The Demons among us (2015)
Egészen idáig számomra ismeretlen név volt a Mabthera. Lehet ez az én „True-bizonyítványomba” fog bekerülni, mint karó, ám büszkén vállalom a köpködéseket, amennyiben erről volna szó. Az viszont tagadhatatlan, hogy nagyon pozitívan csalódtam ismét Ózd- és környékének black metal felhozatalában. Vannak olyan kritikáim, amikben egyszerűen túl egyszerű a zene, nem a legjobbak a megoldások, unalmas, vagy valami más miatt rövid az írásom.

Nos, ez nem lesz az.

Kezdjük szerintem a basic tudással; a Mabthera egy 2009-ben alakult, kifejezetten hagyományőrző Black Metal projekt, megtarkítva ötletesebb és jobb gitártémákkal, meglepően jó minőségben (ugye elég sok olyan példát is lelni a műfajban, hogy nagyobb nevek nevetséges minőséget adnak ki kezeik alól). Terebesi Tibor juttatta el hozzánk digitális formában az anyagot. Nosza, lássuk, mit sikerült összerittyenteni, The Demons among us címmel felvértezve!
 

Az albumdesign kifejezetten egyszerű; bukott angyalok szenvedő ábrázatával a háttérben megkaptuk a dalszövegeket, melyek kivétel nélkül angolul íródtak, még ha némely tétel címe magyar is. Egy képen corpsepaint-es úriember; gyanítom, Tibor az. 

Egy komorabb, szintivel megtarkított Intro fogad először bennünket. Számomra a régi Frost, illetve Gargara fellépések hangulatát idézte ez a picivel több, mint 2 perces szösszenet. Lecsengése után a Waves of Oblivion várakozik ránk, egy kis akusztikus pengetéssel az elején. Hamar kiderült azonban, hogy Tibor Úr nem fog sokáig váratni, a szám ugyanis hamar beindul. Azt a fajta sötét életérzést hozza már az első pár hanggal is, amire mindig is vadásztam a Black albumokban. Hangzatos, enyhén visszhangosított énekre készüljünk fel, ami inkább emeli, mintsem demoralizálja az összhatást. Nem darálós blast beat hallható, inkább az amolyan vágtázós, menetelős dobtéma a mérvadó. Nagyon összerakott a gitártéma, ez már itt is jól hallatszik, ami nagyon örvendetes, tekintve a tényt, hány és hány zenekar táplálkozik 4 hangból összesen.

Következő a sorban A hegy nem ereszt. Menetelős dobtéma marad, a gitár kissé tépázottabb, kevésbé ömlik belőle a sötétség, inkább az energia. Valahol egy picit az igényesebb Beastcraft nótákra emlékeztetett ez a dal, meghintve némi Frost/Sear Bliss/Forest Silence énekhordozással. Kiváló váltások, pont jól beillesztett szövegrészletek. Eddig csillagos ötös.

A címadó nóta egy eléggé Legacy of Kain-es (tessék utána nézni, google/wikipedia egyből kidobja, leírni meg hosszú), sötét elemmel indul, aztán mindenféle teketória nélkül átcsap irgalmatlan darálásba. A lemez első, ténylegesen blast beat-tel kezdődő száma ez, ami kiválóan lépett fúzióra a darálósabb, ám mocskosul gonosz riffekkel.


Tibor Úr
úgy hallom, nagy mestere a vágtázós témáknak, ugyanis a Total Earth Offensive már eleve ezzel indul, ám utána jól eltalált duplázós, lassabb dobtéma által körülölelt dallamos, hangulatos pengetés következik. Számomra ez volt a nagy kedvenc az albumról. Egy Black számnak, legalábbis az én olvasatomban, minimum ilyen mértékig kell tartalmaznia azokat a lényeges elemeket, amik elhagyhatatlanok, legfeljebb szabadon tarkíthatóak. Annyira megtetszett ez a szám, hogy egy részletét be is állítottam csengőhangnak. Csak úgy lehet ezt hallgatni, hogy valamid jár közben; kezed, lábad, fejed. A vége felé beköszön egy kicsit elszállósabb, visszhang effekttel megáldott gitártéma, hogy aztán egy jól irányzott, műfajra kiválóan jellemző „UH” beugatással vezesse le a dalt. Dupla csillagos ötös.

Következett az Occult (teljes cím meglelhető a track list-nél). Teljesen Darkthrone Cromlech album életérzés volt, csupán az ének más. Talán picit menetelősebb ez is, amin már nem lepődök meg. Pár helyre Tibor berakott jó kis tekeréseket a témák végére, amit talán a Satyricon képvisel legjobban. Itt hallható dupla vokál is; károgás, illetve üvöltés. Az összhatás baromi jó lett.

Érkezett az Outro, ami jelen esetben egy instrumentális, majdnem 2 perces darab. Itt jött a meglepetés viszont; jár ám két feldolgozás grátisznak!

Elsőnek a Bathory Call from the Grave klasszikusa visított fel. A vokál kiválóan reprezentálja azt a sötétséget, amit a Bathory név jelent(ett) ebben a szubkultúrában, magába a dalba pedig nem tudok belekötni; több helyen nem csak károgás, hanem rekedt üvöltés is beköszön. Tripla csillagos ötös.

Amitől viszont menten kibontottam a hajam az az utolsó darab volt a sorban; régi nagy kedvencem, a Betlehem - Schatten Aus Der Alexander Welt feldolgozása fogadott pofátlanul jól. Aminek külön örültem, hogy a picit vontatottabb témákat Tibor felturbózta picit, így az összhatás már azt mondom, lekörözte az eredetit. Mivel ez a szám gyerekkoromig visszanyúl, egészen oda, amikor pelyhedző állú taknyosként még csak ismerkedtem a black metallal, így itt meg is volna a negyedik csillagos ötös.


Ez egy annyira hibátlan, hagyományőrző, ámbár roppantmód egyedi anyag, hogy kap még egy csillagos ötöst. Nagyon ritka ilyen pontosan és igényesen összerakott anyaggal találkozni, így én csak remélni tudom, hogy egyszer elkeveredek egy Mabthera koncertre. Fejvesztés terhe mellett engedhető csak meg az a bűn, hogy valaki nem hallgatja ezt meg, aki kicsit is szereti a sötét oldal ígéreteit.
MabtherA_The_Demons_among_us_2015
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
Black Metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Intro
2.Waves of Oblivion
3.A hegy nem ereszt
4.The Demons among us
5.Total Earth Offensive
6.Occult (The Magan text from Necronomicon book)
7.Outro
8.Call From The Grave (Bathory Cover)
9.Schatten Aus Der Alexander Welt (Betlehem Cover)
Írta:
Xhavael
2015. július 19., vasárnap, 22:50
Facebook:
Belial 2015. július 19., vasárnap, 23:54
Belial
Csatlakozott:
2012. május 9.
Hozzászólások: 734
Általában egy hallgatás után kukázni szoktam a magyar black anyagokat, viszont ez odabasz,ez kurva jó lett!!
Ez a lemez simán kenterben veri a nagy bandákat, gratulálok hozzá. \m/
--
A hit erőt ad...az isteneknek.
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.059 seconds to render