Nagy örömömre szolgált, mikor kezembe nyomta 9000Sanyi kollégám a kazincbarcikai Frost legújabb albumát, mely a ...From The Dark nevet kapta. Elsőre egy teljesen átlagos CD-t láttam, ám az, ami a korongon található, minden várakozást felülmúlt.
Aki nem ismerné annyira az előtörténetüket: adott egy kazincbarcikai black metal formáció, melynek első gondolata 18 évvel ezelőtt született meg honunk B.A.Z. megyéjének északi csücskében, Putnok és Miskolc között. A kisváros jó fürdővel és csendes környékkel rendelkezik.
Legalábbis ez bújik meg a felszínen.

A banda megannyi tagváltáson és csiszolódáson ment keresztül, több kiadványuk gyakorlatilag ugyanazokat a nótákat tartalmazta, csak kissé újragondolva, más minőségben. Számomra az utolsó igazán jelentős anyaguk az Extreme Loneliness - Fragments volt. Ott sikerült eltalálniuk egy olyan hangzásvilágot, amelyet azt hittem, nem fognak tudni überelni.
Tévedtem.

A jelenlegi anyag hét sötét tételt tartalmaz. 4 perc és afelett kell gondolkodni a nóták játékidejét illetően. Úgy tudom, szerzői kiadásban jelent meg az anyag, egyenesen az együttest alkotó urak kezéből. Igényes egyébként az albumdesign kialakítása, ilyennek kell lennie egy hasonló korongénak. No, de most már nézzük hát, mit is rejt magában zeneileg a hét év várakozást követő nagylemez!

Kissé UFO-s eltérítés szagú intró után indít az Echoes beyond the depth. Kiválóan kevert, visszhangosított ének dörren fel a harmadik perc után, mely pont annyira van előtérben, amennyire kell, hogy legyen. Blast-beat és sötét gitártéma fogadja a hallgatót ebben a dalban, előre is jelezvén, hogy "tudd, erre számíthatsz". Mint azt már megszokhatta a műfaj hazai szimpatizánsainak csoportja a Frost-tól, kellemes, ámbár sötét szintijáték is bekúszik néhol.


Túlontúl is elkapta a Frost azt az érzésvilágot, ami úgy gondolom, fémjelezni hivatott a XXI. századi black metal szférát. Ezt tovább erősíti a soron következő dal is, mely egyben az album címadó tétele. Meglepő, de másodpercre pontosan ugyanannyi a játékideje, mint az előző számnak!
Természetesen a korábban említett effektusok itt is végig igazak, annyi talán még kiemelendő, hogy van benne egy frankó kis “galoppozós” rész, nagyjából a harmadik perctől. Ismét véletlen összefüggés, hogy itt is a harmadik percnél történik valami, vagy a srácok direkte így tervezték…?

Kicsit agresszívebb felvezetés után érkezik a Hammer over the cross. Számomra ez az első két darab után pörgősebbnek hatott, kevesebb “jönnekazufók” szintieffekttel. Tipikus hajrázós nóta, abszolút koncertkompatibilis. Nagyjából a szám háromnegyed részében blast-beat a mérvadó, szóval totális pusztítás várható rá élőben.


Immáron a Lust-nál tartunk; erőszakosan befurakodó szintijáték üti fel a fejét itt-ott. Lassabb az alaptempó, mégis lendületes az egész és dinamikus. Néhol nekem már a Darkspace jutott eszembe a témákról, annál volt hasonló életérzése az embernek (aki nem ismeri a sci-fi/dark ambient/black metal isteneit, gyorsan pótolja hiányosságát). A Lust-ban egy kicsit Immortal-os szavalás is hallható, ami után persze azon nyomban károgás kell, hogy következzen.

Nem utolsó ugyan, de a Final war lassan, vontatottan indul, tényleg úgy, akárcsak egy csatába menetelő harcos. Talán erre azt mondom, hogy már a black metal himnusz jelleget éri el. Több helyen amolyan “ősmagyar” elemek bukkannak fel, mind hangzásvilágban, mind hangszerek tekintetében. A szinti még mindig jelen van. A vége felé átcsap egy kicsit érzelmesebb töltetbe, igazán mélyen érintő téma hallható nagyjából a negyedik perc után.

Újabb pörgős tétel érkezik a Blasphemy személyében, melynek zárójelben van még egy Strech vour hand to the evil, kissé lábjegyzet szagú kitétele is. Néhol magasabb gitárok is feltűnnek, illetve nagyjából 1/3 játékidőnél ismét egy Immortal-osabb akusztikus téma üti meg a fülünket, ami egyébként nem ekvivalens az említett előadóval. Sokkalta Frost-osabb.


Utolsó felvonásként az Átkozottak köszönt minket, lágy, túlvilági énekkel kezdve, majd átcsapva tipikus blackes témákba. Lassabb tempóra, ám még mindig magával ragadó hangulatra számíthatsz, ha idáig hallgattad az anyagot. Ez az album egyetlen magyar nyelven íródott szerzeménye. Amolyan búcsúnóta hangulata van, bár nekem időnként a Christian Epidemic Újjászületett-je jutott eszembe úgy ánblokk az egészről. Ettől függetlenül egyedi, összekeverhetetlen barcikai stílus lengi körül.

Kifejezetten szép munka, Frost! Ennek ilyennek kell lennie, úgy gondolom; kiváló minőség, egyedi számok. Tökéletes, röviden. Se nem hosszú, se nem rövid.
Remélem hamar láthatom élőben barcika rémeit.
Aki teheti, szerezze be eredetiben, megéri!