Death Mask (2014)

Nem tudom, hogy korábban hányan figyeltek fel a chicagói sludge szintér fekete szörnyszülöttére, de hogy a Death Mask lemezzel sokan megjegyzik maguknak a Lord Mantis nevet, az már bizonyos. A Pervertor névre keresztelt előző poronty is rendszeres vendég nálam, de ez az új rusnya sarjadék a zenekar mindkét korábbi fattya elől elszívja az életet. Ugyanis nem másról van itt szó, mint a tavalyi év egyik legbetegebb teremtményéről, amely a szintér ismeretének fényében is mellbevágó.

Annyi mérgező és veszedelmes főzet kerül terítékre manapság, hogy akár túlzásnak is tűnhet az óva intés, de a Death Mask zenéjébe feketedett szenny olyannyira ragacsos, hogy, komolyan mondom, vigyázni kell vele. Egész egyszerűen levakarhatatlan. Újra és újra megmártózik benne az ember, hogy minden gyarlóságával szembenézhessen. Már az első hangoknál kiráz a hideg, ahogy az érdes, nyers hangzáson keresztül megszólalnak a Body Choke fekete sludge-doom riffjei. Charlie Fell fájdalommal átitatott hangjával, torzított üvöltéseivel feltárja az alvilág minden mocskát és perverzióját. Nem is csodálkozom azon nyilatkozatán, mely szerint minden koncertjük után úgy érzi, újjászületik. Amit ebben a 47 percben produkál, az a kénköves poklon keresztül vezető út a megtisztulás felé. Mégsem idegesítő jajgatás ez, hanem a belül megbúvó iszonyat őszinte kikiáltása. Néhol gépiesebb, nyomasztóbb (Coil), máskor magából teljesen kiforduló, mint például a címadó, vagy a Possession Prayer. De a zseniális zárótételben (Three Crosses) még black metalosabb énekhanggal is találkozhatunk.
 

A lemez hangulata Gaspar Noé Irréversible című filmjének beteg képi világát tárja elém. Azon túl, hogy mindkét alkotás nyersen tálalja a világ árnyoldalát, megvan bennük az a fajta fogósság is, amely úgy teszi befogadhatóvá a művet, hogy durvaságából nemhogy nem veszít, de kimondottan fokozza azt. Ahogy a film esetében az embert azonnal megbénítják a képek, a történések, úgy a Death Mask-et is talán képtelenség közömbösen végighallgatni. A Lord Mantis éppen azért hat annyira durvának, mert a delejes hangulat mellett, a fogós témák katalizátorként funkcionálnak, ami az album erejét teljes egészében képes éreztetni. Az Indian legutóbbi lemezével éppen az a gondom, hogy értem, mit kellene éreznem, mégsem találom a hídat, amelyen keresztül rám zúdulhatna az album valódi ereje.
 
Számos szélsőségesnek tekintett anyag karácsonyi tingli-tanglinak tűnhet Andrew Markuszewski (Avichi) és Ken Sorceron (Abigail Williams) lehengerlő gitárjátéka mellett. A lassan vonszolt témáknál érezni a mázsás terhet, ami mélységében eljuttat saját belső borzalmainkhoz. Mindez egy percig sem fullad depresszív kesergésbe, a zene egyik erénye ugyanis a változatosság. Többször is begyorsulnak a dalok, ami olyan megsemmisítő intenzitást eredményez, hogy az emberből kibújik a vicsorgó állat. Jó példa erre a fokozatosan építkező Negative Birth, amely már-már tobzódik az őrületben. Meg kell jegyeznem Bill Bumgardner (Indian) korbácsütésszerű, vagy éppen gépként zakatoló dobolását is, amely igen sokat hozzátesz a produkcióhoz. Emellett mindenféle zajok és effektek emelik a hangulat ridegségét, és még akkor sem engedélyeznek komfortérzetet, amikor éppen zongora szól egy átkötő darabban. A már említett Possession Prayer — amelyből egy beteg videoklip is készült — az egyik leghatásosabb, ilyen szempontból. A különböző zörejekkel tűzdelt repetitív részek iparnegyedek monstrumait elevenítik meg, ahol a gépek zúgása, a gőz pufogása gondoskodik a zord kedélyek elmélyítéséről.

