Plagues Of Babylon (2014)

Az Iced Earth kétségtelenül a legkiemelhetőbb példája a majdnem zenekaroknak. Eljutottak már több alkalommal a megváltás kapujához, de belépni sosem tudtak rajta. Ez persze viszonylagos, hiszen a táboruk így is népes és nagyjából hűséges is, amiben nagy szerepet vállal a zenekarát diktátorként vezető Jon Schaffer egyébként szimpatikusan elkötelezett és végletesen kitartó figurája. Az, hogy valahogy még sem sikerült soha az igazi áttörés, annak is betudható szerintem, hogy a zenészek számára gyakorlatilag átjáróház a banda és az egyetlen markáns arccal, karakterrel és persze hanggal megáldott frontemberükkel is hervasztó volt a csiki-csuki szappanopera. Pedig Matt Barlow szerintem képes lett volna Jont kiegészítve egy olyan masszív arculatot adni a csapatnak, ami kitartó munkával biztosan meghozta volna azt a szintű rajongói azonosulást, ami nem hogy kinyitotta volna, hanem zárbetétestől, sarokpántostól rúgta volna be azokat a bizonyos, fentebb már említett kapukat. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint hogy egyszer már nagyon közel jártak ehhez, valahol a Something Wicked lemez táján. Addigra a Days Of Purgatoryval és a Dark Sagával egy masszív alapot építettek ki, amely ugródeszkába az utolsó darabot látszólag a Something Wicked be is tette. Aztán a nagy ugrás valahogy elmaradt és erős lejtmenetbe kezdett a csapat. A zenészek gyakorlatilag jöttek mentek, a zene erőlködővé vált, Tim Ripper Owens pedig szerintem a lehető legrosszabb választás volt a mikrofon mögött. Az Iced Earth egyszerűen nem arról szólt, amit Tim képvisel. A rajongók is apadtak rendesen. Bizony kezdett komolyan hónaljszagú lenni a sztori. Én személy szerint megváltásként fogadtam a hírt, hogy Matt Barlow visszatalált a csapathoz és nagyjából a vele készült lemezt is megszerettem. Aztán megint új énekes... A teljes megzavarodást nagyban elősegítette az a választás, amivel Stu Block személyében gyakorlatilag egy Barlow klónt hozott be a képbe Jon mester. Igen, igen, ne is tessék vitatni. A Dystopián még talán voltak sajátos megoldások hangilag, azonban a Plagues Of Babylon már teljes egészében Barlow-sított lett. Furcsa helyzet ez, mert én imádom Barlow hangját és gyakorlatilag azt kapom, ami által megszerettem a csapatot anno '98 környékén. Mégis más vigyorog a képeken, ami kicsit olyan kínai piacossá teszi a dolgot. Fene tudja. Na mindegy, itt van nekünk a Plagues Of Babylon.

Azt hiszem ezek után Stu hangját és énekmegoldásait nem is kell boncolgatni. Gyakorlatilag fénymásolt mása Mattének, ami legalább annyit enged sejtetni, hogy Jon hangulatilag visszatérni igyekszik a legsikeresebbnek vélt korszakukhoz. És ez bizony a zenében is megmutatkozik. Valahogy most érzem a leginkább azt a szikár erőt, közép - középgyors rifftekeréseket, amik azonnal a Days Of Purgatoryt juttatják az eszembe. A nyitó hét és fél perces, egyben címadó dal gyakorlatilag tökéletes keresztmetszete a korai szikár US power vonalnak. Semmi cicoma, semmi lötyögés, csak középtempós betonozás, nagyjából a korai Brainstorm, korai Morgana Lefay vonalán. Ez a szikár vonal igazából az egész lemezre igaz, összességében mégsem képes elérni a Days Of Purgatory színvonalát, mert időről időre felüti a fejét egy-egy gyengébb téma is. A másik fontos pillanat ami miatt a Plagues Of Babylon még mindig nem képes megugrani azt a bizonyos lécet az az, hogy hiányoznak az olyan igazán markáns számok, amikkel például a Something Wicked tömve volt. És ezen a The Culling féle gyakorlatilag egy az egyben a korai érából recirkulált hangulati megoldások sem képesek megnyugtató mértékben javítani. Látszatra minden a helyén van, szinte időutazás a lemez a csapat hőskorszakába, de ezzel együtt egy kicsit konkrétabb kapaszkodás ez a múltba a kelleténél és vannak kétségeim afelől, hogy innen lesz-e bármilyen továbblépés Jonék részéről. Ezzel együtt a The End? csodálatosan felépített szerkezete és valóban maradandó énektémái (a kezdő téma mekkora Iron Maiden már?), az If I Could See You leplezetlenül a Melancholy (Holy Martyr)-ra faragott monolitja, vagy a záró Spirit Of Times szomorkás lírája jó ok a bizakodásra és tagadhatatlan jele annak, hogy az Iced Earth továbbra is képes erős dalokat szállítani. Már csak egy teljes lemezen át kellene tartani ezt a színvonalat. Vagyis inkább megtalálni azt a plusz titkos kis hozzávalót, amivel sikerül a nosztalgikusan jó Iced Earth dalokba visszacsempészni a varázslatot.

