Plagues Of Babylon (2014)

Az Iced Earth kétségtelenül a legkiemelhetőbb példája a majdnem zenekaroknak. Eljutottak már több alkalommal a megváltás kapujához, de belépni sosem tudtak rajta. Ez persze viszonylagos, hiszen a táboruk így is népes és nagyjából hűséges is, amiben nagy szerepet vállal a zenekarát diktátorként vezető Jon Schaffer egyébként szimpatikusan elkötelezett és végletesen kitartó figurája. Az, hogy valahogy még sem sikerült soha az igazi áttörés, annak is betudható szerintem, hogy a zenészek számára gyakorlatilag átjáróház a banda és az egyetlen markáns arccal, karakterrel és persze hanggal megáldott frontemberükkel is hervasztó volt a csiki-csuki szappanopera. Pedig Matt Barlow szerintem képes lett volna Jont kiegészítve egy olyan masszív arculatot adni a csapatnak, ami kitartó munkával biztosan meghozta volna azt a szintű rajongói azonosulást, ami nem hogy kinyitotta volna, hanem zárbetétestől, sarokpántostól rúgta volna be azokat a bizonyos, fentebb már említett kapukat. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint hogy egyszer már nagyon közel jártak ehhez, valahol a Something Wicked lemez táján. Addigra a Days Of Purgatoryval és a Dark Sagával egy masszív alapot építettek ki, amely ugródeszkába az utolsó darabot látszólag a Something Wicked be is tette. Aztán a nagy ugrás valahogy elmaradt és erős lejtmenetbe kezdett a csapat. A zenészek gyakorlatilag jöttek mentek, a zene erőlködővé vált, Tim Ripper Owens pedig szerintem a lehető legrosszabb választás volt a mikrofon mögött. Az Iced Earth egyszerűen nem arról szólt, amit Tim képvisel. A rajongók is apadtak rendesen. Bizony kezdett komolyan hónaljszagú lenni a sztori. Én személy szerint megváltásként fogadtam a hírt, hogy Matt Barlow visszatalált a csapathoz és nagyjából a vele készült lemezt is megszerettem. Aztán megint új énekes... A teljes megzavarodást nagyban elősegítette az a választás, amivel Stu Block személyében gyakorlatilag egy Barlow klónt hozott be a képbe Jon mester. Igen, igen, ne is tessék vitatni. A Dystopián még talán voltak sajátos megoldások hangilag, azonban a Plagues Of Babylon már teljes egészében Barlow-sított lett. Furcsa helyzet ez, mert én imádom Barlow hangját és gyakorlatilag azt kapom, ami által megszerettem a csapatot anno '98 környékén. Mégis más vigyorog a képeken, ami kicsit olyan kínai piacossá teszi a dolgot. Fene tudja. Na mindegy, itt van nekünk a Plagues Of Babylon.

Azt hiszem ezek után Stu hangját és énekmegoldásait nem is kell boncolgatni. Gyakorlatilag fénymásolt mása Mattének, ami legalább annyit enged sejtetni, hogy Jon hangulatilag visszatérni igyekszik a legsikeresebbnek vélt korszakukhoz. És ez bizony a zenében is megmutatkozik. Valahogy most érzem a leginkább azt a szikár erőt, közép - középgyors rifftekeréseket, amik azonnal a Days Of Purgatoryt juttatják az eszembe. A nyitó hét és fél perces, egyben címadó dal gyakorlatilag tökéletes keresztmetszete a korai szikár US power vonalnak. Semmi cicoma, semmi lötyögés, csak középtempós betonozás, nagyjából a korai Brainstorm, korai Morgana Lefay vonalán. Ez a szikár vonal igazából az egész lemezre igaz, összességében mégsem képes elérni a Days Of Purgatory színvonalát, mert időről időre felüti a fejét egy-egy gyengébb téma is. A másik fontos pillanat ami miatt a Plagues Of Babylon még mindig nem képes megugrani azt a bizonyos lécet az az, hogy hiányoznak az olyan igazán markáns számok, amikkel például a Something Wicked tömve volt. És ezen a The Culling féle gyakorlatilag egy az egyben a korai érából recirkulált hangulati megoldások sem képesek megnyugtató mértékben javítani. Látszatra minden a helyén van, szinte időutazás a lemez a csapat hőskorszakába, de ezzel együtt egy kicsit konkrétabb kapaszkodás ez a múltba a kelleténél és vannak kétségeim afelől, hogy innen lesz-e bármilyen továbblépés Jonék részéről. Ezzel együtt a The End? csodálatosan felépített szerkezete és valóban maradandó énektémái (a kezdő téma mekkora Iron Maiden már?), az If I Could See You leplezetlenül a Melancholy (Holy Martyr)-ra faragott monolitja, vagy a záró Spirit Of Times szomorkás lírája jó ok a bizakodásra és tagadhatatlan jele annak, hogy az Iced Earth továbbra is képes erős dalokat szállítani. Már csak egy teljes lemezen át kellene tartani ezt a színvonalat. Vagyis inkább megtalálni azt a plusz titkos kis hozzávalót, amivel sikerül a nosztalgikusan jó Iced Earth dalokba visszacsempészni a varázslatot.

