Devil Seed (2014)

A svédek metal nagyhatalom. De legalábbis zenei nagyhatalom. A pop-tól kezdve a death metalon át mindenben képesek világszínvonalat hozni és teremteni. Nincs ezzel másként az ország klasszikus heavy metal fronton sem. Többek között, mert van egy Wolf nevű zenekaruk. Persze a klasszikus heavy metal nem az a stílus ahol ma már nagyot lehet durrantani, vagy zeneileg előre mutatni, ellenben mocskosul el lehet rontani! A csapat jövőre húsz éves lesz, azonban én elég későn, pontosan a 2009-ben a Ravenous lemezükön keresztül ismerkedtem meg velük. A mai napig előkerül az az album és az első daltól képes vagyok az utolsóig együtt üvölteni a csapattal. A fénye egy szemernyit sem kopott. A 2011-es Legions of Bastards kicsit elment mellettem. Valószínűleg az a helyzet állt elő, hogy a Ravenous még mindig igen erős hatást gyakorolt, napi szinten előkerült és egyszerűen még nem voltam készen egy újabb Wolf lemezre... Vagy csak egyszerűen nem lett annyira jó, mint az elődje, fene tudja. A friss 2014-es műnek is kellett két hónap, hogy tudatos önkontrollal ne a Ravenoust vegyem elő ismét és ismét. Szerencsére a művelet sikeresnek mondható, lassan, de egymásra találtunk és az enyhén Alien-es borítóval megáldott Devil Seed is gyökeret vert bennem, mi több, majdnem annyira beérett, mint a már fentebb emlegetett nagy előd. Pedig vannak különbségek, nem is kevés. Lehetséges, hogy pont az volt a kulcs a megértéshez és befogadáshoz, hogy a Devil Seed egy kicsit más lett, mint elődei. Persze a srácok nem találtak fel most sem semmi újat, sőt az újdonságoknak tekinthető elemek is csak saját mércéjükkel azok.

Az Overture in C Shark persze ott folytatja, ahol az előd lemezek befejeződtek, tehát egy riff alapú, tempós introt kapunk, ami tökéletesen felvezeti a Devil Seed kínálta utazást. Gyakorlatilag klasszikus seregszemle zenébe ágyazva, ahol a csapat erősségeinek számító tekerések és hangulati megoldások teremtik meg a szükséges miliőt a Shark Attack igazi tarolásához. Kétség sem férhet hozzá, hogy a Shark Attack ott van a legjobb Wolf slágerek között. Alattomosan támadó verze után pengeéles és egyszerű refrénnel mar a húsba a vadállat. A klasszikus ikergitáros heavy - power megoldások mellett mára védjegynek számít a King Diamondot idéző horror sztoris témaválasztás is. Persze itt nem konceptlemezre kell gondolni. Minden egyes tétel egy-egy kis horror sztori köré felépített utazás a banda világában. Az eddigi sebesség és tekerés-orientált megközelítéshez képest már a kettes Skeleton Woman megmutatja, hogy miben más a Devil Seed elődeihez képest. A tempó sokkal kimértebb, a dal alattomosan építkezik és egy olyan progresszív érzet üti fel a fejét, ami feltétlenül újdonság a svédek zenei tárházában. Az egyszerű arcletépés mellett egyfajta epikusabb felépítés bontakozik ki lassan a lemezen, ami mindvégig megmarad. Valahogy most minden dal a hangulatteremtésről, a koncepció kidomborításáról szól. A gitártémák, sőt még a hangzás is nem egyszer a zseniális Holy Mother - Toxic Rain lemezét idézik bennem. Szerencsére Simon Johansson és Niklas Stalvind tökéletesen teremtik meg az egyensúlyt a pofonegyszerű gitártémák és a rafinált váltások és szólók között, aminek hatására egy pillanatra sem megy át gagyiba, vagy unalmasba a végeredmény. Az egész produkcióra természetesen a koronát Niklas erőteljes éneke teszi fel, aki egyszerre képes megidézni Rob Halfordot, Bruce Dickinsont és Mike Tirellit. A zseniálisan fogós refrénjei egyszerűek, énekelhetőek és mind e mellett folyamatosan odabilincselnek a lemezhez. Még a lassabb és lazább részek alá is 200%-al odateszi magát, így egy pillanatra sem lazul a csapat feszessége és pengeélessége. Az azonnal ható alaptémára felépített I Am Pain, vagy a már-már egy totál elszállt és lebegős Monster Magnetet idéző The Dark Passenger kétség nélkül bizonyítja, hogy a srácok nem csak a magas fordulatszámon képesek izgalmasak lenni, hanem képesek a lassabban építkező megoldásokkal is feszültséget teremteni.

A 13 tétel és a (a bónuszdalokkal együtt) bő 53 perces játékhossz bátor vállalás, főleg a klasszikus heavy metalon belül, azonban a Wolf jól veszi ezt a saját maguk által felállított akadályt is, hiszen a megszerkesztett lemez szépen lélegzik, vált tempót és tartja meg a lendületét az utolsó dalra is. Ha 2014-ben egy klasszikus, minden modernkedéstől mentes heavy metal lemezt kellene ajánlanom, akkor az kétségtelenül a Devil Seed lenne. Úgy képesek a srácok a klasszikus zenei kereteket maximálisan kihasználni, hogy egy pillanatra sem esnek bele abba a hibába, ami annyi heavy bandát egyszerűen cikivé, zeneileg vállalhatatlanná tesz. Azt nem mondom, hogy most aki a modernebb vagy az extrémebb vonalakon mozog, az azonnal csuklószorítót fog rendelni, ha meghallgatja a Devil Seedet, de az igazán jó heavy metal és klasszikus vonal kedvelőinek kétségtelenül minőségi szórakozást fog jelenteni a svédek újabb kiválóra sikerült munkája.




Wolf_Devil_Seed_2014
Kiadó:
Stílus:
Heavy Metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Overture in C Shark
2.Shark Attack
3.Skeleton Woman
4.Surgeons of Lobotomy
5.My Demon
6.I Am Pain
7.Back from the Grave
8.The Dark Passenger
9.River Everlost
10.Frozen
11.Killing Floor
12.Rocka Rolla (Judas Priest cover)
13.Missing In Action (Q5 cover)
Írta:
emp
2014. október 23., csütörtök, 09:39
Facebook:
Raise Hell - Written In Blood (2015)
Kritika, emp @ 2015. szeptember 20., vasárnap, 08:52
Koncertek
30. Rockmaraton Fesztivál
július 8.,
Szalki-sziget
Gothoom Open Air Fest 2020
július 23.,
Revištské Podzámčie
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render