Persze, az is lehet, hogy ez a hajó elment és megannyi régi heavy / power mammut mintájára kiírthatatlan, megbízható de az örök 'elszalasztott lehetőség' kategóriába ragadó banda marad az Iced Earth. Én úgy gondolom, hogy a kicsit zavaró ének mimikri ellenére valamelyest visszatalált a banda a helyes útra és ha további tömegeket nem is fognak maguk mellé állítani, a törzsközönség tuti nem fog apadni a Plagues Of Babylon miatt. Bízom benne, hogy van még a tarsolyukban meglepetés, mert megérdemelné ez a banda a sikert. Jon Schaffernek meg a mihamarabbi gyógyulást kívánom a nyakműtétje után, innen a világ segglyukából. Tisztelettel maradok a csapat reménykedő híve.



Iced_Earth_Plagues_Of_Babylon_2014
Kiadó:
Stílus:
Power Metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Plagues of Babylon
2.Democide
3.The Culling
4.Among the Living Dead
5.Resistance
6.The End?
7.If I Could See You
8.Cthulhu
9.Peacemaker
10.Parasite
11.Spirit of the Times (Sons of Liberty cover)
12.Highwayman (Jimmy Webb cover)
13.Outro
Írta:
emp
2014. augusztus 8., péntek, 15:34
Facebook:
Carrast69 2014. augusztus 13., szerda, 08:41
Carrast69
Csatlakozott:
2010. december 28.
Hozzászólások: 128
no, ma nekiesek, hátha feltámad a '99 es bizsergés :-)
Nagaarum 2014. augusztus 12., kedd, 18:03
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Mi ez a visszataszítóan hangos dob???
Négy dalig jutottam, aztán elegem lett belőle :-D
--
Nagaarum YouTube Csatorna
Nagaarum 2014. augusztus 12., kedd, 15:48
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Válasz Carrast69 üzenetére:

emlékszem anno 1998-1999 körül nagyon bele voltam bolondulva a csapatba, aztán jött az elmaradt Pecsás koncert (nerdrage), majd Barlow is kilépett, na én ott temettem el sajnos az egészet. Something Wicked idők sosem jönnek vissza. kár érte.. :-( majd meghallgatom tán ezt az albumot!

Nekem a Horror Show a kedvencem tőlük. Végre lett akkor egy jó dobosuk. Persze a Dark Saga és a Something Wicked is jó. Meg a Burnt Offerings...
Bár Ripper hangja jobban tetszik Barlowénál, zeneileg mégis ellaposodott az egész. És a The Glorious Burdenen Christyre is rászólhattak, hogy fogja vissza magát.
--
Nagaarum YouTube Csatorna
emp 2014. augusztus 12., kedd, 15:35
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Egy esélyt adhatsz neki, eléggé régivonalas, persze tökéletesen egyetértek veled!
Carrast69 2014. augusztus 12., kedd, 15:15
Carrast69
Csatlakozott:
2010. december 28.
Hozzászólások: 128
emlékszem anno 1998-1999 körül nagyon bele voltam bolondulva a csapatba, aztán jött az elmaradt Pecsás koncert (nerdrage), majd Barlow is kilépett, na én ott temettem el sajnos az egészet. Something Wicked idők sosem jönnek vissza. kár érte.. :-( majd meghallgatom tán ezt az albumot!
Koncertek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.072 seconds to render