen kétévesek alkotják a bandát, így szinte borítékolható volt a minőség. És valóban, igen erősre sikeredett ez a 42 perces korong. Mind hangulati, mind zenei szempontból.
Nekem már a borító is elnyerte tetszésemet, egyfajta sötét hangulatot sugall, ergo ráerősít a címre. Nyilván nem én leszek az egyetlen, akinek a Trónok Harca film (A Tűz és Jég Dala-ciklus) rémfarkasai ugranak be a kép láttán. A minimalistára vett, digipak formátumú CD-n a borítóra rá van matricázva a zenekarnév és az albumcím. A belső oldalon kaptak helyet a legfontosabb infók, a hátoldalon meg a dalcímek, és a szunnyadó farkas látható.
Egyszerű, sallangmentes a külcsín, de ugyanezek a jelzők a muzsikára is érvényesek.

A Crumble Me kezdése, majd aztán a szám egésze nekem leginkább a Foo Fighters vadabb dolgait idézi. Apey is elég Dave Grohl-osan hozza a figurát. Ennek ellenére, vagy épp ezért kifejezetten működőképes, tökéletes kezdőnóta. A Leather, Tail, Creeps dupla olyan hosszú, mint az előző tétel és a tempója is jóval visszafogottabb. Ügyesen építkeznek a hangszerek, Andris pedig nagyot énekel ebben az Alice In Chains ízű, atmoszférikus, súlyos szerzeményben. Ahogy a végére kiteljesedik, bekeményedik, az szinte katartikus!
A Maths hasonló vonalon mozog, az ének ebben inkább Eddie Vedder-es, Laci energikus dobolása tetszetős, főleg ahogy felpörgeti a tempót közép tájt. Egyébként érzéssel alkalmazzák a kifejtősebb, hosszabb dalokban az "elfojtás-kitörés-elfojtás-kitörés” formulát. A címadó viszont a lendületes darabok sorát gyarapítja. Egyszerű, rögtön rögzülő refrénnel vértezték fel, és itt már Anselmo orgánuma, stílusa is felrémlik. Gyaníthatóan koncertfavorittá fog előlépni ez a tétel. A végén hallható, a capella előadott, visszhangosított, grunge-os ének zseniális! Az első akusztikus gitár uralta, southern-ös, füstös nóta a Words From a Long Long Time. Simán jól mutatna mondjuk egy Black Stone Cherry, vagy Lynyrd Skynyrd lemezen is. A korong legbetegebbje a Suicide, aminek refrénjében Kurt Cobain-hez hasonlóan megőrül Apey. Persze aki csak a Nevermind slágereit ismeri és nem hallotta az első Nirvana lemezt, vagy az In Utero-t, az most biztos nem érti miről beszélek. Amúgy Mike Patton-tól is megszokhattuk az ilyen brutál acsarkodást. Az Anthem simán Trillion-himnusszá érhet, a verzében és a refrénben is többszólamú énekkel operál Andris, a versszakokban elhelyezett suttogások heveny libabőrt okoznak.
A Worktoy amolyan Pearl Jam meets Stone Temple Pilots, tehát rossz nem lehet! Ha jól hallom, még csörgődob is van benne. :)
A záró, újfent merengős, lágyabb/torzításmentes vizekre evező Lower Hutt (Witches of the North) sem gyenge eresztés. Ebben a környezetben/formában még a felvezető "óóóóóóózások” sem tűnnek cikinek, sőt, kimondottan hangulatfokozók. Laci lassú, öblös tamozása szintén fülsimogató. A lemez hangzása amúgy perfekt! Nyersen, természetesen, dinamikusan szól. Mind a három hangszer a helyén van, azaz még arányos is.


Nem mondom, hogy a Trillion a világ legegyénibb zenekara (bár speciel hazánkban nem sok hozzájuk hasonló muzsikát játszó csapat van), de egy minőségi albumot szállítottak le. Ha a következő lemezükön sikerül megütniük egy unikálisabb, egyedibb hangot, akkor még komolyabb siker várhat rájuk. Én drukkolok nekik, mert a Dreaming Black több mint ígéretes!


Trillion_Dreaming_Black_2016
Kiadó:
Stílus:
Sötét, súlyos, hangulatos grunge-rock
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Crumble Me (03:00)
2.Leather, Tail, Creeps (06:08)
3.Maths (05:38)
4.Dreaming Black (03:36)
5.Words From a Long Long Time (05:53)
6.Suicide (02:59)
7.Anthem (03:47)
8.Worktoy (04:58)
9.Lower Hutt (Witches of the North) (05:41)
Írta:
oldboy
2016. április 25., hétfő, 19:23
Facebook:
Grand Mexican Warlock - III (2016)
Kritika, oldboy @ 2016. május 3., kedd, 18:52
Napokon - Borders of Babylon (2014)
Kritika, oldboy @ 2014. június 7., szombat, 10:30
Grand Mexican Warlock - Hell Sweet Hell (2014)
Kritika, oldboy @ 2014. április 5., szombat, 11:08
Apey and the Pea - Devil's Nectar (2013)
Kritika, 9000Sanyi @ 2013. július 20., szombat, 23:47
Grand Mexican Warlock - Aeons (2010)
Kritika, oldboy @ 2011. december 29., csütörtök, 11:07
Koncertek
New Model Army
október 19.,
A38 Hajó
Burn My Eyes 25th Anniversary Tour
október 20., 20:00,
Barba Negra
Miyavi - No Sleep Till Tokyo Tour 2019
október 21.,
Barba Negra
Desszert Feszt Budapest IV.
október 24.,
Dürer Kert - Kisterem
Desszert Feszt Extra
november 5.,
Robot
Dragon Fire Tour 2019
november 10.,
Dürer Kert
Swallow the Sun, October Tide, Oceanwake
november 11.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.047 seconds to render