Persze, az is lehet, hogy ez a hajó elment és megannyi régi heavy / power mammut mintájára kiírthatatlan, megbízható de az örök 'elszalasztott lehetőség' kategóriába ragadó banda marad az Iced Earth. Én úgy gondolom, hogy a kicsit zavaró ének mimikri ellenére valamelyest visszatalált a banda a helyes útra és ha további tömegeket nem is fognak maguk mellé állítani, a törzsközönség tuti nem fog apadni a Plagues Of Babylon miatt. Bízom benne, hogy van még a tarsolyukban meglepetés, mert megérdemelné ez a banda a sikert. Jon Schaffernek meg a mihamarabbi gyógyulást kívánom a nyakműtétje után, innen a világ segglyukából. Tisztelettel maradok a csapat reménykedő híve.



Iced_Earth_Plagues_Of_Babylon_2014
Kiadó:
Stílus:
Power Metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Plagues of Babylon
2.Democide
3.The Culling
4.Among the Living Dead
5.Resistance
6.The End?
7.If I Could See You
8.Cthulhu
9.Peacemaker
10.Parasite
11.Spirit of the Times (Sons of Liberty cover)
12.Highwayman (Jimmy Webb cover)
13.Outro
Írta:
emp
2014. augusztus 8., péntek, 15:34
Facebook:
Carrast69 2014. augusztus 13., szerda, 08:41
Carrast69
Csatlakozott:
2010. december 28.
Hozzászólások: 128
no, ma nekiesek, hátha feltámad a '99 es bizsergés :-)
Nagaarum 2014. augusztus 12., kedd, 18:03
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Mi ez a visszataszítóan hangos dob???
Négy dalig jutottam, aztán elegem lett belőle :-D
--
Nagaarum YouTube Csatorna
Nagaarum 2014. augusztus 12., kedd, 15:48
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Válasz Carrast69 üzenetére:

emlékszem anno 1998-1999 körül nagyon bele voltam bolondulva a csapatba, aztán jött az elmaradt Pecsás koncert (nerdrage), majd Barlow is kilépett, na én ott temettem el sajnos az egészet. Something Wicked idők sosem jönnek vissza. kár érte.. :-( majd meghallgatom tán ezt az albumot!

Nekem a Horror Show a kedvencem tőlük. Végre lett akkor egy jó dobosuk. Persze a Dark Saga és a Something Wicked is jó. Meg a Burnt Offerings...
Bár Ripper hangja jobban tetszik Barlowénál, zeneileg mégis ellaposodott az egész. És a The Glorious Burdenen Christyre is rászólhattak, hogy fogja vissza magát.
--
Nagaarum YouTube Csatorna
emp 2014. augusztus 12., kedd, 15:35
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Egy esélyt adhatsz neki, eléggé régivonalas, persze tökéletesen egyetértek veled!
Carrast69 2014. augusztus 12., kedd, 15:15
Carrast69
Csatlakozott:
2010. december 28.
Hozzászólások: 128
emlékszem anno 1998-1999 körül nagyon bele voltam bolondulva a csapatba, aztán jött az elmaradt Pecsás koncert (nerdrage), majd Barlow is kilépett, na én ott temettem el sajnos az egészet. Something Wicked idők sosem jönnek vissza. kár érte.. :-( majd meghallgatom tán ezt az albumot!
Koncertek
Deep Purple
december 9.,
Papp László Budapest Sportaréna
CoreLeoni
december 11.,
Dürer Kert
Jinjer
december 22.,
Barba Negra
The Great Tour
január 22.,
Papp László Budapest Sportaréna
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.079 seconds to render