Wijlen Wij
Coronachs of the Ω (2014)
     Furcsa ellentmondásnak hathat egy metal hívő szájából, hogy irtózik a temetésektől, a haláltól. Nekem túlságosan sok is jutott ki ezekből az elmúlt években, volt hogy havonta. Nem tudok kijárni a temetőkbe, mert ellenérzést vált ki belőlem a föld alatt oszló emberek jelenléte. Soha nem láttam értelmét egy olyan terület meglétének, amire virágokat dobálnak és időnként kötelező jelleggel cserélgetnek, de az az érzés szintén ott van a top 10-ben, amikor gyertyafényben kell megtartani a halottak napját a sötét, mégis üdítően friss földszagot hozó őszi szélben. 
    Ez az ellenérzés, borzongás egyes lemezek esetében viszont előnyt jelent (legalábbis azoknak, akiknek hozzám jut el a lemeze)a fekete zene befogadásában, átérzésében, egyfajta katarzist szülve, amit esetleg másnál nem tud megindítani. Ennek ellenére sem sikerült igazán megszeretnem a belga Wijlen Wij nevű projekt második lemezét. A Pantheist, In Somnis és Solicide tagokból összeálló csapat 2002-ben kezdte a kripták hangjainak gondos feljegyzését, első, egyben bemutatkozó kiadványuk pedig a zenekar nevére keresztelve 2007-ben jelent meg. Ugyan nem váltottak világot vele, de ultra lassú, búskomor futamai máig rendszeres hallgatnivalóvá avatták a stílus kedvelői között. Első nekifutásra a Coronachs of the Ω hasonlóképpen megfogott, a HP-n még lelkesedtem is iránta, de rövid időn belül kikopott a lejátszóból és rájöttem, hogy nekem ebből valami már hiányzik. Az a gyomorfacsaró, görcsölő érzés, amit elsőre sikerült megidézniük, kormos lélekcsemegévé alakítaniuk egyszerűen sokkal gyengébbnek hat, a fájdalom most kevésbé erőteljes. A dalok gyakran ötlethalmazok inkább, nem állnak össze egésszé, rendezett meneteléssé, amit elvárhatnánk. Több a fenséges pillanat, kevesebb a dohos zaj, ezért sokat veszített hangulatából. A rövidebb tételek viszik el a lemezt, mint a kezdő ...boreas, amiben a tiszta énekdallamok igazán magasra tudnak repíteni a hörgés mellett, még ha az alapító énekes (és egyébként más zenekarokban más-más hangszereken játszó) Stijn Van Cauter már ott is hagyta eddigre a bandát és helyét a kevésbé minőségi hanggal megáldott Lawrence vette át. Ehhez képest a Die Verwandlung 17 perce már nagyon álmosítónak hat. A szintén rövidebb, Laying Waste To The City Of Jerusalem megint a fordulatosabb vonalat erősíti, le sem tagadhatva rokonságát a Pantheist örökséggel. A záró kettős pedig ismételten izgalmak nélkül legördülő, átlagos funeral doom szerzemény. A debütálásban számomra szinpatikus régimódi, poros hangzás ezekben a dalokban már nem érvényesül megfelelően, mert az ezeket idéző riffek száma is jócskán kevesebb és ötlettelenebb. Időnként meg kifejezetten unalmassá is tud válni. Érdemes még felfigyelni a borítóra, ami elsőre nem tünik túl érdekesnek, pedig nagyon finom részletek vannak benne és a hangulathoz tökéletesen passzol. 
    Meglepően közepes lemez a műfaj egykor szebb napokat is megért, fanatikus művelőitől tehát az új Wijlen Wij. A funeral doom szerelmeseinek a szigetek módjára szétszórt izgalmas pillanatok tudnak némi örömet okozni, de a jól induló formáció ezzel a lemezzel valószínűleg önmagát is elföldelte, mivel azóta megszűnt aktív projektnek lenni.


Wijlen_Wij_Coronachs_of_the_937_2014
Kiadó:
Stílus:
funeral doom
Értékelés:
 
Pont
: 6.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1....Boreas
2.Die Verwandlung
3.Laying Waste To The City Of Jerusalem
4.A Solemn Ode To Ruin...
5.From The Periphery
Írta:
boymester
2014. július 19., szombat, 15:33
Facebook:
Sinister Downfall - Eremozoic (2018)
Kritika, boymester @ 2019. február 12., kedd, 09:04
Fordomth - I.N.D.N.S.L. (2018)
Kritika, boymester @ 2019. január 20., vasárnap, 14:00
Sorrowful Land - I Remember (2018)
Kritika, boymester @ 2018. november 25., vasárnap, 20:39
HellLight - As We Slowly Fade (2018)
Kritika, boymester @ 2018. november 25., vasárnap, 15:33
Evoken - Hypnagogia (2018)
Kritika, boymester @ 2018. november 24., szombat, 20:02
Pantheist - Seeking Infinity (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 17., hétfő, 20:10
Koncertek
június 11.,
Pannonia Fields
Slipknot
július 3.,
Papp László Budapest Sportaréna
30. Rockmaraton Fesztivál
július 7.,
Szalki-sziget
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.042 seconds to render