Enter The Bear (2015)
Annak idején a szegedi Barbears Doombar c. bemutatkozó EP-je eléggé megfogott. Már ott és akkor bekerültek a reménység kategóriába a hazai stoner színtér csapatai közül. Aztán eltelt kb. három év, énekest cseréltek és ezzel a húzással két gitáros felállásra is váltottak. Ezt könnyen megvalósíthatták, mert Garamszegi Balázs helyére az a Blanár Levi érkezett, akit a Let The Cigar Die éléről is ismerhetünk.
A változás talán legszembetűnőbb jegye, hogy a southern rockos témák kevésbé direkten jelentkeznek, inkább abban a formában tűnnek fel, ami a New Orleans-i bandák sajátja.


A majdnem háromnegyed órás, tíz dalos anyag szerintem változatosabb lett és ez talán a cserének is köszönhető. Az biztos, hogy szegedi Black Hole Sound-ban felvett anyag szól, mint az állat és Vári Gabi neve - aki producerként is fel van tüntetve - mára egyet jelent a garanciával. Persze, hozott anyagból dolgozik ő is, azonban a Lukács Laci vezette négyes nem a nyeretlen kétévesek attitűdjével vonult stúdióba.
Itt kiérlelt produkciót kapunk, amit jól megmutat a Burg Balázs alkotta borító is.


Ilyen előzmények után nézzük, mit is vett fel Szegeden a Blanár-Lukács-Szatmári-Szabó kvartet.

A Lake Of Doom számomra a lemez egyik csúcspontja. Levi zaklatott éneke sokat dob rajta, meg az, hogy érzelemmel is képes megtölteni az egyébként karcos hangját. Plusz pont jár a jól eltalált csordavokálért.
A Grasshopper egy laza kis bluesos/jazzes átkötés, ami után kifejezette jól esik a kődoom Vagabong, amihez szöveges videó is készült.



A So It Goes meg inkább Panterás, bár úgy 3:00-től meg a C.O.C. sejlik fel, de érzek benne némi dallamos death metalt is, úgy göteborgi módra. Bár a maga hét percével az album leghosszabb ttele, mégsem válik unalmassá.
A Dear Hami stratégiailag megint csak jól eltalált helyen van, s bár még az egy percnyi hosszt sem éri el, mégis megpihentet a brutális kétlábgépes kezdésű God Damn Lord után, amiben talán a lemez legjobb énektémáit hallhatjuk. A szösszenet ráadásul elő is készíti a “terepet” az Inner Space Intervals-nak.
Ez meg akkora Alice In Chains hangulat, hogy csak lestem. Persze itt is csak párhuzamot kell érteni, de a hatás tagadhatatlan.
A La Muerte Peluda rock & rollját meg a bejátszással teszik még elékezetesebbé.
A záró Dread megint inkább a C.O.C. vonalat erősíti, harapós, bólogatós dal, amiben ismét felsejlik Layne Staley szelleme, s ami után újra kedvet érzek elölről meghallgatni az Enter the Bear-t.



Összegezzünk? A Barbears nálam reménységből előre lépett a kedvenc kategóriába. Remélhetőleg élőben is megdörrennek ezek a dalok, s természetesen kíváncsi vagyok a folytatásra.
Barbears_Enter_The_Bear_2015
Kiadó:
Stílus:
stoner/southern/groove
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Wasted
2.Lake Of Doom
3.Grasshopper
4.Vagabong
5.So It Goes
6.God Damn Lord
7.Dear Hami
8.Inner Space Intervals
9.La Muerte Peluda
10.Dread
Írta:
9000Sanyi
2016. április 25., hétfő, 18:35
Facebook:
Dystopia - Building Bridges (2018)
Kritika, 9000Sanyi @ 2018. október 3., szerda, 11:02
V/A - Hands Of Doom MMXV ˝Extrema unctio˝ (2015)
Kritika, 9000Sanyi @ 2015. november 6., péntek, 13:41
Let The Cigar Die - Doom/grunge Tiszakécskéről
Interjú, 9000Sanyi @ 2015. május 18., hétfő, 13:07
Hegyalja fesztivál 2013 - 2013 június 27. csütörtök
Koncertbeszámoló, 9000Sanyi @ 2013. július 6., szombat, 00:23
Barbears - Doombar EP (2012)
Kritika, 9000Sanyi @ 2012. június 23., szombat, 22:47
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.02 seconds to render