Oi Magoi (2014)


A görög Hail Spirit Noir Pneuma című debüt albuma megjelenése óta nagy favorit nálam.
Az általuk játszott muzsika az újszerűség erejével hatott rám, miközben erőteljesen és nyilvánvalóan a ’60-as, ’70-es évek progresszív és pszichedelikus rockjában gyökerezik. Nem csak zenei megoldásokat tekintve, de hangzás szempontjából is.
Mégis, ahogy az elszállós, merengős részeket keverik a Pneuma dalaiban a black metallal, az frissnek, előremutatónak hat.
Tehát egyértelmű, hogy én, mint a prog. zenék nagy barátja hatalmas kíváncsisággal vártam a folytatást.
Ami év elején be is futott, és az első hallgatás után azt hittem, hogy az Oi Magoi személyében megvan a 2014-es esztendő első nagy csalódása.
Pedig nem történt drasztikus változás, nem ment át szirupos popzenébe a társaság, mégsem éreztem azt a bizsergést, amit a bemutatkozó korong minden egyes fülelése alkalmával átélek. Aztán persze rájöttem, hogy mi okozza ezt a hiányérzetet.
A túlzott elvárás, és az, hogy másodjára már nem tudtak meglepni.

Mert alapvetően ugyanolyan stílusban íródtak az Oi Magoi nótái is, csak talán letisztultabbak lettek elődeiknél.
A nyitó Blood Guru kezdő taktusai alapján 100%-os bizonyossággal meg lehet állapítani, hogy ez Hail Spirit Noir.
És ez nem kis fegyvertény!
A mai, tucathangzással megtámogatott, futószalagról legördülő bandák sokaságával ellentétben a görögök egyéni hanggal, unikális stílussal bírnak.
A Blood Guru kb. másfeledik percénél előkapják a Pneumaról már ismerős xilofon (vagy vibrafon) játékot, a negyedik percnél pedig egy éles váltás után csodaszép gitármelódia ringat el minket, de a rájuk oly jellemző tompított akkordbontások is szerephez jutnak.
A Demon for a Day folkos dallamai, hipnotikus kórusa majd begyorsulása, Hammond- nosztalgiája újabb zseniális dalt eredményez.
És a fantasztikusan dinamikus, analóg soundnak köszönhetően minden hangszer kitűnően érvényesül.
A Satan Is Time pedig meghozza az igazi dallamos, szívhez szóló, lélekbe markoló éneket!



Gyönyör a köbön!
A Pneuman még vendégénekes felelt a dallamokért, de ezúttal úgy tűnik Theoharis vállalta magára az összes vokált.
Szerencsére nincs hiba a tiszta énekében sem!
De a rock/metal műfajban nem túl elterjed ujjkasztanyetta által képzett hangok is hallhatók a Sátános tételben!
Ez a kis aranyos, csettintgetős (hivatalosan ütős) hangszer gyakori szereplője a western filmzenéknek.
A lemez monstruma, progresszív nagyágyúja a The Mermaid, a maga 11 és fél percével.
Ebben legalább annyi space rock van, mint pszichedelia.
A Hunters refrénje meg talán az album legfogósabb, már-már himnikus magasságokba törő pillanata.

Tehát a kezdeti szájhúzogatás helyét átvette az elégedettség.
Ma már az Oi Magoi is olyan kedves a szívemnek, mint a Pneuma!



Hail_Spirit_Noir_Oi_Magoi_2014
Kiadó:
Stílus:
Fekete pszichedelia
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Blood Guru (06:17)
2.Demon for a Day (06:00)
3.Satan Is Time (07:03)
4.Satyriko Orgio (Satyrs’ Orgy) (06:32)
5.The Mermaid (11:28)
6.Hunters (06:44)
7.Oi Magoi (05:18)
Írta:
oldboy
2014. március 8., szombat, 10:56
Facebook:
Hail Spirit Noir - Mayhem in Blue (2016)
Kritika, emp @ 2016. december 14., szerda, 18:21
Aenaon - Extance (2014)
Kritika, baathory @ 2014. április 5., szombat, 09:47
Hail Spirit Noir - Pneuma (2012)
Kritika, oldboy @ 2012. május 12., szombat, 10:49
Koncertek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render