Corruption.
Ez akár egy magyar zenekar neve is lehetne…
De nem hazai brigádról van szó, lévén lengyelek. A Metal Archives egyébként 10 "korrupciós csapatot” tart számon. A polákok nem ma kezdték a szakmát, lassan negyed évszázada aktívak. A Devil’s Share a hetedik albumuk a sorban, és már nem sok köze van ahhoz a stílushoz, amit az első néhány korongjukon képviseltek. Azok ugyanis még doom/death muzsikát rejtettek, de egy ideje már a southern rock/metal zászlaját emelik magasra. Mondjuk az online fémenciklopédia stoner metalként definiálja őket…
Szívük rajta!


A lényeg, hogy egy olyan füstös, délies hangulatú dallamos rock/metal zenét csapatnak a srácok, ami kifejezetten ámerikánus ízű. És olyan jól végzik a dolgukat, hogy a kétkedőket is meggyőzhetik arról, hogy ezt a stílust nem csak amcsi hordák tudják hitelesen játszani.
A Hang'n'Over rögtön megidézi a vadnyugat szellemét, hisz bendzsóval nyit. De nem kell sokat várni a torzított gitárra sem. Meg a többi rockhangszerre. A verzében némi tapsikolást is bevetnek, mintegy ritmushangszerként, és valahogy ez az a műfaj, ahol a "hé-hé-hézés” sem számít cikinek. Sőt, kimondottan jót tesz a refrénnek!



A záró részegséget imitáló(?) óbégatás mondjuk nem tetszik, de gondolom poénnak/a címre való utalásnak szánták. Bőven belefér.
És feledteti a sok fogós téma ezt az apró kisiklást. Mire a lemez végére érünk, már nem fogunk emlékezni rá. Csak az újrahallgatás alkalmával tűnik fel ismét. Nem úgy, mint a borító, amiről a Lőporos Hordó című film ugrik be. Pontosabban csak a címe, mert magát az alkotást nem láttam. :D Figyelemfelkeltő ez az ördögien füstölgő pucér szöszi, de kb. annyira nevetséges is, mint a Manowar borítókon feszítő csöcsös nénik… De ebbe a műfajba még ez is belefér! Csakúgy, mint a Traveller Bluesba a herfli. A bendzsóhoz hasonlóan a szájharmonika is dob egyet az amúgy is okés nótán.


A legtöbb dal számomra a szimplán jó kategóriába tartozik, de akadnak azért kivételek. Szerencsére nem le, inkább fölfelé tudok értékelni olyan kiváló tételeket, mint a Grime Whorehouse, vagy a záró Moment of Truth. Ezek csont nélkül maxpontos szerzemények.
Ők is feldolgozták minden idők egyik legtöbbet újrahasznosított slágerét, de csavartak rajta egyet, és némi humormorzsát is szórtak rá, ami már a Born to Be Zakk Wylde címből is látszik. És a második felébe becsempésztek Dio mester Holy Diveréből is egy részletet.
„Ízirájder, öcsém!” :D

Egységesen magas színvonalat hoz ez a közel 50 perces anyag, tele fogós dallamokkal, ügyes megoldásokkal, és elsősorban nagyon eltalált hangulattal. Ezek a csókák nem akarnak többnek látszani annál, mint amik: egy tökös, dögös, laza rockbanda a Corruption. Kétségeim sincsenek afelől, élőben mekkora hangulatot képesek teremteni!