Queensryche
Condition Hüman (2015)

 

A bíróság döntött: övék lett a Queensryche név.
Mondjuk engem egyáltalán nem érdekelt ez a jogi hercehurca, inkább arra voltam kíváncsi, hogy Todd La Torre mihez fog kezdeni az új korongon. Vagyis, hogy ki akar-e lépni Geoff Tate árnyékából. Meg akar-e szólalni a saját hangján.
Hisz az előző, az első vele készült korongon egy tökéletes Tate kópiát alakított.
Abból a szempontból megértem Michael Wiltonékat, hogy egy olyan énekest szerződtettek Geoff helyére, aki képes elénekelni a klasszikus ’ryche dalokat. Az viszont érthetetlen számomra, hogy a friss lemezeken miért kell továbbra is Tate papát majmolni.
Már pedig a Condition Hüman-en ének szempontjából ugyanaz történik, mint legutóbb. Nagy ritkán más hangszínt is megvillant Todd, de 90%-ban Tate orgánumán szólal meg. A maximálisra lekopírozott manírokkal, egyes szavak kiejtésével még jobban rájátszik elődje stílusára. Persze nem a mostani Geoff Tate-et utánozza, hanem a régit, aki még lazán kiénekelte a magas hangokat. De van egy óriási különbség kettejük között. Anno Tate nem csak azért sivítozott, mert ezzel is bizonyítani akarta kvalitásait, hanem művészi eszközként, az adott nótának alárendelve használta a hangját. Toddnál viszont érzek egy „majd én megmutatom, hogy jobb vagyok, mint Tate!” attitűdöt, és egy öncélú hangszálakrobatikát.
Talán ezzel próbálja palástolni a mágia hiányát?
Mert bár képes fogós verzéket, refréneket írni, a vele készült dalok szűkölködnek az igazán mágikus énekdallamokban.
Persze lehet, hogy csak én vagyok ilyen szőrszálhasogató, és sokan beérik egy szimpla, lélektelen Tate-kópiával…

Ha félreteszem ezen ellenérzéseimet, akkor kiválóan elszórakoztat a nemrég megjelent Condition Hüman.
Egy biztos, a borító impozáns! Ezen a téren sose jeleskedett a Queensryche, nekem eddig a Hear in the Now Frontier-é tetszett legjobban, de ez a nem túl tipikus metalborító legalább annyira klassz.
Az előzetesen nyilvánosságra hozott nóták alapján azt hittem, hogy az öndefiniáló, azonos című korongnál is metalosabbra veszik ezúttal a figurát, de összességében nem ez történt.

Sajnos a hangzás nem az igazi.
Mintha lespórolták volna róla a mélyeket.
Hová tűnt Eddie Jackson gyomrozó basszusa?
Jó-jó, hallani, hogy miket penget, de mégsincs alja a soundnak.



Ettől függetlenül a kezdő hármas roppant erős, annak ellenére, hogy pl. a Guardian "revolution callingol”, meg régebbi QR témákat hasznosít újra…
A Hellfire refrénje meg talán a szövege miatt, de a Dream Theaterre hajaz.
Ahogy La Torre az „a season of change” sort dalolja, az elég LaBrie-s.
Mindent összevetve (a saját maguktól lopott szólót is beleértve) az egyik leghangulatosabb szám lett a Pokoltüze!



A későbbiekben is akadnak erős szerzemények, de kevésbé jól sikerültek is. A női kórussal indító Bulletproof-ot szerintem érzelmesnek szánták, de inkább a giccs irányába hajlik. A refrén az Aerosmith nyálas balladáit juttatja eszembe.
Azért az előtte lévő Eye9 pofás darab, a maga basszusos nyitányával, kicsit modernebb, töredezett riffjeivel.
A lemez második felére több lírai szám is becsúszik, az akusztikus gitáros Just Us jobban tetszik a Bulletproof-nál, de azért köszönő viszonyban sincs egy Silent Lucidity-vel…
Pedig érezhetően próbálják kikeverni benne az Empire slágerességének és a Promised Land misztikusságának elegyét.
Az albumot záró címadó sem rossz, a lágy kezdést heavy metalos menetelés váltja fel. Kicsit talán hosszabbra nyújtják a kelleténél, de ez még belefér.

Aki a Queensryche klasszikus korszakát isteníti és mindent, amit 1994 után adtak ki egy kalap kakinak tart, az gyanítom lelkesedni fog a Condition Hüman-ért. Aki viszont úgy van vele (ahogy jómagam is), hogy bár a Promised Land utáni korongjaik nem csúcskategóriásak, de mégis tetten érhető rajtuk az új, a friss hangzás keresése, a kísérletező hozzáállás, az csak bizonyos mértékig tudja értékelni a La Torrével megkezdett irányt.


Egy korrekt heavy metal lemez lett a Condition Hüman, melyen a progressziónak írmagját sem találni, ellenben tanúi lehetünk egy erőteljes regressziónak, múltba révedésnek.

Amúgy meg mindenki örülhet annak, hogy rendeződött a Queensryche-ügy, hisz aki a régi hangzást sírta vissza, annak itt van a Todd La Torre vezette csapat, a kísérletezősebb irány hívei számára pedig ott a Geoff Tate-féle Operation: Mindcrime.
Az olyan mázlisták meg, mint én, élvezettel hallgathatják mindkét formációt! :D


Queensryche_Condition_Human_2015
Kiadó:
Stílus:
Heavy metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Vékony
Dalok:
1.Arrow of Time (03:59)
2.Guardian (04:19)
3.Hellfire (05:05)
4.Toxic Remedy (04:09)
5.Selfish Lives (04:57)
6.Eye9 (03:20)
7.Bulletproof (04:00)
8.Hourglass (05:09)
9.Just Us (05:58)
10.All There Was (03:44)
11.The Aftermath (00:56)
12.Condition Hüman (07:45)
Írta:
oldboy
2015. október 11., vasárnap, 12:13
Facebook:
Queensryche - The Verdict (2019)
Kritika, oldboy @ 2019. március 9., szombat, 13:41
Operation: Mindcrime - The Key (2015)
Kritika, oldboy @ 2015. október 11., vasárnap, 12:12
Queensryche - Frequency Unknown/Queensryche (2013)
Kritika, oldboy @ 2013. június 28., péntek, 23:48
Queensryche - Dedicated to Chaos (2011)
Kritika, oldboy @ 2011. július 9., szombat, 11:08
Koncertek
Jinjer
december 22.,
Barba Negra
The Great Tour
január 22.,
Papp László Budapest Sportaréna
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.039 seconds to render