.5: The Gray Chapter (2014)

A Slipknot mellett nem lehet elmenni szó nélkül, és kész! A maszkos őrültek körül zajlott a cirkusz rendesen az utóbbi hónapokban, folytak a találgatások, hogy akkor ki fog dobolni, meg bőgőzni a lemezen, stb. Corey Taylor maga is lenyilatkozta, hogy valószínűleg manapság ő a színtér leginkább utált figurája. Persze a friss korong kapcsán beszélt az irányvonalról, miszerint az Iowa brutalitása fog rajta keveredni a Vol. 3 művészi törekvéseivel. Hivatalosan egyébként a mai napig nem erősítették meg, hogy ki játszik az elhunyt basszusgitáros, Paul Gray és a kirúgott ütős, Joey Jordison helyén, bár a helyettesítő bőgős személyét sokan tudni vélik egy véletlen, vagy épp direkt bakinak köszönhetően. Őszintén szólva engem csöppet sem érdekel, hogy kik az új arcok. Én kizárólag a .5: The Gray Chapter című új lemezen található dalokra voltam kíváncsi. Már a címből is kitűnik, hogy egyfajta emléket akartak állítani elhunyt társuknak. Jómagam mindig szimpatizáltam a csapattal. Az első két hivatalos sorlemezük is tetszik, de számomra a Vol. 3: (The Subliminal Verses) jelenti eddigi pályafutásuk csúcsát. Azon az albumon nagyszerűen sikerült ötvözniük a brutális, kemény témákat a művészi értékű megoldásokkal. Olyan sajátos atmoszférával, miliővel bír az a korong, amilyet másnál se azelőtt, se azóta nem hallottam. És Corey éneklése is új dimenzióba került akkoriban. Szóval mindenképp örültem a frontember előzetes kedvcsinálójának, amiben gyakran emlegette a Vol. 3-t a friss opusz kapcsán.
És azt kell, mondjam, nem kamuzott a fickó!
Már a két "beetető” dalt is úgy választották ki, hogy az egyik (The Negative One) az Iowa, míg a másik (The Devil in I) a Vol. 3 irányvonalát idézte. De a közel 65 perces lemez egészét nézve nem csak arról van szó, hogy ötvözték két korábbi kiadványuk világát, hisz olyan új színek, hangulatok is feltűnnek, amik eddig nem képezték a Slipknot eszköztárának részét!
És ez szerintem roppant örömteli dolog!

A XIX tölti be az intro funkciót. Sampleres alapra énekel fogós dallamokat Corey. Az elnyújtott kütyük elég disszonáns érzetet keltenek a hallgatóban, tehát vétek lenni poposnak mondani ezt a tételt. A Sarcastrophe kezdő dobverései pedig csak annak nem juttatják eszébe a Pink Floydot, aki még sose hallotta őket. Aztán persze gyorsan átvált igazi Slipknot zúzdába a nóta, úgy az első két lemez szellemiségében rohanják le a gyanútlanokat. Bárki ül is a dobszerkó mögött, kezeli a négyhúrost, technikailag teljesen rendben van! Kapunk egy kis "szkreccselést”, meg egyéb zajokat, amik kezdetek óta jellemzik a banda zenéjét. Viszont Corey végig az agresszív stílusában tolja, a dallamos éneket még mellőzi. De nem sokáig, a baromi erős AOV-ben azt is megkapjuk. Jah, hogy Stone Sour-os? Kit izgat! Őrült tempóban halad előre a dal, majd a 3. perc környékén érkezik egy váltás, ami valami frenetikus! Mekkora lélek van már abban a szűk egy perces betétben! A basszusgitár hangja simogat, és felemelő az egész. Na, ezt, így, ebben a formában nagyon kevesen tudják! Bármennyire is üzleti vállalkozás a 'knot, képesek őszinte érzelmeket átadni! Corey-t pedig lehet fikázni, de ha valaki figyelmesen végig füleli a The Devil in I-t, akkor rá fog jönni, hogy napjaink egyik legsokoldalúbb énekese, legnagyobb torka. És dalszerzőnek sem utolsó!



