Pont – Ellenpont.
Támogatott – Tűrt/tiltott.
Illés, Metró, Omega – P. Mobil, Hobo Blues Band, Beatrice.
Bár sarkítva, de ezzel a képlettel le tudnánk írni a hazai beat/rockzenében bekövetkezett generációváltást, mely a ’70-es évek közepe táján rajzolta némileg át a magyar könnyűzenei palettát. Az előbbi nagy hármas már nem volt túl vad, lázadó az akkori tinédzserek számára, ezért kezdték követni a Fekete Bárányokként emlegetett triumvirátust.
Ez a korszak nem csak zene, de társadalomtörténeti szempontból is vizsgálható. Anno én is megtettem szakdolgozatomban, de természetesen nálam jóval nagyobb szaktekintélyek szintén értekeztek, a mai napig értekeznek a témáról.
Nem mennék bele zeneszociológiai okfejtésbe, akit érdekel, az biztos utána olvasott már.

Át is térek gyorsan jelen ismertető tárgyára, egy impozáns, hiánypótlónak méltán nevezhető kiadványra. Ami nem első a Nagy P. sorozatból és gyanítom nem is az utolsó.
A három CD-s gyűjtemény címe 1976-1979 és a Mobil korai időszakának lenyomatait tartalmazza. Igen, amikor még Vikidál Gyulának hívták a csapat frontemberét, és csak nem akart összejönni a hivatalos nagylemez megjelenése.
Aminek okát mindenki tudja, tudhatja, és a következmények (tagcserék, stb.) is közismertek.
Az információgazdag, archív fotókkal teletűzdelt 24 oldalas bookletből kiderül, hogy a felvételeket eredetileg Tollár Endre „Béni” készítette 1976 és 1979 között egy 4 sávos UHER magnóval. Amiket digitálisan Baranyi László javított fel. Természetesen még így is kellően demós, retró a sound.
De ez így igazán autentikus!
Valódi időutazásban vehet részt, aki meghallgatja a három korongot.
Vékony hangzás ide, vagy oda, az olyan nóták, mint a Főnix éjszakája, Utolsó cigaretta, Kétforintos dal, Menj tovább, a Honfoglalás-szvit, Rocktóber, Miskolc, stb. így is ütnek!
Kedvencem a hármas CD, mely az utolsó Vikidálos koncert anyagát rejti. A fellépés 1979. május 1-én zajlott a Budai Ifjúsági Parkban.
Hatalmas hangulata van, a muzsikusok is beleadnak apait-anyait, a közönség teljesítménye ugyancsak példa értékű. Gyula bár néha hamiskás, de magabiztosabban tolja ki a magas hangokat, mint a demókon!
Schuster Lóri pedig szokásához híven hangoztatja a szállóigévé vált "jóslatát”, miszerint "A ROCK örök és elpusztíthatatlan!”.
Meg hogy „P. Mobil volt, van és lesz”. És valóban, a rockzene, illetve a zenekar is létezik a mai napig!



Roppant igényes kiadvány ez a tripla CD-s antológia, a csapat hívei számára kötelező vétel, de azoknak is ajánlott, akik nosztalgiázni szeretnének csupán. Sőt, a fiatalabb korosztály is érdekesnek találhatja, főleg olyanoknak jelenthet sokat, akik kíváncsiak a hazai rockzene történetére. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy csakis nagylemezeket pontozok, de egy hatalmas piros pont jár a Grund Records-nak, amiért ismét minőségi munkát végeztek és elérhetővé tették a P. Mobil korai éveiben készült felvételeket!