In Vacuo (2014)
Az egy hónappal ezelőtti, április 5.-én lezárult hangpróbát jelen kritika tárgya, az In Vacuo zenekar azonos című bemutatkozó lemeze nyerte meg, 7,7-es átlaggal. Engem ért a megtiszteltetés, hogy az e számunkra igen kedves online felületen megjelenő recenziót megírjam az albumról, erről az érdekes, blackes, postos, de inkább blackes képződményről. Aki nem tudná esetleg, annak mondom, hogy a kétfős zenekar személyzetét a Fémforgács tiszteletreméltó stábtagjai, név szerint Emp (dob, dalszövegek) és Nagaarum (vokál, gitárok) alkotja, de ez természetesen nem vesz el semmit az írás elfogulatlan hozzáállásából, legalábbis remélem. Lássunk hát, mi született a duó műhelyében. Többször végighallgatva az albumot, a dalok egyesével történő vizsgálata mellett döntöttem, tekintettel arra, hogy a zene hangulatában igen változatos, csakúgy, mint minőségében, de nincs ok aggodalomra, ez utóbbi estében az In Vacuo pozitív irányba billenti a mérleg nyelvét.

Egyáltalán nem nyilvánvaló módon indul a lemez, az Obvious című dallal. Szeretem, ha egy album intrójának is van értelme, itt mondjuk nem különül el szervesen a bevezető, mégis tekinthetjük annak az Obvious elejét: lassan, gonoszan vezeti fel a lemezt, hogy aztán észrevétlenül induljon be az egyhangúnak semmiképp sem nevezhető, sötétlő dalfolyam. Jó ötlet, hogy a vokális réteg nem kizárólag extrém énekből áll, viszont a morgásba még simán elfért volna annyi változatosság, mint amennyi magát az első dalt jellemzi: témák és tempók jó értelemben vett csapongása, a hangulatkeltő szívmonitor-hang használata is jól sült el. A kedvcsináló kiválasztásakor már érezhette a zenekar, hogy a lemez második nótája, az Urpower lett a legerősebb: itt valahogy minden a helyén van, instrumentális és vokális téren egyaránt, a dalszerkezet egyensúlya, hossza is optimálisan lett belőve. A dal bevezetőjében a gitár és a dob kiváló összjátéka indítja a kicsivel fél perc után felgyorsuló tételt, ami szerintem zenei értelemben az album legblackerebb dala lett. Az egész lemezre jellemző változatosságra törekvés itt is erőteljesen jelen van, de ez jó: egyáltalán nem érzem izzadságszagúnak a dolgot.



Számomra viszont ezek után következik a lemez mélypontja: a kicsit több mint hét perces Cradle Of The Universe. Szellős, langyos és unalmas gitározgatással indít a dal, hogy utána torzítva, mormogva zakatoljon még egy kicsit. Kettő és fél perc után viszont éles váltás és a sebesség egyenes arányban növekszik a zene érdekességével. A végére megint kicsit leül a dolog, de nem vészes. Bár erős az Urpower, az én személyes kedvencem mégis az album negyedik dala, a Whip Slashing Thousand Times. Jó érzékkel előadott, fenyegető gitártémák hallhatóak a nóta első felében, majd zordul a dolog és a dal címét is majd’ ezer alkalommal acsarogja fel a zenekar a közel hat perces, igen jól sikerült szám folytatásában. Ha jól értelmezem Emp írását, a születéstől halálig minket kísérő és kísértő benyomásokat jellemzi a költő az ezer ostorcsapás metaforájával. Egyébként a dalok szövegei megérnének egy Saját Szavaikkal cikket is, ha gondoljátok. A Dance of the Universe egyfajta ambient alkotás, melyben mégis a gitár kapott főszerepet, Naga agy-illetve ujjmenésének lehetünk fültanúi. Jó lett szerintem, elegánsan, nyugodtan készíti elő a terepet a lemezt záró, pattogós, túlnyomó részt gyors témákat felvonultató The Beast előtt. Itt volt egy kis hiányérzetem és itt jött elő leginkább az a hangulat bennem, ami a hangpróbás hozzászólásomat eredményezte: sokkal nagyobb katarzist lehetett volna kifejteni a Beastben, adott hozzá az alap, ám a kevéske pszichedeliával is megfűszerezett záró tételnek egyszerűen túl gyorsan, túl hirtelen lesz vége.

Összegezve a hallottakat, kijelentem, hogy tetszik a végeredmény: a dobtémák jók, változatosak, a húros hangszerek is nagyon rendben vannak, szeretem a fent már említett, agymenéses betéteket. A vokális szekcióban viszont szerintem lehetett volna jobban variálni, bátrabban megőrülni egy kicsit, de gondolom, hogy volt koncepció a kissé fojtott, a szükségesnél kissé halkabb acsarkodás használata mögött. A hangzás kellemesen organikus, nem ótvar, de hál istennek nincs is agybapolírozva. De! Ott lebeg az érzés: lehetne ez az egész valahogy hangosabb! Feltekerem a hangerőt, így már alakul. Érdekes jelenség még a végére: általában, bármilyen zene hallgatása közben akaratlanul is felmerül, hogy igen, ez a rész ilyen meg olyan, ennél meg annál a zenekarnál hallottam ezeket meg azokat a megoldásokat stb. Ennél a cuccnál viszont egyszerűen nem jutott eszembe hasonlítgatni. Természetesen nem azt akarom állítani, hogy az In Vacuonak nincs párja, meg hogy milyen egyediek és a többi. Igen, itt is alkalmazzák a bejáratott zenei elemeket rendesen, de teszik ezt valahogy olyan jóféle ösztönnel, hogy az embernek nem jut eszébe, hogy viszonyítson, hasonlítson. És azért ez valami.



Ha jól tudom, a lemez borítóját Emp tervezte, külön gratuláció érte, amellett, hogy ízléses, teljesen jól illeszkedik a zene hangulatához. A booklet nyomása jó minőségű lett, tartalmazza a dalszövegeket, a hanganyag pedig nyomtatott felületű írott lemezen kapott helyet.

Nagyon ígéretes bemutatkozó lemez, jó lenne még több is a következő években, kíváncsi volnék, milyen irányba tudna haladni a projekt a folytatásokban. Semmiképpen nem egyszer hallgatós anyag, töménysége miatt az első próbálkozások alakalmával még akadályokba ütközhet az egyszeri halandó. Aki teheti és akarja, természetesen támogassa a duót a fizikai formátum beszerzésével, 1500 forint+postáért vételezhető meg a zenekartól.

In_Vacuo_In_Vacuo_2014
Kiadó:
Stílus:
black metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Obvious (07:00)
2.Urpower (06:07)
3.Cradle of the Universe (07:48)
4.Whip Slashing Thousand Times (05:56)
5.Dance of the Universe (04:37)
6.The Beast (04:11)
Írta:
mike666
2014. május 7., szerda, 22:50
Facebook:
ZolixiusRex 2014. május 8., csütörtök, 07:30
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Ez egy igen jól sikerült anyag volt. - Vagyis, még mindig az. :-)
--
In Grind We Trust!
Koncertek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.07 seconds to render