Nothing but the Whole (2014)

A belgiumi Emptiness már nem ismeretlen csapat számomra, hiszen a 2007-es Oblivion lemezükkel szoros barátságot kötöttem, ami egy kiváló black/death album a mai napig. Sajnos a debüt Guilty to Existel és a 2012-es Errorral eddig még nem volt lehetőségem megismerkedni, így a 16 évet felölelő zenei útvonal is csak foltokban látható számomra. A két nagylemez ismeretének hiánya miatt nem tudom megmondani, hogy mennyire szervesen illik a sorba, vagy éppen radikálisan vált a Nothing but the Whole. Az biztos, hogy más mint az Oblivion és az is biztos, hogy még mindig keresgetem az állam a padlón.

Alapvetően a black/death meghatározás olvasható csapatról, azonban egyértelműen kijelenthető, hogy a Nothing but the Whole messze szétfeszíti a fenti kereteket és messze kiemeli a csapatot a hasonszőrű bandák tengeréből. Igazából nem is lehet összehasonlítani. Igazából nincs is mivel összehasonlítani a Nothing but the Whole-t. Annyira különleges és egyedi, amire én már 2014-ben nem számítottam. Persze, részleteiben meglehet találni azokat a zenei kapcsolódási pontokat, amik az első ismerkedés során fogódzót nyújthatnak, azonban ezek a fogódzók sorra ki fognak csúszni a kezekből ahogy percről percre formálódik és alakot vált ez, a kozmosz sötét anyagából gyúrt örvény. Tudom, hogy ez eddig kicsit zavaros, de higgyétek el, hogy ez a lemez tényleg nagyon nehéz eset. Először is a black/death-től teljesen idegenül a tempo szinte sosem megy közepes főlé, sőt, inkább az éjszakában hánykolódó elhagyatott teherhajó morajlásához hasonlatos, mégsem lehet ráverni a doom jelzőt, mert a zenei megoldásokra sehogy sem passzol. Már a nyitó Go And Hope lefekteti azt a fajta homályos kietlenséget amit a teljes lemez képvisel. A morajlások, a lassú dohogás, a tördelt tempók azonnal zaklatottá, egyszersmind lázálom-szerűvé gyúrják már a kezdést is, ahol még egyfajta téves remény mentén várja a hallgató, hogy majd fokozódik, majd kitisztul a kép, majd jön valaki ismerős és utat mutat. De csak a koromfekete éjszaka és az áthatolhatatlan köd borította szennyes sikátorok macskakövein koppannak a lépteink, ahogy a szemerkélő eső és a szemétben turkáló patkányok zajonganak körülöttünk. Persze egy családfa másik ágaként megemlíthető a Coffinworm, vagy a Lord Mantis, esetleg a Massemord - The Madness Tongue Devouring Juices of Livid Hope vagy az 1349 - Revelations of the Black Flame lemeze is, de ez annyira igaz, mint amennyire totálisan félrevezetés is. A fenti durvulatok ismeretében hiába vennénk szaporára a lépteket, a kettes Nothing but the Whole már nem ereszt és végleg a Silent Hill jellegű horrorisztikus szellemvilág martalékaivá válunk. Lassan feloldódunk a semmi közepén. Bár a tempó egy pillanatra sem fokozódik, a reszelős gitárkíséret és a folyamatosan ritmust váltó lábcin kíséret egy olyan nyugtalan állapotot tart fenn, ahol egy pillanatra sem esik le a feszültség szintje. A Behind The Curtain és All is Known jellegű dalok a funk-ban használt alapritmusokkal egy olyan zenei adalékot kevernek az összképbe, ami már teljességgel kitépi a csapatot a black/death ketrecből. Ezek a megoldások nálam a Trepaliumot, Gorgutsot és a Gojirát is eszembe juttatták, miközben a folyamatosan örvénylő massza szinte fojtogatóan szorul az elmémre. Hiába ígér a Tale of a Burning Man totális pusztítást, az Emptiness nem adja meg ezt a feloldozást, egyszerűen csak egy zsinóron rángat maga után a felázott ganajban. És vánszorog tovább, mocskos csuhájában, miközben a varjak hangoskodva várják, hogy a rothadásnak indult test végleg feladja a küzdelmet és átadja magát az élet örök körforgásának és természetesen kemény csőrük csapásainak.



Az, hogy a tempóban és az agresszió kitörésében nem jutunk el az elszabadulás pillanatáig, egyfajta torz és beteges elfojtás-állapotot teremt, aminek feloldásához a lemez nem ad eszközt, bár a záró Lowland bír némi feszültséggel, de ez inkább már csak a sarokban, saját nyálában dülöngélő leszedált elme kontrollálatlan kitörése.

