Mielőtt a fent nevezett zenekar albumának kivesézésébe kezdenék, engedjetek meg nekem egy személyes kitérőt. – Így hát… Valamikor, úgy az elmúlt évezred 1994. évében, amikor már túl voltam egy pár Iron Maiden és Metallica album meghallgatásán, az egyik kedves ismerősöm egy ronggyá másolt kazettát csúsztatott a kezembe a középiskola folyosóján, amin a Cannibal Corpse felírat volt.: - „Ettől totál be fogsz szarni!” – Nos, ha a várt eredmény végül el is maradt, de akkor egy életre maradandó élményt hagyott bennem, s ez akkor még csak a kezdet volt. A halálfém, mint stílus kérlelhetetlenül bevésődött az agyamba.
Eddig hát a kitérő, és hát felesleges is lenne ennél mélyebbre ásni a stílus gyökereivel kapcsolatban, hiszen az már maga a történelem. Elég legyen annyi, – akit érdekel, úgy is utána olvashat – hogy az azóta számtalan válságon átesett stílus mennyi és milyen változásokon ment keresztül. Zenekarok jöttek, s mentek, majd újjáalakultak. A stílus legfanatikusabb képviselői pedig továbbra is szorgalmasan dolgoznak az újabb és újabb albumokon. Ráadásul ennek az underground zenei stílusnak számtalan profi kiállású hazai követője van (volt, és lesz) - úgy, mint az éppen szóban forgó Age Of Agony is.
Nos, akik jól emlékeznek, - s nem kevésbé járatosak ebben a hétköznapinak egyáltalán nem mondható underground zenei stílusban - azok biztosan egyből rá fogják vágni, hogy mikor is jelentkezett utoljára „egészestés” lemezzel a zalaegerszegi Age Of Agony legénysége. - Amíg pedig a helyes évszámokat keresgéljük, ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy a legutóbbi Machinery Of Hatred folytatásaként itt van a legújabb Death Metal Artillery névre „keresztelt” új album, amely a zenekar ismeretében mi mást is tartalmazhatna mást, mint kompromisszummentes old-school death metalt. A stílustól megszokott módon ezúttal a véres témák helyett a magyar történelem egyes eseményei kerülnek „kivesézésre”. - Csak halkan súgom meg, hogy azért majd nem árt lefújni a port arról a porosodó történelemkönyvről sem.
Ami pedig a zenekar produkcióját illeti, már az elég sokat sejtet, ahogyan az albumnyitó „The 6th Hussar Regiment” tétel heves bólogatásra készteti megfáradt csigolyáinkat. Itt nincs semmi púder, semmi máz, ami a jelenlegi bandákra mostanában olyan jellemző. - Pápai Kálmán hangjával kapcsolatban pedig már most leszögezném, hogy ezen az albumon itt olyan orgánummal rendelkezik, hogy legelőször azt hittem, hogy maga Chris Barnes vendégeskedik a zalaegerszegi halálbrigád albumán. Ami valljuk be, igen csak hízelgő, s tetszetős.
Amint a „huszárok” végigvonulnak, szembesülünk csak azzal, hogy igazából mennyi és milyen potenciál lakozik ebben a zenekarban. Ezt a feltevésemet is csak tovább erősítette Kovács Balázs dobjátéka. – Nehéz elhinni róla, hogy igazából Ő nem „csak” egy robot.
A „The War Begins” – amely személyes kedvenc – megérdemli, hogy ne csak meghallgassuk, de fel is lapozzuk érte a szövegkönyvet. Ráadásul, először itt figyeltem fel Tóth Krisztián basszus játékára. Ha pedig ez nem lenne elég, a nótának végig van egyfajta emelkedett hangulata. - Simán bekerülne a kötelezően meghallatásra való dalok listájára. – Talán csak a szólót írhatták volna hosszabbra a srácok. (Persze nem csak zúzásból áll a teljes album, hiszen van itt azért nyugisabb tétel is. A „Raven Black” tétel például a zenekarhoz mérten igencsak visszafogottnak tűnik.)
Jut is eszembe! Ha igazi „időutazásra” vágytok, akkor az albumzáró „Death Metal Artillery”-nél nem is kell jobb választás. – Le merem fogadni, hogy a koncerteken igazi közönségkedvec válik majd belőle. – Egyébként lehet, hogy furcsának tűnhet így a vége felé megjegyeznem, de csak az album végéhez közelítve figyeltem fel a keveréskor jelentkező aránytalanságokra. – Bár, ha eddig nem zavart, akkor minek is piszkálnám érte a zenekart. Ugye? A Nagy Lajos és Ferencz Gábor által végzett gitármunka amúgy is kárpótol mindenért.
Nos, ha a fiúk nem is ezzel az albummal fogják megváltani a világot, de biztosan elérik, hogy bekerüljön a nevük a nemzetközi ligába. Kívánjuk hát nekik a legjobbakat! - Ja, s még egy jó tanács: Tekerjétek csak csutkára azt a hangerőt!