Win Hands Down (2015)

John Bush-t szerintem kevés embernek kell bemutatnom. Azt hiszem, a többség azonnal felkiált, hogy Anthrax! Nem, jelen esetben nem az Anthrax a megfejtés, hanem az Armored Saint. Persze tudom én jól, hogy az Anthrax a szuper four, meg giga five, meg mega thrash legends és egyéb nagy szavak, amiket nagyjából saját maguk aggattak magukra és egymásra (tudjuk kikről beszélek)... Kétségtelen, hogy ismertségben ég és föld a két csapat, azonban a szívembe valahogy az Anthrax sosem fért be, míg az Armored Saintnek bérelt helye van. A kapcsolódási pont egyértelműen John Bush személye, a szétválás vonala azonban bennem sokkal több mint egyfajta Metallica vs. Iron Maiden, vagy Rolling Stones vs. The Beatles cicaharc. Már csak azért is, mert minden külsőség ellenére egyik csapat sem érte el az említett nevek státuszát, legyen akármekkora hype is az Anthrax körül. Az Armored Saint pedig még annyit sem ért el... Pedig a los angeles-i srácok türelemmel kivárták amíg John Bush-t használta az Anthrax és tárt karokkal fogadták, miután visszacserélték Joey Primadonnára. Ahogy végignézek a felálláson, azt látom, hogy leszámítva egy tragikus halálesetet a gitárosi poszton, ezek az arcok elhivatottak a világ szinten sosem befutott bandájuk mellett, hiszen akik az első lépéseket megtették '82-ben, azok ma is itt vannak. Ez már alapból egy hihetetlen mértékű respekt érzést vált ki belőlem. Oké, volt 2-3 vándortag a fennállásuk 33 éve alatt, de ez egy sokszor félredobott, kényszerparkolón várakozó banda esetében nem nagy dolog. Ami a lényeg, hogy ez a veterán, 33 éve kitartó csapat tökéletesen tudja, hogy mire hivatott és mit akar az Armored Saint keretein belül. Hát persze, hogy örömzenélni!

A Win Hands Down nem is lett más, mint egy tökéletesen kiforrott és egységesen magas színvonalú Armored Saint lemez. Az összhangzás, a zenei képlet és mágia ugyan azon a hőfokon ég, mint 2010-ben a La Raza, vagy akár 2000-ben a Revelation lemezen. Mint mondtam, tudják a srácok, hogy miben utaznak, tudják, hogy mit akarnak, minden rezdülésükből süt a zenei, emberi összhang tökéletessége. Akkor hát ennyi... Na nem, azért fussuk át, hogy a részleteiben mit is nyújt a friss Saint mű. Mindennemű kétely és félelem nélkül toltam be az albumot és hát a nyitó és egyben címadó dal egyszerűen így is felforgatott mindent. Gyakorlatilag 25 másodperc alatt sikerült felpumpálnia adrenalinnal. Phil Sandoval és Jeff Duncan olyan veretes klasszikus amcsi heavy riffel nyitnak, hogy metal arc legyen a talpán, akinek nem áll fel a szőr a hátán tőle. Gonzo Sandoval profán dobolása akkora húzást ad a dalnak, hogy a hetes-gyors csigaként marad el a banda mellett. Természetesen a mágiára a koronát John Bush jellegzetes orgánuma teszi fel. Persze az orgánum kevés lenne, ha nem sütne belőle az erő, az elszántság, a harapósság. A verzék kiverik a biztosítékot, a refrének pedig beszippantanak. Ritka esemény, hogy már egy nyitószám mindent bedob és gyakorlatilag akkora ikergitáros szólóval keni el a szánkat, amit már rég nem hallottam. A Win Hands Down dal nem végez fél munkát. Ilyen egy tökéletes US heavy / power metal dal. Szerencsére a srácok a nyitánnyal nem lőtték el az összes puskaport és a kettes Mess tamos pörgetései, vészjósló verzéi és tipikus Bush-os, Armored Saint-es refrénje tovább húznak a banda világába. Kiemelhető az An Exercise in Debauchery Maidenes kezdése, kicsit street rockos, glames verzéje is, és itt döngeti meg először szólisztikusan Joey Vera is a basszusgitárját. De a lassan felépülő és számos zenei hatásból táplálkozó, a heavy metaltól, a glamen át, a US powerig mindent megjáró, mégis kerek egészként működő Muscle Memory is kiemelkedő pillanata a lemeznek, mint ahogy a Motor Sisters torok Pearl Aday-el duettben előadott With a Head Full of Steam is üde színfoltja a bő 50 perces örömzenélésnek. Még akkor is, ha a hölgynek nem kimondottan markáns, vagy különleges a hangja, itt még is működik. Lehet pont ezért. A lemezre a koronát számomra a Dive nagyívű lírája teszi fel, ami mentes mindennemű kesergéstől és ömlengéstől, van viszont csoda gitárszóló és nagyzenekar a végső hangulat megteremtésére. A minden dalban zseniálisan megírt és minőségi gitárszólókon felül az olyan zenei motívumok, mint egy kis dark jazzes kiállás, orientális hangszerrázás vagy egy kis latinos kongás felvezetés mind egy érett, komplex és izgalmas zenei fogalmazásmódot eredményeznek.



Igen, ha eddig nem tűnt volna fel ez bizony most sokkal inkább egy ajánló, mint kritika lett és bizony nem tagadom, hogy elfogult vagyok a srácokkal kapcsolatban. Tudom, hogy nem írták meg az évszázad, de még talán az év lemezét sem, számomra azonban az Armored Saint az a banda, ahol az elkötelezettség, a zenei alázat, a kiforrott elképzelések, mesteri hangszerkezelés és egyfajta puritán fogalmazásmód összeáll egy ellenállhatatlanul erős mágiába. Jöhetnek a sokkoló és lélegzetelállító lemezek, az Armored Saint akkor is az a banda lesz, akikhez szívesen visszanyúlok bármikor, amikor bezsongott a fejem a zenei extremitások és eklektikus űrutazásoktól. Nekem 9, egyébként talán 8...

Armored_Saint_Win_Hands_Down_2015
Kiadó:
Stílus:
US heavy metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Win Hands Down
2.Mess
3.An Exercise in Debauchery
4.Muscle Memory
5.That Was Then, Way Back When
6.With a Head Full of Steam
7.In an Instant
8.Dive
9.Up Yours
Írta:
emp
2015. június 25., csütörtök, 11:42
Facebook:
Mindenholottlevo 2015. június 30., kedd, 00:43
Mindenholottlevo
Csatlakozott:
2013. március 24.
Hozzászólások: 336
Tényleg a világ egyik legméltatlanabbul aluértékelt metal bandája, a King's X mellett - szégyen, h. nem lettek ismertebbek. Fikarcnyi újítás nincs az új lemezen, de piszok jól hozzák még mindig a tőlük megszokott feelinget.
Pistike66 2015. június 25., csütörtök, 13:03
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Egyetértek a kritikával, nagyon jó kis lemez lett, szerintem nálam is 9 pont lett volna. :-) Mindig bírtam igazából az Armored Saint zenéjét, nem csináltak/csinálnak semmi forradalmit, de azt nagyon jól. És Bokor Janit meg jó énekesnek tartom. :-)
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.05 seconds to render