A whitebacon zenekart talán nem kell nagyon bemutatni. Többször szerepeltek már a Fémforgácson. Rövid interjú keretében 2013-ban mutatkoztak be a Metal Forever Fesztivál fellépői között, majd legutóbb épp a friss lemezük online megjelenése kapcsán kerültek a hírekbe. Most erről az új lemezről próbálom megosztani a benyomásaimat.
Azért röviden néhány szót a csapatról.
Az öt tagú banda budapesti székhelyű, de karcagi gyökerekkel is rendelkezik. A játék neve alapvetően death metal, amibe azért vegyülnek ilyen-olyan hatások. Azt semmiképp sem hagynám ki, hogy egyértelmű a göteborgi dallamos death metal nagyjainak szelleme, valamint az is, hogy a szólókat a klasszikus heavy metal ihlette néhol.
Szóval az It's All In Your Head címet viselő bemutatkozó lemezre kilenc dal került, amelyek közül azért néhány már innen-onnan ismerős lehet.
Először is megjegyezném, hogy nagyon jól szól a cucc (No Silence Stúdióban keverték, a felvételek viszont háziak, ha jól tudom), illetve számomra nagyon tetszetős a digipak csomagolás is, ami Karancz Orsolya munkája.
Nos, a felvételt elindítva minden előzetes figyelmeztetés nélkül vág pofán az alig másfél perces - akár introként is felfogható - címadó dal aggressziója, mintegy megadva a kilenc dalos lemez alaphangulatát.
Az Era Of Decay mondhatni régi ismerős, mert ezt mutatták meg másodikként a srácok annak idején. Amit ebben Takács Attila összevokalizál, azt szerintem sok próbálkozó megirigyelné. A brutális hangok széles spektrumát prezentálja a gyomorból érkező hörgéstől a disznóvágást idéző sivításig.
Az első olyan dal, ami kicsit kilóg a többi közül, az Anger. Ebben olyan szólómunka is felfedezhetől, ami számomra Andreas Kisser dolgait idézi, meg vannak gitárhősös, shredder megoldások is. De beugrik róla még a Dez Fafara vezette Coal Chamber első két lemeze is. Ráadásul a címéhez méltóan jó dühösre is sikerült.
A Blessed Scars-ban meg egy jót lassulnak. Ehhez készült hivatalos szöveges videó is amúgy.
A Love Is A Dark Hole-t már viszonylag régóta ismerem, ez volt az elsőként közzétett daluk. Érdekessége, hogy az elején némi sampler is hallható.
A majdnem öt perces Hypocrite eléggé komplex lett - igaz a többi dalra sem lehet azt mondani, hogy “kétakkordos punk” volna -, néhány csapat szerintem hasonló zenével már progresszív death metalnak definiáláná magát. Itt emelném ki a klasszikus alapokon nyugvó szólómunkát (Vass Zoli és Apagyi Viktor a két gitáros) is, ami azonban nem csak erre a nótára igaz.
Nem hagyható figyelmen kívül a ritmusszekció sem, mert Éles Tibor dobos változatos dobolása is élményszámba megy. Talán a felvételen Csécsei Szabi bőgőjét én hangsúlyosabbá tettem volna.
A borítóban található információk szerint Vasi (ex-Vale Of Tears) a fő ötletgazda a bandában, s meg kell hagyni változatos zenei alapokra építkeznek. Ráadásul élőben is elő tudják adni kellő lendülettel a nótákat, s Ati sem csak stúdióban képes erre az extrém teljesítményre.
Személy szerint kicsivel több megjegyezhető részt még el tudtam volna viselni, de így is szívesen hallgatom.
Adjatok neki egy esélyt! Hallgassátok!