Memorain
Seven Sacrifices (2013)
 A „mondd meg a neved, megmondom, hogy ki vagy” elv a görög Memorain zenekar esetén nálam valahogy totál nem jött be, név alapján és külsőségek alapján is valami kelet-európai doom metalra számítottam, sok hörgéssel és melankóliával, noha erről szó nincs. A srácok thrash metalt játszanak, bár erre még az intro alapján se jöttem volna rá, de ez nem is a találgatások helye.

Amit róluk tudni lehet és érdemes; az ötösfogat Athén városában jött létre, 1999 óta ontottak már magukból öt nagylemezt, bár ebből kettő csupán stúdió projekt volt. Az ötödik a Seven Sacrifices nevet viseli és 2013-ban jelent meg a Total Metal Recordsnál, külsőségeiért Maria Sakantanis felel, remélem túl sok pénzt nem adtak neki, mert ez a díszlet illően puritán is, meg az égő betűkből álló felirattal kellemesen gagyi is. Gitárokkal és pólókkal a Jackson látja el a srácokat, bár gyanítom, utóbbiak fizetnek.
A szellemi atyja a produkciónak a gitáros, Ilias Papadakis, ez egy elég jól hangzó görög név, nem? Azt viszont nem tudom megfejteni, hogy a bookletben miért van két egymást követő oldalon is ott Dimitris Anestis basszusgitáros, ráadásul amennyire az összehasonlító képességem ezt ellenőrizni engedi, a két képen két különböző ember szerepel; illetve hol marad az énekes…. Hagyjuk, a rejtély csak izgalmassá teszi a zenekart, akik egyébként nagyon illemtudóak is, mert egy egész oldalnyi köszönetnyilvánítás van, még Istent, sőt egymást se hagyták ki.


A 46 perces lemez 11 számot rejt, kezdve az introval, amit már említettem, hogy megtévesztő némiképp. Ebből egyenesen folytatódik a Worlds Apart, az ilyen megoldásokat valahogy nem szeretem, mikor a stúdióban vágják el azt, ami összetartozik.
Az első buktatót sikeresen elkerüli a Seven Sacrifices azzal, hogy nem a klasszikus mérges thrash ének van benne, hanem egy sokkal változatosabb és élvezetesebb férfihangot kapunk, ami nehezen megmagyarázható okból a Nevermore-ra emlékeztet. Szintén kellemes meglepetés, hogy annyira azért nem sietős metal ez, noha speed metalként is kategorizálgatják őket, annyira nem váltanak szédítőbe. Szintén örültem, hogy egész dallamos refrénekkel operálnak, amik pár hallgatás után már kellemes ismerősként köszönnek vissza – mármint mértékkel, azért beszélgetni az ennyire kedves ismerőssel még nem állnék meg. Annak ellenére, hogy a gitáros a Vezér, nem nyomasztóan domináns, nincs agyontémázgatva egyik szám se, a szólók hossza és technikássága se az az élvezkedés kategória, szóval vannak itt pozitív dolgok.
Kevésbé tetszett, hogy a számok alapvetően igencsak egyhangúak. Az üdítő kivételeket viszont sikerült egymás mellé pakolni, ilyenből az első a hatodik The Hour Of Death, ami azzal ébreszti az ember ellankadt figyelmét, hogy itt komolyabb tempóra kapcsolnak a srácok, és úgy két perc elteltével a szólós rész kifejezetten izgalmas, bár nem a gitár, hanem a ritmusszekciónak hála.



A címadó számban a Megadeth-ből ismert David Ellefson vendégeskedik basszusgitáron, hát ő lényegesen jobb témá(ka)t hoz, mint a korábbi számokban az jellemző volt – értsd, a korábbiakban az embernek nem tűnt fel külön, hogy ja ilyen hangszer is van. Ha még a szólót is ő játszaná.. de ne erőltessük.
Szintén tetőpontja a lemeznek a Snow Falls, mint lassú és érzelmes szám a sok harcolós, ellenséges, halálos, haragos ingyombingyom után. Andreas Boutos énekhangja ebben sokkal jobban érvényesül, meg úgy alapvetően egy sokoldalúbb zenekarra enged következtetni, mint aminek a benyomását enélkül keltenék. De persze minden csoda csak pár percig tart, és a visszalévő két szám már csak a tempója miatt is összerázza az ember agyát. Az utolsó We All Fall Down-t mondjuk színesebbé teszi, hogy mindenki szólózik benne, még Michael Gilbert is, bár ilyen nevűekből akkor már Paul menőbb lenne.

No hát szóval nem kell itt nagy hasra esésekre számítani, a világ nem fordul ki a sarkából a Memorain-től, és még olyat is el tudok képzelni, hogy elszánt thrash rajongók végképp nem lesznek elájulva a Seven Sacrifices-től, pedig távol sem rossz az, amit az ember a lemezen hall. Csak kicsit néha semmilyen. De ha egyszer lesz szöges farmermellényem, teszek rá Memorain felvarrót is.
Memorain_Seven_Sacrifices_2013
Kiadó:
Stílus:
thrash metal
Értékelés:
 
Pont
: 6.4 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Átlagos
Dalok:
1.A Stitch in Time
2.Worlds Apart
3.Course Correction
4.Trust and Blood
5.False Positive
6.The Hour of Death
7.Seven Sacrifices
8.Blind Spot
9.Snow Falls
10.Bad Wolf
11.We All Fall Down
Írta:
baathory
2014. április 7., hétfő, 21:48
Facebook:
Megadeth - Countdown To Extinction (1992)
Kritika, Armand @ 2019. július 14., vasárnap, 16:20
Megadeth - Dystopia (2016)
Kritika, emp @ 2016. január 23., szombat, 13:36
Megadeth - Super Collider (2013)
Kritika, 9000Sanyi @ 2013. július 18., csütörtök, 23:52
Megadeth - DevilDriver - 3 inches of Blood - 2010- június 20. PeCsa
Koncertbeszámoló, 9000Sanyi @ 2010. június 22., kedd, 23:13
F5 - The Reckoning (2008)
Kritika, haragSICK @ 2008. december 4., csütörtök, 21:16
Koncertek
Jinjer
december 22.,
Barba Negra
The Great Tour
január 22.,
Papp László Budapest Sportaréna
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.043 seconds to render