No Quarter Given (2014)
A Wall Of Sleep második korszakának új anyaga érkezett meg tavaly ősszel a No Quarter Given címet viselő lemez képében. Nem titok, hogy a Holdampf Gábort váltó Cselényi Csaba által énekelt 2010-es When Mountains Roar volt az első WoS lemez, ami maradéktalanul elnyerte a tetszésem. Sőt, több mint egy év telt el a megjelenéstől, mire kiszorult az autó lejátszójából.
De, ha előkerül még most is szívesen hallgatom, sőt, több koncerten is megállapítottam, hogy ezek bizony remek dalok, s simán kiállják az idő próbáját. Kis félelem azért munkált bennem, hogy milyen lesz a folytatás, ugyanis előzetesen arról beszélt Csaba, hogy még szélesebb spektrumon mozognak majd a dalok. Nyilván nem tartottam attól, hogy hallgathatatlan lesz a végeredmény, inkább csak az előzőleg magasra rakott léc miatt volt némi aggodalom bennem. S, igazság szerint az első néhány hallgatás során nem is győzőtt meg maradéktalanul Füleki Sanyiék műve.
Azt nem mondom, hogy gyengének találtam, de az előzetesen ígért változatosság ellenére, kicsit szürkésnek éreztem a bő negyven perces, kilenc dalt tartalmazó korongot. Pedig azt nem lehet mondani, hogy a Hammer mellékleteként megjelenő ötödik Wall Of Sleep anyag (a debüt EP-t nem számítva) akár grafikailag, akár hangzásában gyenge lenne, Sőt, méltó utódja az elődöknek.
Viszont azt be kell valljam, hogy a dalok csak a sokadik hallgatásra adták meg magukat. Addig se mondtam volna rájuk, hogy gyengék, mert mindben volt valami plussz, de érlelni kellett őket, na.

S, hogy mit is hozott össze a banda, amitől végül azt mondom, hogy méltó utódja a When Mountains lemeznek?
Azt kell mondjam, hogy elég nehéz három-négy dalt kiemelni, hogy képet kapjunk az albumról, de igazság szerint ez nem annyira könnyű feladat, mert minden dal jó valamiért...
A nyitó nóta, ami egyben a címadó is egy erős indítás. Zakatolás, emlékezetes gitár, billentyűs színezés. Megadja az alaphangot. 


A Reborn in the Daylight az abszolút kedvencem, van benne sötétség, némi baljós hangulat. A lemez leghosszabb dala ez a maga majdnem hat és fél percével, amiben van idő a témák kifejtésére. Külön kedvenc a 4:30-tól kezdődő morcos rész. Tökéletes! Már ez az egy dal is elég volna a boldogsághoz, de van még néhány ezen kívül is.

A Burst Into Flames egy tempós darab, nem variálják túl. Ez egy direkt nóta, minden bizonnyal a koncertek kedvence lesz. A lemezt záró Dusk of Madness pedig a leginkább hagyományosnak nevezhető nóta, amiben leginkább a doom jegyek dominálnak. Persze nyilván itt is lehet találni más stílusjegyeket is, de nem hiszem, hogy ízekre kellene szedni. A lemezt úgy zárja le, hogy nincs hiányérzetem.





Ugyan korábban azt gondoltam, hogy három-négy nóta bemutatása, kiemelése elég lesz, hogy képet adjak a teljes lemezről, viszont meg kell még említsem a Hey Annie c. dalt. Na, ez az a tétel, ami véleményem szerint még jobban kiszélesíti a Wall Of Sleep által eddig járt utat. Ez már-már AOR-nak is elmenne, de mégis benne van az az íz, ami miatt simán megfér a fajsúlyosabb szerzemények között. Viszont a gyanútlan hallgatót enyhe sokként érhette a nóta, így rögtön a lemez elején...

A zenészek méltatásába nem fognék bele, mert ezen a szinten már nem hiszem, hogy erre bármi szükség lenne. A Wall Of Sleep tagság letett már annyit az asztalra, akár a hangszeres tudást, az egyéni teljesítményeket, akár a zeneszerzést tekintve, hogy erre nincs igazán szükség. Azt azért nem hagyom ki, hogy megdícsérjem a szólókat.
Azt viszont meg kell említeni, hogy nagyon eltalálták mind az anyag hosszát, mind pedig a felépítését, a dalsorrend kialakítását tekintve. Összességében azt kell mondjam, hogy ez a kiadvány már messze került a kezdeti doom iránytól, ez inkább egy sok ősrockos elemet rejtő hard rock album, melyben azért ott a doom, a stoner érzés is többek között. De ott a boogie is - na nem direktben -, ami már az előző lemezen is megjelent a Into The Light c. dalban.



Megértem azokat, akik esetleg fanyalognak, netán visszasírják a banda első korszakát, nekem viszont roppant szimpatikus és sokkal inkább szerethető az, amit ezen (vagy akár az előző) lemezen hallok. Nem hiszem, hogy távol állok az igazságtól, ha azt mondom, ez a dalcsokor megint sokáig visszatérő vendég lesz a lejátszómban.
Wall_Of_Sleep_No_Quarter_Given_2014
Kiadó:
Stílus:
doomos hard rock
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.No Quarter Given
2.Hey Annie
3.Twelfth-Night Fight
4.Reborn in the Daylight
5.The Last Decade
6.Burst into Flames
7.Behind This Wall
8.Moon Street Lady
9.Dusk of Madness
Írta:
9000Sanyi
2015. február 4., szerda, 15:14
Facebook:
Wall Of Sleep - The Road Through The Never (2018)
Kritika, Armand @ 2018. november 16., péntek, 11:37
Beszélgetés Cselényi Csabával - a Wall Of Sleep dolgairól
Interjú, 9000Sanyi @ 2015. április 16., csütörtök, 14:43
Magma Rise - The man in the maze (2013)
Kritika, 9000Sanyi @ 2013. június 8., szombat, 23:16
Saint Vitus, Magma Rise, Sunday Fury, Wall Of Sleep - 2012.07.04. A38
Koncertbeszámoló, 9000Sanyi @ 2012. július 15., vasárnap, 23:41
Koncertek
A Tour For The Demented 2019
november 21., 19:00,
Barba Negra
Moonspell, Rotting Christ
november 22., 19:00,
A38 Hajó
The Masters of Destiny Tour 2019
november 24.,
Barba Negra
The Raven Still Flies Over Europe
november 25.,
Barba Negra
Desszert Feszt Budapest IV.
november 26.,
Dürer Kert - Room 041
Tour Like A Grave 2019
november 26.,
Barba Negra
Void Dancers MMXIX
november 27., 19:00,
Dürer Kert - Room 041
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.041 seconds to render