To Serve The Collapse (2014)

A finnek egy időben brutál megszaladtak metal terén, ömlöttek a bandák és a nagylemezek tőlük. Valószínűleg trendet kaptak el és ezt ki is használták a kiadók, managerek. Aztán ez szépen elhalt, mint ahogy elültek azok a zenei trendek is amik évekre meghatározó tényezővé tették metal zene fronton a finneket. A Caskets Open bizony egyik ilyen fancy-pancy stílusnak sem a képviselője. Nem fog tündökölni és csillogni-villogni. Mert ez egy mocsok! Egy fekete verem tele sárral és ürülékkel.


A Caskets Open egy olyan mélyfekete mocsár, amibe megdögleni járnak az élők. Az alapvetően korai - a Black Sabbath-al is azonosítható - ős doomból felépített fundamentumra a banda három zenésze egy olyan méltóságosan menetelő gyászleplet húzott, ami még a doomon belül is ritka erővel képes megjeleníteni a teljes magányt és a teljes kifordultságot. A bő hatvan perces lemez tökéletesen ötvözi a Reverend Bizarre és Spiritus Mortis által lefektetett lassú kínhalált az agresszív dühkitörésekkel, ami a totális agóniát egy sarokba szorított és félholt vadállat kétségbe esett utolsó marásának veszélyességével vértezi fel. A morózus hegyomlásokhoz hasonlatos tételek képesek szép lassan kiszorítani a szuszt a hallgatóból, ahol a kegyelemdöfést a Mayhem jellegű mocskos HC durvulatok adják meg. Bár furcsának hathat a tisztán HC-s elemek feltűnése ebben a közegben, mégis hallgatva egy olyan organikusság figyelhető meg a két tempóban és energiaszinten ellenpólust képviselő zenei megoldás között, ami meglepően jól működik. A Reverend Bizarre párhuzamot Timo Ketola tiszta éneke is erősíti, ami sokszor megtévesztő mása Albert Witchfinderének, de csak is a tisztán doomos megoldásoknál, egyébként Ketola sokkal szélesebb spektrumon szólal meg a legendás reverendásnál. Nem egyszer acsarkodik, károg, szűköl és rekeszt, majd hirtelen ismét tiszta énekre vált, ami a zenei kettősséggel tökéletesen párban áll és teremti meg azt a groteszk és kiüresedett miliőt, amit a teljes lemez képvisel.

Nem egyszerű eset a Caskets Open. Ténylegesen olyan, mint egy nyitva felejtett koporsó, amiből az elmúlás és a rothadás szaga árad. A lassan menetelő hangulat egyfajta groteszk gyászmenet, ahol a koporsót szakadt rongyokba bugyolált leprások hada ráncigálja, maguk is a sírba tartva. Megvan a maga helye a To Serve The Collapse-nek, annál is inkább, hogy a Reverend Bizarre által hátrahagyott űrt senki sem tudta betölteni nálam ezidáig. Szerencsére a Caskets Open nem Reverend Bizarre kópia, hanem zenei örökös, aki átemel, értéket őriz és saját arccal, elképzeléssel és határozott iránnyal rendelkezik.




Caskets_Open_To_Serve_The_Collapse_2014
Kiadó:
Stílus:
Doom - HC-s elemekkel
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Phantom Wood
2.Subwoman
3.Humanist
4.Leave Them Alone
5.Funeral Home
6.Mayhem
7.The Law
8.In the End
9.Voodoo
10.Hetero
11.I Don't Mind
Írta:
emp
2014. december 13., szombat, 12:23
Facebook:
boymester 2014. december 14., vasárnap, 10:28
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Megelőztél a kritikával! Pedig már belekezdtem:) A pontszámom viszont ugyanez lett volna:) Hetek óta ezt hallgatom. Aki nem ismeri, annak ajánlom a korábbi demókat, az I Don't Mind pl. sokkal nyersebb hangzással teljesen más.
--
Youtube csatorna
nascence 2014. december 14., vasárnap, 09:55
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 1008
Tényleg király zene, bár a hangzással nem jövök ki...mert emiatt pont az az erő hiányzik, az a vaskos gitár és basszus hangzás, amitől olyan monumentális a Reverend Bizarre...amitől beszakad az ember feje...
De dalszerzésben tényleg ott vannak nagyon...és az énekes is nagyon jó...
Koncertek
Gothoom Open Air Fest 2020
július 23.,
Revištské Podzámčie
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.07 seconds to render