Killpop
.
Egy újabb zseniális szerzemény. Akik azt állítják, hogy ez a lemez egy lagymatag, híg f*s, azok biztos, hogy ezt hallgatták?
Mert szerintem a Slipknot még mindig szélsőséges zenét csapat.
Nem olyan zsigerien agresszívet, mint az Iowa-n, de ezek a nóták stílusilag bátran besorolhatók a metal címszó alá.
Mondjuk gyengébb számok ezúttal is akadnak. Főleg közép tájt. Vagyis nem egységesen magas a színvonal. De szerintem ez a korábbi lemezeiken is így volt. Kivéve a Vol. 3-t, mert az számomra elejétől végéig hibátlan! Azért sok hiba szerencsére a friss eresztésen sincs!
Úgyhogy előlépett a második kedvenc Slipknot lemezemmé.

Amennyire nem működött nálam az előző, 2008-as All Hope Is Gone, annyira betalált a .5: The Gray Chapter!


Slipknot_5_The_Gray_Chapter_2014
Kiadó:
Stílus:
Alternatív metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.XIX (03:10)
2.Sarcastrophe (05:06)
3.AOV (05:32)
4.The Devil in I (05:42)
5.Killpop (03:45)
6.Skeptic (04:46)
7.Lech (04:50)
8.Goodbye (04:35)
9.Nomadic (04:18)
10.The One That Kills the Least (04:11)
11.Custer (04:14)
12.Be Prepared for Hell (01:57)
13.The Negative One (05:25)
14.If Rain Is What You Want (06:20)
Írta:
oldboy
2014. október 31., péntek, 14:01
Facebook:
oldboy 2014. november 1., szombat, 10:27
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Válasz ZolixiusRex üzenetére:


Amúgy biztos velem van a baj, mert tetszik ez az album. :-)


Nem vagy ezzel egyedül, Zolikám! ;-)
ZolixiusRex 2014. október 31., péntek, 20:11
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Jó kis lemez, de a Stone Sour-on sokkal jobban "teljesített" nóták sorakoztak anno Root és Corey bácsi tolmácsolásában. :-) - Amúgy biztos velem van a baj, mert tetszik ez az album. :-)
--
In Grind We Trust!
boymester 2014. október 31., péntek, 18:30
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Akad pár jó dal, én olyan 6 pontra tenném, nosztalgiából.
--
Youtube csatorna
emp 2014. október 31., péntek, 17:27
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Én sosem tartottam őket túl nagyra, bár nem is savaztam a bandát. Nekem annyira egyslágeres ez a csapat a Wait And Bleeddel mint Delhusa Gjon a Nika Se Perimenoval.
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
Redrum 2014. október 31., péntek, 17:25
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 453
Válasz emp üzenetére:

Uhhh... hát szerintem ez egy borzasztóan hónaljszagú muszáj-lemez lett. 2-3 dalon kívül borzalmas erőlködés az egész, pedig semmilyen ellenérzésem nincs a csapattal


Ezt az újjat még nem mertem meghallgatni, de nekem ugyanez volt az All Hope Is Gone. A régi dolgaikat azonban még mindig elég alapnak tartom.
MotherRoad 2014. október 31., péntek, 15:36
MotherRoad
Csatlakozott:
2006. november 13.
Hozzászólások: 1920
Nyomába sem ér se az Iowának, se a Vol. 3-nek.
--
Free Palestine!
emp 2014. október 31., péntek, 14:23
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Uhhh... hát szerintem ez egy borzasztóan hónaljszagú muszáj-lemez lett. 2-3 dalon kívül borzalmas erőlködés az egész, pedig semmilyen ellenérzésem nincs a csapattal, sőt Coreyt iszonyat jó énekesnek tartom. Az előző lemezük tetszett anno, jó kis nóták voltak rajta, de ez itt nálam a legnagyobb jóindulattal sincs több 5 pontnál.
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
Koncertek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.057 seconds to render