A 2003-ban alakult Rosetta-ék tavaly rukkoltak elő első lemezükkel a The Galilean Satellites-al. A dupla cd 5-5 számot rejt, közel 2 órányi játékidővel.

Hogy mit kapunk ebben a két órában? Az első disc kőkemény sludge/ post-hc, ISIS-es, Cult Of Luna-s hatásokkal, a második "csak" ambient noise.
A cd már az első percétől fogva magával ragad, s két kézzel kell kapaszkodni az asztal lapjába a fejrázáshoz, ugyanis a rövid felvezető után gigantikus ordításokkal, nyomasztó atmoszférával és sludge összes szépségét felvonultató jegyekkel fogunk találkozni. A hangzás eredeti, rétegelt-egymás alá pakolt üvöltések, a gitárok és a dob is megy ahhoz a koncepcióhoz, amit a banda kigondolt a dalszövegekhez, s tényleg olyan, mintha űrben utaznánk távoli bolygók felé. Egy számot sem emelnék ki kedvencnek, mert mind az, nem fullad önismétlésbe 10 perces számhosszok mellett sem.

A második cd, na igen, ez már keményebb dió, mert annyira nem szeretem az ambientet, a Neurois/Tribe of Neurot fanoknak biztos vagyok, h be fog jönni önmagában is. Ami miatt nem mondom azt, h felesleges ez a lemez, az a következő: a 2 cdn az azonos trackeknek ugyanaz a számhossza (kivéve az utolsó párt), s akinek már volt szerencséje a fent említett bandák Through Silver In Blood és Silver Blood Transmission lemezéhez, az tudja h a csoda csak akkor következik be, ha egymással szinkronizálva hallgatjuk a lemezeket. A sludge és ambient rész együtt olyan masszív hangzást ad, amilyet én eddig még nem hallottam. Nagyon nagy húzás volt ez egy alig 3éves bandától, ráadásul rögtön debütnél. A Au Pays Natal-Sol kombó a legütősebb.

Nemrég jött ki az új ISIS, ami szintén 10 pontos lemez, de amióta ezt birtoklom, csak ez pörög a lejátszóban... A borítót mellesleg Aaron Turner készítette.