A lemez megfejthetetlenül organikus és mindeközben fátyolos hangzása, Phorgath rommá visszhangosított, mélyen morajló hörgése / dörmögése és a sokszor szokatlan szerkezeti megoldások egy olyan összképet képesek kialakítani ami maximális egyediséggel vértezi fel a csapatot és emeli ki a Nothing but the Whole-t a nagy tömegből. Nem egy könnyű menet a lemez, de valahogy a fekete massza hangulat ellenére sem totál lehúzós a végeredmény, hiszen a zenei megoldások, itt-ott felbukkanó törzsi betétek, szétzúzott szerkezetek és stílusidegen váltások bőven adnak egy olyan érdekességi faktort az összképhez, ami fenntartja a figyelmet, megmozgatja a szürkeállományt is, nem csak a lelket marcangolja darabjaira. Az Emptiness által kínált utazás nem black, nem death, se nem semmi más, hanem egy vegytiszta fekete spirituálé. Egy olyan szeánsz, ami lazán túlnyúlik minden zenei korláton és sok mindenen amit a sötét zenékről gondoltál eddig. Kiemelten fontos lemez!





Emptiness_Nothing_but_the_Whole_2014
Kiadó:
Stílus:
avantgard fekete örvény
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Go and Hope
2.Nothing but the Whole
3.Behind the Curtain
4.All Is Known
5.Tale of a Burning Man
6.The Past Is Death
7.Lowland
Írta:
emp
2014. október 31., péntek, 22:21
Facebook:
Xhavael 2016. október 17., hétfő, 11:46
Xhavael
Csatlakozott:
2012. június 27.
Hozzászólások: 34
Válasz emp üzenetére:

Próbáld meg félretenni azt, hogy a kritika, vagy a stílusmeghatározás alapján Te mit szeretnél kapni ettől a lemeztől, mert nem fogod megkapni. Ha elengedsz minden prekoncepciót, akkor tudsz arra figyelni, hogy mit ad valójában. Egy dolgot azonban ahogy írtam, akkor sem fog megadni. Nem lesz katarzis, nem lesz kiteljesedés, nem lesz zenei feloldás. Pedig ehhez vagyunk szokva, szoktatva. Legyen meg minden, szórakozzak jól és felhőtlenül. Legyen cumi 5 perc alatt, majd húzás a teraszra egy jó nagyot cigizni.


Én emp urral értek egyet.
Régóta hallgatok már sötét muzsikát, és ezt nem csak a black metalon belülre értem; a sötétség nagyon sok zenében ott lappang, csak jól kell dekódolni.
Az Emptiness nálam első hallgatásból tuti befutó lett, mert még soha nem találkoztam ilyen pontosan megfogalmazott sötétséggel. Azt hiszem - és ezt negatív determinálás nélkül érteném - ehhez kell egy bizonyos lelki eltorzultság, hogy élvezhető legyen. Az Emptiness - Go and Hope-ja olyan érzéseket kelt, mint egy folyton nyugtalan, kíváncsiskodó gondolatfoszlány az elmében, ami újra és újra előbukkan, folyamatosan sakkban tartva. Ez a zene valóban beteges, de talán a szó legpozitívabb értelmezésében.
--
TRUST NO ONE
emp 2014. november 3., hétfő, 08:37
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Próbáld meg félretenni azt, hogy a kritika, vagy a stílusmeghatározás alapján Te mit szeretnél kapni ettől a lemeztől, mert nem fogod megkapni. Ha elengedsz minden prekoncepciót, akkor tudsz arra figyelni, hogy mit ad valójában. Egy dolgot azonban ahogy írtam, akkor sem fog megadni. Nem lesz katarzis, nem lesz kiteljesedés, nem lesz zenei feloldás. Pedig ehhez vagyunk szokva, szoktatva. Legyen meg minden, szórakozzak jól és felhőtlenül. Legyen cumi 5 perc alatt, majd húzás a teraszra egy jó nagyot cigizni.
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
Perszepeta 2014. november 2., vasárnap, 20:58
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1308
Válasz Nagaarum üzenetére:

Hangulatos, és atom sötét, viszont egy kicsit egyhangú is. Újra kell hallgassam egy kicsit később... x|

Dettó így vagyok vele, de érzem, adni kell neki esélyt :-)
Nagaarum 2014. november 2., vasárnap, 08:17
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Hangulatos, és atom sötét, viszont egy kicsit egyhangú is. Újra kell hallgassam egy kicsit később... x|
--
Nagaarum YouTube Csatorna
Lambach 2014. november 1., szombat, 21:30
Lambach
Csatlakozott:
2013. február 26.
Hozzászólások: 45
Erről még nem hallottam, de oké.

Nem egyszerű, belehallgattam. Nehéz, mint egy jó gombapörkölt. :-)
emp 2014. november 1., szombat, 20:28
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Az fokozás. Tudatos ismétlés. :-) A zenéhez meg jó szórakozást.
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
Lambach 2014. november 1., szombat, 20:11
Lambach
Csatlakozott:
2013. február 26.
Hozzászólások: 45
"az éjszakában hánykolódó elhagyatott teherhajó morajlásához hasonlatos"

Démétér? :-D

A dupla igazábólos szóismétlés csúnya, de egy nagyon remek iromány a zenét meg mindjárt tesztelem, meghoztad a kedvem! \m/
Redrum 2014. november 1., szombat, 09:24
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 453
Még régebben találkoztam vele, de ez olyan avant-gard, amit egy hallgatás után jó mélyre elásnék. Nem élvezetes, és ezen felül annyira nem is hangulatos szerintem.
Koncertek
© 2001-2021 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.039 seconds to render