A Jef Whitehead keze munkáját dícsérő szörnyűséges borító hűen ábrázolja a zenei tartalmat. A belső odalon, valamint a kihajthatós szövegkönyv hátulján még ennél is bizarrabb képek émelyítenek, mintegy lelkiekben felkészítve arra, ami a CD-n hallható.

Huszonakárhányadik hallgatás után sem látom a Death Mask gyengepontját, és a hatásából sem veszített egy szemernyit sem az idő múlásával. Biztos vagyok benne, hogy a lemez végére a frontemberrel együtt a zenehallgató is újjászületik.
 


 
Lord_Mantis_Death_Mask_2014
Kiadó:
Stílus:
Blackened Sludge Metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Body Choke
2.Death Mask
3.Possession Prayer
4.You Will Gag For The Fix
5.Negative Birth
6.Coil
7.Three Crosses
Írta:
farrrkas
2015. január 10., szombat, 23:50
Facebook:
Lambach 2015. január 11., vasárnap, 19:13
Lambach
Csatlakozott:
2013. február 26.
Hozzászólások: 45
Gyors belevau:
Szerintem is az Indian a jobb.
Viszont az írás tetszett, király vagy!
farrrkas 2015. január 11., vasárnap, 08:40
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 448
Az Indian nem akar beérni nálam, de nem tettem még félre. Még keresem a kapaszkodókat. Üdv nektek is. (8)
Nagaarum 2015. január 11., vasárnap, 08:30
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Számomra is az év legjobb öt lemeze között van kb...
A kritikához meg elismerésem, bár nem ez az első, amit Farrrkas megírt, legfeljebb itt nálunk!
Üdv a fedélzeten Tesó! (b)
--
Nagaarum YouTube Csatorna
ZolixiusRex 2015. január 11., vasárnap, 08:24
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
(yes) Nem egyszerű. :-)
--
In Grind We Trust!
ZeroVoid 2015. január 11., vasárnap, 08:22
ZeroVoid
Csatlakozott:
2014. december 30.
Hozzászólások: 180
Nagyszerűen megfogalmazott és lényegre törő kritika, gratulálok. Ezt a lemezt mintha maga a Gonosz készítette volna el, és nem kizárt, hogy így is van O.o Ami az Indian-t illeti, hát nem tudom mit nem érzel benne, de nálam az jobban betalált, mint ez. A zenei rész ott még embertelenebb, pont a dallamos és fogós részek hiánya miatt, a képi- és hangulati világ pedig a Lord Mantis esetében durvább, a romlottság és perverzitás naturalista ábrázolása miatt ugyebár.

A Possession Prayer klipje viszont nem tetszett, nem szeretem az efféle amatőr, művészkedő katyvaszokat -.- Ez tipikusan az a banda, akiknek zenei ocsmányságát már nemigen lehet klipbe önteni. Vagy ha lehetne, nincs az a videómegosztó oldal az interneten, amely felvállalná |-D
nascence 2015. január 11., vasárnap, 01:12
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 1008
Nagyon fasza cikk! Ezt igen jól sikerült szavakba önteni, hogy mégis mit kínál ez az ocsmány alkotás...kétségtelenül az utóbbi idők legbetegebb/legsötétebb albuma...gyönyörűen megmutatja ez a mestermű, hogy nem a grindcore és a velejáró hányingerkeltő ocsmányság hordozza a sötétséget...hanem valami más...a Death Mask
Koncertek
Slipknot
július 3.,
Papp László Budapest Sportaréna
30. Rockmaraton Fesztivál
július 7.,
Szalki-sziget
Gothoom Open Air Fest 2020
július 23.,
Revištské Podzámčie
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.079 seconds to render